Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélsz bugerül?

2014.01.14

Buger. Ezt a szót egy kis falucskában hallottam – ott, ahol kánka az ugróiskola és a jaszkarizás bármit jelenthet a vagánykodástól a mászkálásig. A buger pedig annyit tesz: külföldi. Az már lényegtelen, hogy angol, japán vagy kambodzsai, a fő, hogy érthetetlen nyelven beszél. Ebben a kis faluban tehát kétpólusú a világ, van magyar, meg van buger és kész.

Nyilván a nyelvismeret hiányából akad ez a kategorizálás, hiszen ha nem is igazán értünk egy nyelvet, a legminimálisabb tudással már felismerjük, hogy német vagy olasz szót hallunk-e. Na de mennyire gond az, hogy nem beszélünk nyelveket?

Manapság általánosan elfogadott nézet, hogy mi magyarok rosszul állunk e téren és ejnye-bejnye, hisz nyakig állunk az unióban meg globalizációban, az angol térhódításában, az internetes kommunikációban és a többiben. Aki nem hisz abban, hogy a siker záloga a mai világban a nyelvismeret, azt mérhetetlenül butának és lustának tüntetjük fel, amiért még arra sem képes, hogy legalább angolul megtanuljon. Aki pedig jót akar a gyerekének, már három hónapos korától miniangolra járatja – egy vagyonért – , hogy ne induljon eleve hátránnyal szegény poronty a huszonegyedik század kihívásai felé. Vajon jogos mindez?

Itt van a saját példám, elmesélem, mert erre alapozom nem túl divatos véleményemet. Már három évesen kezdtem idegen nyelvet tanulni, nemzetiségi óvodába jártam. Egész egyszerű oka volt: az esett legközelebb a lakóhelyünkhöz. Akkoriban nem volt semmi különös az óvodai nyelvtanulás mikéntjében. Német dalocskákat és versikéket tanultunk, anélkül, hogy a leghalványabb fogalmunk lett volna róla, hogy mit jelentenek. Ovisként ez valahogy egyikünket sem zavarta, olyan volt, mint az apacuka fundaluka. Hihetetlenül könnyen megtanultuk ezeket, igaz, nem is voltak túl bonyolultak. Arra is emlékszem, hogy a csoportfoglalkozáson az óvó néni rámutatott a sötétítő függönyre, és azt mondta, „gelb”. És tudtuk, hogy németül a sárga az gelb. Voltak az oviban állatfigurás bábok is, azokon megtanultuk néhány állat német nevét is. Nagyjából ennyi volt a lényege, semmiféle különösebb nyelvtudásra nem tettünk szert, csupán ízlelgettük, kóstolgattuk a németet. Biztosra veszem, hogy aki később az iskolában más nyelvet tanult, az az égvilágon semmire nem emlékszik az egészből.

Én viszont a legtöbb társammal együtt a helyi iskolában folytattam a németet, hiszen szintén nemzetiségi intézményről van szó. Úgyhogy már elsőtől tanultuk a nyelvet iskolai keretek között. Nyolc év nyelvtanulás. De milyen nyolc? Hattól tizennégy éves kor között nem lehet úgy megtanulni egy idegen nyelvet, hogy az ember este bekapcsolja a tévét, megnézi az osztrák kettőn a tőzsdei híreket és szinkrontolmácsolja a szüleinek a hallottakat. Nem. Az ovi megalapozta, hogy a német ne csengjen teljesen idegenül, az általános iskola pedig megalapozta, hogy középiskolában sokkal könnyebben menjen minden, mint annak, aki akkor kezdte. Jól lemérhető ez abban, hogy nyolcadikban az alapfokú nyelvvizsgán csak a szóbeli sikerült, szerintem az is csak azért, mert alkatomnál fogva nagyon kommunikatív voltam.

Adta magát, hogy a gimiben emelt szintű németre mentem. Aki ott az induló szakokat összeállította, nem vette figyelembe, hogy a diákok között sokan már évek óta tanultuk a nyelvet, mások pedig a teljes nulláról kezdték. Irtó pökhendien ki voltam akadva, hogy neki kell állnom der-die-das-ozni. Aztán hamar kiderült, hogy az ismereteim mennyire hiányosak. Csakhogy! Ott, a gimiben a helyére került minden. Addigra már elég befogadó az ember feje az idegen nyelv tanulásához. A meglévő alapokat nagyon jól kiegészítette a nyelvtani pontosítás és a szókincs bővítése. Éreztem, hogy a társaimhoz képest nagyon jól megy a német. Akkor még azt gondoltam, hogy kizárólag az ovis és általános iskolai előny miatt. Amikor azonban később egy csoportban tanultam egy olyan évfolyamtársammal, akivel ugyanoda jártunk oviba és általánosba, rájöttem, hogy más oka is van – hisz a nevezett illető sokkal gyengébb volt németből, mint én. Ekkor vált világossá, hogy nyelvérzékem is van. Úgyhogy így együtt, az alapokkal, a megfelelő életkorban tanított részletekkel, a sikerélményekkel és a nyelvérzékemmel együtt szinte szárnyalltam.

Harmadikban megcéloztam a középfokút, magántanárhoz kezdtem járni. Ő is látta, hogy jól megy és szívom fel a dolgokat, mint a szivacs. Pedig nem is tudta, hogy otthon sohasem álltam neki tanulni, az egész csak a vele való foglalkozásoknak volt köszönhető. Amikor már beadtam a jelentkezést a Rigó utcába, azért otthon is ráhajtottam, töltögettem a teszteket az írásbelire készülve. Végül levizsgáztam, elég jól sikerült és meglett a komplex cé. A magántanárom biztatott, hogy fussak neki a felsőfoknak is, mert csak egy lapáttal kéne rátenni, de én nem akartam tovább hajtani. Örültem, hogy meglett a középfok, de valójában nem is volt célom vele és nem volt kedvem tovább foglalkozni a némettel. A suliban felmentést kaptam a plusz németórák alól (merthogy emelt szintre jártam ugye), és érettségiznem sem kellett nyelvből, a vizsga miatt automatikusan ötös került a bizimbe.

A gimi után szakmát tanultam, pár ével később pedig belefogtam egy főiskolába. Ott jött jól először és utoljára a nyelvismeretem, pontosabban a papírom róla. Akkor már bevezették ugyanis a nyelvvizsgához kötött diplomát, így nekem egy gonddal kevesebb volt a végén.

Ma, amikor e sorokat írom, tizennyolc évvel vagyok a nyelvvizsgám mögött. Több idő telt el azóta, mint ahány éves voltam akkor! Találjátok ki, hányszor volt szükségem a nyelvtudásomra. Lássuk csak. Néhány autós útbaigazítás, egy szendvics vásárlása átutazóban egy frankfurti benzinkúton, ja és igen, ott van az az eset, amikor a postán egy külföldi pasas be akarta fizetni a rendőrségi bírságát és a postások nem tudták elmagyarázni neki, hogy a csekkre rá kell írnia a lakcímét. Akadt néhány olyan eset is, amikor eladóként dolgoztam és a vásárlás végösszegét németül (vagy angolul) mondtam a külföldi vásárlóknak. Akárhogy töröm a fejem, egyéb eset nem jut eszembe, amikor a némettudásomra szükség lett volna.

Magyarországon élek. Magyar emberek vesznek körül. Magyar a férjem, a rokonságom, a barátaim. Munkám során magyar vevőknek állítok elő termékeket magyar partnerek révén. Magyarul tanítom beszélni a gyerekeimet, mert ők is magyarok és ők is itt fognak élni még egy jó darabig biztosan. Alakulhatott volna másképp is az életem, úgy is, hogy hasznosíthattam volna a nyelvtudásomat, főként mivel érzékem is van hozzá. Ez megtörténhet még később is. De amikor tanultam a nyelvet, nem volt célom vele és most is csak egy lehetőség, ami egyszer jól jöhet. De az is megeshet, hogy soha nem lesz rá szükségem.

Úgy gondolom, hogy ha valaki már iskolás korában annyira céltudatos, hogy pontosan tudja, milyen pályát szeretne választani, ahhoz pedig nyelvismeret kell (pl. vendéglátás, idegenforgalom, fordítás, diplomácia, külföldi kutatások követése vagy épp nyelvoktatás), akkor feltétlenül tanulja meg jó alaposan az adott nyelvet. Egyéb esetben némi alapozó nyelvtanulásnak látom értelmét általános- és középiskolában. Egyrészt azért, mert azt bármikor fel lehet frissíteni és bővíteni, másrészt pedig mert nagyon jól fejleszti a logikát, a memóriát, a figyelmet, a kitartást és a kommunikációs készségeket. De vannak olyanok, akiknek nehézséget okoz a nyelvtanulás. Diszlexiások esetén például tudományosan bizonyított, hogy hátrányuk van a többiekhez képest nyelvek terén (is). Vagy akinek egyszerűen nehezen megy, hisz mindenki másban jó és másban gyenge. Nem látom értelmét, hogy erőltessék és kudarcélmények garmadával tarkítsák az iskolai éveit az ilyen tanulóknak. Ők majd választanak maguknak olyan pályát, ahol nincsen rá szükség, egyéb képességekre ellenben igen. Nem kellene ennyire túllihegni a nyelvtudás kérdését.

Már csak azért sem, mert az, ami ma nagyon fontosnak tűnik, talán a következő generáció idejében háttérbe szorul. Nem tudhatjuk, hogyan alakul a világ később. Most az angolt nyomják, sokak szerint azonban hamarosan a kínai lesz az új világnyelv. Nem lehetetlen. Az is lehet, hogy olyan fordulatokat vesz majd az élet, hogy a nyelvtudás tökéletesen mellékvágányra kerül.

Azt pedig nem is említettem, milyen színvonalú a magyar közoktatásban az idegennyelv-tanítás. Addig, amíg beszédközpontúság helyett nyelvtani szabályokat és összefüggéstelen szavakat magoltatnak a diákokkal, egyetlen magyar embert se hibáztassanak azért, mert nem beszél nyelveket! Hányan de hányan kínlódtak annak idején az orosszal. Vajon mennyien beszélnek közülük legalább társalgási szinten ezen a nyelven?

És ott a korai nyelvtanulás kérdése. Ma nagyon trendi, akinek van pénze rá, szinte gondolkodás nélkül viszi is a gyerekét. Azokkal a szakemberekkel értek egyet, akik szerint ennek nem sok értelme van. Akik szerint a több éves kisgyermekkori tanulmányokat a többiek pár hét alatt teszik magukévá később a suliban. Egyébként pedig mégis mit tud megtanulni egy idegen nyelvből egy három hónapos baba? Ez ugye valami vicc, hiszen még a saját nyelvét is jóval később tanulja meg használni. Az egyetlen vitathatatlan érv a korai nyelvtanulás mellett a kiejtés. Volna. Hiszen három éves kor alatt bármelyik nyelv hangzásvilágát képes tökéletesen megtanulni a kisgyermek, később azonban már csak akcentussal fog menni az, ami addig nem rögzült. Viszont ennek fényében a korai nyelvtanulásnak csakis akkor lenne értelme, ha azt tiszta kiejtésű anyanyelvi tanárok tanítanák. Hiszen ha olyan magyar anyanyelvű tanár tartja a miniangolt, aki felnőttként tette magáévá a nyelvet, akkor pont ugyanannyira lesz jó a kiejtése a piciknek, mint a tanáruknak, vagyis tökéletlen. Így okafogyott az egész. Azt pedig erősen kétlem, hogy az ilyen divatos mini-nyelviskolákban mindenütt anyanyelvi tanárok lennének.

Na és mi van akkor, ha a gondos szülők akkora vagyont költenek a gyerek miniangoljára, amin már-már egy lakást vehetnének neki, aztán a kis lurkó tizen-huszonévessé cseperedve ráébred, hogy minden vágya, hogy ács lehessen? Vajon abban is ilyen lelkesen támogatják majd? Remélem, igen.

Meg kell jegyeznem, nagyon jó érzés tud lenni, amikor megérteted magad egy külföldivel. Kamionsofőr férjemnek ez azonban kézzel-lábbal is felsőfokon megy. ;)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.