Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Környezet-tudatalatti

2013.12.12

Mondjuk ki kerek-perec: környezeti válság van. Ez sajnos tény. Sokan igyekeznek tagadni még ma is, ám egyre többen vannak olyanok, akik ezt felismerve igyekeznek odafigyelni egyéni szokásaikra. Ők az úgynevezett környezettudatos emberek, akik a vásárláskor címkéket böngésznek, takarékoskodnak a vízzel, villannyal, benzinnel, szelektíven gyűjtik a háztartási hulladékaikat és így tovább. Ez szép és jó.

Ám amikor arról kezdünk vitatkozni, hogy ki a felelős a bolygónkat veszélyeztető folyamatokért és kinek kellene tennie ez ellen, akkor állandóan falnak ütközöm. Hiszem és vallom, hogy nem az egyén a felelős és hogy a kisemberek nem tudnak lényegileg tenni a káros folyamatok ellen – sem fogyasztásbeli, sem életmódbeli szokásaik megváltoztatásával. A magam részéről a nagyvállalatokat, a poltikusokat és a bankokat teszem felelőssé. De szinte bárkivel beszélek vagy fórumozom erről, mindenkitől azt hallom, hogy igenis mi vagyunk a felelősek, mert mi vesszük meg a nagyvállalatok termékeit és ezzel életben tartjuk őket. Ha megváltoztatnánk a fogyasztási szokásainkat, akkor nyomást gyakorolhatunk a nagyvállalatokra, állítja szinte mindenki.

Ezzel az az egy aprócska probléma van, hogy nincs választásunk. Ha nem a nagyvállalatok termékeit esszük például, akkor kiét? A helyi termelők és kis cégek képtelenek annyi élelmiszert előállítani, amennyi a teljes lakosságnak elég lenne. És ha még az élelmiszeripari nagyvállalatokat ki is hagyjuk, további nagyvállalatok mezőgazdasági gépei, finomított kőolaja, feldolgozó üzemei nélkül a kicsik sem létezhetnének. És ez csak az élelmiszer. De nem csak ennünk kell, hanem laknunk, öltözködnünk, fűtenünk, tisztálkodnunk, közlekednünk, tanulnunk, művelődnünk, szórakoznunk, gyógyulnunk is, hogy csak a legáltalánosabbakat említsem.

Ha igazán környezettudatosak akarnánk lenni, akkor először is minden élelmünket magunknak kellene megtermelnünk. Ehhez jókora földre lenne szükségünk, ami tápanyagokban gazdag és lehetőleg szennyezetlen. Értenünk kellene a földműveléshez és az állattartáshoz és egy rakat eszközre lenne hozzá szükségünk – amit mellesleg szintén magunknak kellene előállítanunk, hogy kiiktassuk a szennyező vállalatokat. Tehát fémeket kellene bányásznunk, kinyernünk az ércükből és megmunkálnunk. Aztán magunknak kellene ruhát, cipőt varrnunk magunkra, amit saját szövésű anyagainkból kellene tennünk, amelyeket pedig a magunk termesztette lenből, gyapjúból állítanánk elő. Természetesen egyáltalán nem használhatnánk villanyáramot, sem ezekhez, sem semmi máshoz. Ha mindez megvalósulna, akkor sem állna rendelkezésünkre gyógyszer, gyógyászati eszköz, gépjármű, telefon, vezetékes víz, könyv, semmilyen elektronikus és semmilyen műanyag termék, egyáltalán: semmilyen iparilag előállított termék vagy szolgáltatás.

Mindettől igen távol áll az, amit ma környezettudatosságnak szokás nevezni. Attól, hogy energiatakarékos izzókat veszünk és mosódióval mosunk, még éppúgy jelen rendszerünket erősítjük tovább, nagyvállalatokat tartunk fenn és napról napra hozzájárulunk a természeti válsághoz.

Nemrég láttam a tévében egy dokumentumfilmet a globális felmelegedés okozta szélsőséges időjárásról. Égből hulló grépfrút nagyságú jégdarabok, komplett városokat elsöprő tornádó, egyre szaporodó hurrikánok, cunamik, melyek során ezrek veszítik életüket és az anyagi kár felbecsülhetetlen. Ahogy néztem a krízis sújtotta területek emberein a kínt és a kétségbeesést, az jutott eszembe, hogy vajon ők is szelektíven gyűjtötték-e a hulladékot. Nem hinném, hogy ezek a tragédiák azokkal történnek meg, akik nem eléggé környezettudatosak, míg a többiek védve volnának.

Van egy képregény, az általam nagyra becsült Derrick Jensen írta, ebben két kislány beszélgetésén keresztül mutat rá egy nagyon súlyos problémára. Léteznek amolyan pontokba gyűjtött jótanácsok, amelyeket egyszerű betartani és ezekkel hozzájárulhatunk a bolygó egészségéhez. Egyesek számokba is foglalják, hogy egy-egy ilyen pont betartásával hány kiló szén-dioxid kibocsátását spóroljuk meg évente. Egyetlen izzó energiatakarékosra cserélésével hetven kilóét. Három le nem vezetett kilométerrel egy kilóét. Háztartási hulladékunk felének újrahasznosításával ezerét. Hideg vizes mosással kétszázharmincét és így tovább.

Csakhogy.

Ha egy ilyen ötven pontos útmutatásból az összes amerikai polgár betartaná az összes pontot – ami eleve teljességgel ki van zárva –, akkor az USA teljes évi szén-dioxid kibocsátását mindösszesen huszonegy százalékkal csökkentenék. Ráadásul a kibocsátott szén-dioxid mértéke jelenleg évente két százalékkal emelkedik. Ebből következik, hogy ilyen tendencia mellett tíz év múlva a pontok betartásával éppen ott tartunk majd szén-dioxid-ügyben, mint ma. Láthatjuk tehát, hogy mire is megyünk valójában a környezettudatosságunkkal.

A tudósok egyezményes állásfoglalása szerint hetvenöt százalékkal kellene csökkentenünk a szén-dioxid kibocsátást, ha el akarjuk kerülni a katasztrófát. Nyilvánvaló, hogy az ilyen pontokba szedett életmód-tanácsokkal nem nagyon fogjuk. Ezeknek a listáknak a valódi kártékonysága Jensen szerint abban van, hogy illúzióba ringatnak, miszerint a problémák egyszerűen, könnyen megoldhatóak. Miközben eltereli az emberek figyelmét a nagyvállalatok és a kormányok felelősségéről. Nekik pedig az a céljuk, hogy az emberek szépen békében legyenek a társadalmi rendszerrel és szokásokkal és eszükbe se jusson semmi olyasmi, hogy az egyetlen megoldás, ami megmentheti a Földet, az az ipari gazdaság megdöntése, a kormányok és nagyvállalatok megállítása.

Ezt a célt különféle válogatott pszichológiai eszközökkel érik el. Keith Farnish tíz pontba szedte, hogy mik is volnának ezek. Mindegyik nagyon igaz és nagyon elszomorító. Csak néhányat emelek ki közülük, amelyek közvetlenül idevágnak. Az egyik a „Hadd érezzük jól magunk triviális dolgokat csinálva”. Ebben pont ugyanezt mondja ki: ne változtass lényegileg semmin, éldegélj csak nyugodtan a megszokott pályán, ha mégis aggódnál, íme egy környezettudatos lista, amitől megnyugtatod a lelkiismereted. Valójában azonban ezzel nem változik semmi, mert akárhogy takarékoskodsz, minden erőforrásunkra iparág épült és ebben a rendszerben a kollektív takarékosság nem tud megvalósulni.  

Kiemelem még az „Adj korlátolt szabadságot” és „Add meg a választás illúzióját” pontokat. Ezekből kiderül, hogy a szabadságunknak hitt dolog nem igazi szabadság, mert az alapvető szükségleteinket élik fel értük cserébe. Azt hisszük, hogy választhatunk, hiszen elmehetünk szavazni és hihetetlen árudömpingből csemegézhetünk. Csakhogy bárkire is szavazunk, a rendszer marad és bármelyik terméket tesszük a kosarunkba, ugyanazokat a nagyvállalatokat hizlaljuk általuk.

Itt jön be a képbe egy másik cikk, egy blogbejegyzés, amely a nagyvállalatok fonákságára és a politikával való összefonódására mutat rá. A legtöbb márka, amit a boltokban találunk, csupán néhány óriásvállalat kezében összpontosul. Van olyan nagyvállalat, amelyik közel nyolcezer márkát tudhat a magáénak! Ez azért gond, mert az ilyen vállalatok óriási tőkére tesznek szert, hiszen szinte bármi, amit megveszel, az ő zsebüket tömi. Ezzel a hatalmas tőkével pedig a politika könnyedén megvásárolható. Vagyis amikor dönteni kell például egy egészségre ártalmas élelmiszeripari adalékanyag betiltásáról, akkor sajnos nem az emberek érdeke érvényesül, hanem a nagyvállalatoké. Véletlenül éppen akkortájt adakozik egy cég a kormánynak és jé: nem fogadják el a tiltó rendelkezést. Így aztán ezek a vállalatok gyakorlatilag korlátlan hatalomra tettek szert. Három fő kártékonyságuk a környezetszennyezés a termelés folyamán, az emberek rabszolgamódjára történő kisemmizése szintén előállítás közben, valamint a fogyasztók egészségének következetes veszélyeztetése. 

Mindezek mellett nem átallanak azt hirdetni magukról, hogy a termékeik kifejezetten egészségesek! (Készülök írni egy bejegyzést a reklámokról, azok is megérnek egy misét…) 

Számomra a napnál is világosabb tehát, hogy a környezeti válságért nem az egyének a felelősek, éppen ezért nem is az ő oldalukról lehet megoldani, ha lehetséges még egyáltalán.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.