Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyar Nobel-díjasok

2010.07.27

Kép Lénárd Fülöp 1905. Fizikai Nobel-díj. Kísérleteket végzett annak eldöntésére, hogy a katódsúgár terjedhet-e légüres térben. 1893-ban Lénárd olyan katódsugárcsövet épített, amelynek vékony alumínium lemezből készített "ablaka" volt, azon a helyen, ahol a katódsugár eléri a cső falát. Az elektronok a Lénárd-ablakon kilépnek a szabadba, így tanulmányozásukhoz a korábbiaknál lényegesen tágabb lehetőség nyílt. Maga Lénárd elsősorban a katódsugarak abszorpcióját és ionizáló hatását vizsgálta, a Lénárd-féle katódsugárcső pedig a kísérletezők egyik leghasznosabb eszközévé vált.

 

Bárány Róbert 1914. Fiziológiai Nobel-díj. Kép 1905-től a bécsi orvosi egyetem fülészeti klinikáján dolgozott, ahol 1909-től docens volt. Egy egyszerű klinikai tapasztalat terelte figyelmét a belső fülben rejtőző egyensúlyszervre. Betegeinél sokszor végzett fülöblítést, melynek során a páciensek gyakran elszédültek. Kiderült, hogy szédülésük az öblítő folyadék hőmérsékletével függött össze. Ennek magyarázata, hogy a belső fül ívjárataiban keringő lympha hőmérséklete körülbelül 37 °C. Ez a folyadék hőmérséklet-változásokra áramlani kezd és hideg, illetve meleg hatásra más és más ívjáratokba áramlik, ami szédülést vált ki. Ezzel tulajdonképpen a testhelyzetünkről való tájékozódás szenved zavart. A jelenség egy élettani reflexmechanizmusnak felel meg, és Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik.

 

Kép Zsigmondy Richárd 1925. Kémiai Nobel-díj. Főként a kolloid aranyszol kutatásával foglalkozott. Megállapította, hogy az aranyszol színe a diszperzitásfoktól függ. A Cassius-bíbor néven ismertté vált jelenséget is megmagyarázta. 1903-ban szerkesztette meg az ultramikroszkópot H. Siedentopffal, aki a Zeiss gyár fizikusa volt. A műszer működése a Tyndall-jelenségen alapult. Ekkor tudta bizonyítani, hogy a kolloid oldatok heterogén rendszerek, és a kolloid rendszerek átmenetet képeznek a szuszpenziók és az oldatok között. 1913-ban műszerét tökéletesítette (résultramikroszkóp), meghatározta a részecskék térfogategységre eső számát. Kutatásokat folytatott a diszperz rendszerek állandóságával kapcsolatban, vizsgálta a micellák kémiai összetételét. Tanulmányozta a géleket, a védőkolloidokat, melynek során bevezette az aranyszám fogalmát.

 

Szent-Györgyi AlbertKép 1937. Orvosi Nobel-díj.  Az akkor még külföldön dolgozó orvos az 1920-as évek végén ismeretlen anyagot talált a mellékvesében. Megállapította összetételét (C6H8O6), és hexuronsavnak nevezte el. Hazatérve Szegeden olyan növényi forrást keresett, melyből nagyobb mennyiségben lehet kivonni hexuronsavat. Erre a célra a szegedi paradicsompaprika kiválóan megfelelt: 10 liter présnedvből 6,5 gramm hexuronsavat állítottak elő. 1932-ben Szent-Györgyi - és tőle függetlenül J. Tillmans - a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal. Ő az egyetlen olyan magyar tudós, aki szülőhazájában érdemelte ki a kitüntetést.

 

Kép Hevesy György 1943. Kémiai Nobel-díj. A világhírű Rutherford laboratóriumban Ernest Rutherford bízza meg Hevesyt: meg kellett volna oldania az ólom és a rádium-D szétválasztását. Kutatásai során kiderült, hogy a feladat megvalósíthatatlan, azonban Hevesy felvetette: a rádium-D az ólom jelzőjeként működhet. Innen egyenes út vezetett a nyomjelző radioaktív izotópok alkalmazásához. 1920-ban Niels Bohr laboratóriumába kerül. Itt fedezte fel a 72-es rendszámú elemet, melyet hafniumnak neveztek el. Kifejlesztette a röntgenfluoreszcenciás analitikai módszert és elkezdte a radioaktív izotópok alkalmazásával a növények és állatok anyagcsere-folyamatainak vizsgálatát is. A radioaktív nyomjelzés lényege, hogy a sugárzó izotópot egy vele kémiailag azonosan viselkedő elemhez keverik és így az a szervezetbe juttatva sugárzással jelzi a megtett utat. Ez a módszer ma már teljesen elterjedt az orvostudományban, pl. a rákkutatásban.

 

Békésy György 1961. orvosi Nobel-díj. Kép Az emberi fül működését kutatta. Megmutatta, hogy a belsőfülben, a csigában lévő alaphártya ugyanúgy feszítetlen, ahogyan a középfület határoló dobhártya. Így a hangmagasság érzékelése nem történhet az alaphártya rezgésének rezonanciájával. Bebizonyította, hogy a csigában a hang érzékelésekor nem szabályos állóhullámok alakulnak ki, hanem egy - ma úgy mondanánk: nem lineáris - hullám halad végig, amelynek amplitúdója a frekvenciától függően a mintegy 30 mm hosszú járat más-más helyén éri el maximumát. Azt is megmutatta, hogy e hullám csak a gyújtó szerepét tölti be a hangérzetet közvetítő idegsejtek működésében, melyhez az energiát a csigában elektrokémiai források szolgáltatják.

 

Kép Wigner Jenő 1963. Fizikai Nobel-díj. Az atomfizikával és kvantummechanikával foglalkozó fizikus eredetileg azt kutatta, hogy az atomok miért tartózkodnak szívesebben a kristályok szimmetriasíkjaiban, ill. szimmetriapontjaiban. Ezzel a problémával foglalkozva ő értette meg elsőként, hogy a négydimenziós téridő szimmetriái a kvantummechanikában központi szerepet játszanak. Ez a felismerés vezette Wignert a csoportelmélet megalkotásához, amely azóta is nélkülözhetetlen eszköze az elméleti fizikának. A csoportelmélet lényegében a geometriai szimmetriákon túlmutató, a fizikai történéseket (pl. elemi részecskék közötti átalakulások) leíró törvényszerűségek általános alapjait feltáró matematikai módszer.

Gábor Dénes 1971. Fizikai Nobel-díj. Kép Pályája kezdetén többek között az ún. vándorhullámok megfigyelésére szolgáló katódsugár oszcillográfokkal foglalkozott. Ez vezette őt az elektronoptika tanulmányozásához. Az elektronoptikai leképezés tudományos vizsgálata egyenes út volt a holográfia feltalálásához. Felismerte, hogy a tökéletes leképezéshez a tárgyról visszavert hullámok valamennyi információját fel kell használni. Nemcsak a hullámintenzitást – mint azt a hagyományos eszközök teszik –, hanem a hullám fázisát és amplitudóját is. Ha ez megvalósul, akkor a tárgyról teljes (holo) és térbeli kép (graf) nyerhető. Ezért a felfedezéséért kapta a rangos kitüntetést. Emellett nevéhez fűződik a plazmalámpa feltalálása is, továbbá a híradástechnikai információelmélettel is foglalkozott.

 

Kép John Polányi 1986. Kémiai Nobel-díj. Szülei elhagyták az országot, nem itthon született, soha nem is élt hazánkban, magyarul nem beszél és nem tartja magát magyarnak. 1958-ban fölfedezte az infravörös radioaktív sugarak kiáramlását újonnan formált molekulákból, ami a kémiai átalakulások természetének új szinten való megértéséhez vezet. 1962 óta az egyetem kémia professzora, Kanada egyik legkiemelkedőbb vegyésze, elismerten kiemelkedő tehetség a kémiai reakciók dinamikájában.

 

Oláh György 1994. Kémiai Nobel-díj.  Bár már évekkel korábban feltételezték, hogy a karbokationok sok szerves kémiai reakció köztes termékei, rövid élettartamuk, bomlékonyságuk miatt nem tudták őket kimutatni. Szupersavak segítségével Oláh György alacsony hőmérsékleten előállította a karbokationokat, és tanulmányozta szerkezetüket, tulajdonságaikat. Elsősorban az 1962-ben bejelentett felfedezésének köszönhető, hogy Képsikerült megcáfolni a szén 4 vegyértékűségéről alkotott régi elképzelést, és új üzemanyagokat, a korábbinál nagyobb oktánszámú benzinfajtákat állíthattak elő. Kutatásai vezettek az ólmozatlan benzin előállításának egy igen gazdaságos eljárásához is, ugyanakkor új utakat nyitottak a szupersavak által katalizált karbokationok, valamint a szén cseppfolyósításának eljárása felé. Az Oláh György vezetésével kifejlesztett direkt metanolos tüzelőanyag-cella az utóbbi időben az egész világ érdeklődésének fókuszába került. A találmány a hagyományos energiahordozók (nyersolaj, kőszén, földgáz) előteremtési költségeinek és a globális felmelegedés  problémáját oldhatja meg. Az energiacella ugyanis metanollal működik, amit szén-dioxidból állítanak elő, a folyamat végén pedig víz keletkezik. A direkt metanolos tüzelőanyagcella közvetlenül alakítja át a metanolt (vagy más folyékony szerves tüzelőanyagot) elektromos árammá egy úgynevezett polimer elektrolit membrán segítségével. Elektromos energia tárolására is alkalmas, hatásfoka jobb az ismert akkumulátorokénál. A direkt metanolos tüzelőanyag-cellával működő gépjárművek gyártására minden technikai feltétel adott.

 

Kép Harsányi János 1994. Közgazdasági Nobel-díj. Munkásságának jelentős része a köz­gazdaságtanban alkalmazott matematikai modellek területére esett, illetve a közgazdaságtan, etika és matematika határára. A Neumann János és Oskar Morgenstern által kidolgozott közgazdaságtani játékelmélet továbbfejleszté­séért kapta Nobel-díját. A játékelméletet a racionális viselkedés modellje­ként fogta fel, amely leírja, hogyan kell viselkedni valamely szereplőnek a többi játékos lehetséges gondolatmeneteinek és ellenlépéseinek ismereté­ben, feltételezve, hogy mindenki racionálisan viselkedik. Harsányi kiterjesz­tette ezt a modellt olyan esetekre, amelyekben némelyik játékos stratégiai céljai nem ismertek, ezért lépései nem jósolhatók meg biztonságosan (kor­látozott információjú játékelmélet). Modelljét felhasználták diplomáciai tár­gyalások optimális vezetéséhez is.

 

Kertész Imre 2002. KépIrodalmi Nobel-díj.  Első regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé. A regényt Koltai Lajos operatőr-rendező ültette át filmre. A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja. 

Kép Herskó Ferenc (Avram Hershko) 2004. Kémiai Nobel-díj. A biokémikus professzor a hetvenes évek elején kezdte kutatni a fehérjék lebontását. Akkor indult el a ma már világszerte elismert munkássága az ubikvitin mechanizmusról. Az általa vizsgált fehérje lebomlása energiaigényes feladatnak bizonyult, pedig az akkor elfogadott nézet szerint csak az építésükhöz kell energia, lebomlásukhoz nem. E rejtélyt hagyományos biokémiai módszerekkel igyekezett megfejteni, sikerrel. Kollégiáival rájött, hogy a fehérjék lebontásához egy kis fehérje, a polipeptid szükséges, ami hozzákötődik a feleslegessé vált fehérjéhez és így lebomlanak. Később igazolták, hogy ez a bizonyos kis fehérje nem más, mint az 1975 óta ismert ubikvitin. Hatásmechanizmusáról azonban egészen addig nem sokat tudtak. Herskóéknak sikerült lépésről lépésre feltárniuk lebontó mechanizmusuk bonyolult folyamatát, amelynek óriási gyakorlati haszna van az immunválaszok terén, valamint a rák, bizonyos izom- és idegbetegségek és a cisztikus fibrózis megelőzésében.

 


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.