Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Diszkriminált dohányosok

2013.06.10

Előre bocsátom: nem dohányzom, soha nem is tettem és nem is fogom. Zavar a cigarettafüst, főleg nagyobb koncentrációban és tisztában vagyok a dohányzás egészségügyi kockázataival. Mégis úgy érzem, hangot kell adnom az utóbbi időben történt intézkedésekkel kapcsolatosan, amelyek a dohányzást és a dohányosokat korlátozzák.

Meg kell, hogy mondjam: engem iszonyúan zavar az, hogy a törvényhozók egyszerűen infantilizálják a lakosságot. Gyerekként kezelnek bennünket, felnőtt, általában értelmes, önálló döntéseket hozni tudó állampolgárokat, amikor kiveszik a kezünkből a döntés szabadságát és azt mondják: ezt nem szabad, mert rossz és kész. Szerintem egy felnőtt ember magától is el tudja dönteni, hogy olyan helyre ül be iszogatni vagy szórakozni, ahol füst van, vagy olyanba, ahol nincs.  Hogy saját felelősségére bekapcsolja-e a biztonsági övét vagy sem. Hogy kórházban akarja megszülni a gyermekét vagy otthon. Hogy beadja óvodába vagy sem. Milyen szabadság az, milyen demokrácia az, milyen világ az, ahol ilyen jellegű személyes döntéseket nem hozhatnak meg az emberek szabadon?!

Az rendben van, hogy legyenek olyan vendéglátóhelyek, ahol tilos a dohányzás. Így akit zavar a füst, nyilván ilyet fog választani. De legyen olyan is, ahol szabad cigarettázni. Aki úgy érzi jól magát, hogy evés-ivás, szórakozás, nyaralás közben dohányzik, annak is legyen lehetősége rá. A vendéglátóhelyeken mindenki fizet a szolgáltatásokért, ugyan, miért nem érezheti magát jól a pénzéért az is, aki nikotinfüggő? Miért nem lehet a közintézményekben dohányzásra kijelölt helyeket fenntartani, mint eddig? Melyik nemdohányzót zavarja, hogy egy elkülönített, többnyire szabadtéri helyen néhányan dohányoznak? Akkor most jobb, hogy a tanárnénik az iskola előtt öt méterrel cigivel a kezükben fogadják reggel a nebulókat? És miért nem lehet a vonatokon dohányzó és nemdohányzó kocsi? Ha túl sok nemdohányzó kényszerül a füstös kocsikba, akkor egyszerűen csak változtatni kell a kétféle kocsik arányán, nem? Azért ez nem túl bonyolult dolog szerintem. Miért nem érezheti jól magát egy többórás vonatúton a nikotinfüggő is? Miért baj az, ha egy szabadtéri buszmegállóban valaki rágyújt? Ha mást zavar, van ott elég hely arra, hogy egyikőjük kettőt arrébb lépjen és kész. Azért szabad ég alatt nem olyan nagy történet a dohányzás. Épp ezért nem értek egyet a játszóterek körüli tilalommal sem. Az még rendben van, hogy ne bent a homokozóban gyújtson rá az apuka, de azért valahova félre tud úgy húzódni, hogy senkit ne zavarjon, anélkül, hogy felügyelet nélkül kellene hagynia a csöppségét. Miért ne vihetné le a gyerekét a játszóra egy nikotinfüggő?

Hiszen erről van szó: a dohányzás függőség. Akinél kialakult, az rá fog gyújtani, akármilyen őrültséget is találnak ki a döntéshozók. Még akkor is rá fog gyújtani, ha illegalizálják majd, legfeljebb virágozni fog a feketepiac – gondoljunk csak a nagy amerikai szesztilalomra. Minden függőség így működik. Ismerjük a drogos sztorikat, hogy mi mindenre képesek a függők egy-egy löketért. És tudjuk azt is, hogy a kémiai függőséget okozó szerekről nem lehet leszokni, legfeljebb abbahagyni. Elég egy apróság és az absztinens újra a szeren van.

Éppen ezért semmi értelme az olyan riogatásoknak, mint a cigarettásdobozokra biggyesztett sorvadó fogsor és fekete embrió. Ezzel legfeljebb azt lehet elérni, hogy aki lelkisebb cigarettafüggő, az lassan pszichoszomatikusan is megbetegíti magát, ha esetleg a dohányzás önmagában nem lenne elég. Biztos vagyok benne, hogy az ilyen típusú dohányosoknál sokkal nagyobb arányban fog kialakulni valamilyen cigarettával kapcsolatos szövődmény, mint azoknál, akiket nem hat meg. Hisz tudjuk ezt is: a dohányzás, éppúgy, mint minden más körülmény az életünkben, mindenkire más hatással van. Van, aki egész életében dohányzik és iszik, mégis elél kilencven évig, más még csak rá se néz a cigire soha, mégis tüdőrákban hal meg ötven évesen. Ezzel nem a dohányzás ártalmait kívánom megkérdőjelezni, csupán a riogatás megalapozatlanságát. Ennyi erővel minden személygépkocsira rá lehetne írni, hogy ez a létező legveszélyesebb közlekedési eszköz, mert a legtöbb halálesetet okozza és ha beleül, iksz százalék esélye van rá, hogy nem száll ki élve. Hát ez meg milyen lenne már? Pedig igaz tények, mindenki ismeri is, mégis autóba ülünk nap mint nap és semmi szükség arra, hogy valaki állandó félelemben tartson miatta.

Ha valóban azt szeretnénk, hogy a társadalmunkból, kultúránkból lassan kiiktassuk a dohányzást, akkor azt kellene elérnünk, hogy ne alakuljanak ki újabb függőségek. De aki már függő, annak legyen lehetősége a dohányzásra, mert vele szemben diszkrimináció az, amit ma a nemdohányzók védelmének csúfolnak. Ezzel ugyanis senkit nem védenek, kizárólag ártanak. Ha pedig azt szeretnénk elérni, hogy aki még nem függő, az ne is legyen az, akkor mondjuk lehetne korlátozni a cigarettához jutás lehetőségét. Lehetne például minden függőnek orvosi igazolása, amelynek fejében hozzájuthat a dohánytermékekhez, vagy adhatnák patikában receptre. Persze ezzel is vissza lehet élni, de kezdetnek értelmesebb volna, mint a mostani szabályozásnak. Arról nem is beszélve, hogy talán lehetne egy kicsit gondolkozni azon, hogy miért lesz egyre több függő, nem csak nikotin-, hanem alkohol- és drogfüggő. Talán vannak már erre vonatkozó kutatások, ha nincsenek, akkor legyenek és ezek eredményének ismeretében ki lehetne dolgozni olyan stratégiát, aminek valami értelme is van.

Érdekes kérdés az is, hogy miért pont a dohányzásra szálltak rá ennyire, miközben a vak is láthatja, hogy diktatúra épül Magyarországon, hogy a kapitalista berendezkedés mindent maga alá söpör, hogy teljesen kiszolgáltattuk magunkat a nagyhatalmaknak, hogy embertelen a mód, ahogyan a gyerekeinket az iskolákban kezelik, hogy sorvad a kultúránk, és így tovább. De ha már annyira a népegészségügyért aggódunk, akkor vessen már valamelyik döntéshozó egy pillantást a közkórházakra, a várólistákra, a paraszolvencia okozta problémákra, a leépítésekre, az orvos-beteg kapcsolatok embertelenségére, a vizsgálatok korlátozottságára, az intézményi összevonásokra, vagy éppen a nyugdíjkorhatárra és úgy általában a munkakörülményekre. Vagy mondjuk a vezető halálokokra, amelyek között toronymagasan a szív-és érrendszeri megbetegedések és a legváltozatosabb ráktípusok vezetnek. Persze bele lehet látni a dohányzást mint okot, de vegyük észre, hogy ennél szélesebb körről van szó. Arról a két betegségtípusról, amelynél tudományosan is egyértelműen bizonyított, hogy a stressz és a lelki tényezők váltják ki.

Vicces lenne, ha mondjuk egy munkahely csak úgy vehetne fel dolgozókat, hogy az iroda ajtajára kiírják: „Ezen üzem dolgozói közül évente átlag huszonhárom százalék veszti életét a stressz okozta szövődmények miatt, két százalék az öngyilkosok aránya, a fluktuáció pedig évente átlag nyolcvanöt százalék. Ez a munkahely a családja szétesését és egzisztenciális, erkölcsi valamint egészségügyi válságot okozhat.”

Vagy ha minden műanyag termékre – beleértve a frissentartó fóliától a mobiltelefonig mindent – rá lenne írva, hogy a műanyag hulladék soha nem bomlik le, óceánjainkon Afrika méretű műanyaghulladék-halmok úszkálnak, a szétporladt műanyagvegyületek pedig mindenütt jelen vannak: megtalálhatóak a vérünkben, a magzatvízben, az anyatejben és minden szövetünkben, szervünkben. Ennek például több értelme volna.

Vagy ha tilos volna a közintézmények, játszóterek öt méteres körzetében cukortartalmú élelmiszereket, húsféleségeket, energiaitalokat, chipseket és más olajban sült ételféleségeket fogyasztani, hiszen ezek közismerten egészségtelenek és nyilvános fogyasztásukkal népszerűsítjük, rossz példát mutatunk a fiataloknak.

Vagy ha minden Budapest tábla alatt szerepelne egy figyelmeztető felirat, miszerint a város zaja, légszennyezettsége és zsúfoltsága mennyire ártalmas az egészségre, milyen megbetegedéseket okozhat közvetlenül és a stressz által közvetve és mennyivel kevesebb a várható élettartam a városban élve vagy rendszeresen ott tartózkodva.

Nem ragozom tovább: abszurdumnak, nonszensznek tartom a mai korlátozásokat a dohányzással kapcsolatosan. Jó lenne elgondolkodni azon, mennyire lehet ma szabad valaki Magyarországon, mennyire élhet alapvető emberi jogaival és hová is tartunk így voltaképpen…

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.