Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A vágyak mögött

2013.11.18

A szexualitás természetes ösztöne minden egészséges embernek. Emellett a szerelem egyik kifejeződése is. Korábban azt gondoltam, hogy ennyi és kész. Esetleg másoknak időtöltés, testgyakorlat. Különböző internetes fórumokon folytatott viták azonban ébresztettek bennem ezzel kapcsolatosan egy gondolatot: talán sok testi vágy mögött valójában egészen más jellegű indíttatás rejlik.

Önigazolás. Vannak emberek, akik azért vágynak a szexre, lehetőleg mindig más és más partnerrel, mert erre van szükségük ahhoz, hogy értékesnek érezzék magukat. Talán nem is tudatosan, de úgy érzik, ez a visszajelzés – mármint hogy lefekszenek vele – igazolja azt, hogy szükség van rájuk, van helyük az emberek között, szépek, jók és kívánatosak. Ez azonban csupán pótlása valaminek, hiszen az egészséges önkép nem alkalmi kapcsolatokból táplálkozik.  Éppen ezért nem is tölti be a vágyott funkciót igazán sohasem.

Kihívás. Mások számára egyfajta önmegmérettetés, hogy meg tudom-e szerezni magamnak a kinézett személyt. Folyton folyvást új partner után néznek, mert habár önmagában a szexet is élvezik, a megszerzett partner már nem érdekes. Az az érdekes, hogy ágyba tudom-e vinni a következőt is. A kihíváskeresők kimondottan az olyanokra utaznak, akiknek van valamilyen érzelmileg gyenge pontjuk, amelyre rátapintva célt érnek. Természetesen a túl könnyű esetek nem érdekesek a számukra.

Érzelmi pótlék. Vannak olyan emberek, akiknek súlyos, gyermekkorra visszavezethető szeretethiányuk van. Nem kaptak eleget, ezért adni sem tudnak. Ezt a hiányt próbálják szexszel kitölteni. Valódi szeretetkapcsolatokra képtelenek, így hát testi kapcsolatokat igyekszenek létesíteni, hogy legalább ennyi kontaktusuk legyen más emberekkel. Ez nagyon szomorú. Ide sorolom azokat is, akiket valamilyen nagy csalódás ért és ezzel védik magukat. Inkább nem szeretnek meg senkit sem, nehogy újra beleessenek ebbe a hibába. Így marad a szex.

Megfelelési vágy. Némelyeknek annyira nincs helyén az önképük, hogy erős megfelelési vágy él bennük a többi emberrel szemben. Úgy érzik, akkor lesznek csak elfogadhatóak, akkor szeretik majd őket mások, ha a többi ember kedve szerint cselekszenek. Ebből adódóan hajlamosak saját érdekük ellenére tenni a másoké javára. Ha egy ilyen ember találkozik egy skalpvadásszal vagy egy szexuálisan túlfűtött emberrel, akkor lefekszik vele – akkor is, ha valójában nem is vágyik rá. Csak azt szeretné, hogy szeressék, vagy legalább elfogadják, befogadják.

Mások kihasználása. Azt mondják, a nemi erőszak valójában nem a szexről szól, hanem a másik ember bántásáról, hatalomról. De nem kell feltétlenül erőszaknak történnie ahhoz, hogy a szex hatalomfitogtatásról, mások kihasználásáról, megalázásáról szóljon. Teljesen önkéntesen is részt vehet abban valaki, hogy a másik ember a fölérendeltségét demonstrálja rajta a szexen keresztül. Ilyenek például az előbb bemutatott emberek.

Női lélek. Természetesen csak a magam nevében nyilatkozhatom, de azt hiszem, nagyon nagy általánosságban igaz a nőkre: sokkal inkább lelkileg fontos nekünk a szex, mint testileg. A pasiknál másképp van, őket jobban motiválja önmagában a fizikai vágy, a libidó. A mi esetünkben viszont szinte mindig ott van az érzelmi kielégülés vágya. Hogy szeretnek bennünket, fontosak vagyunk a másiknak, gyengédséget, figyelmet kapunk. Ez nálunk sokszor jóval erősebb motiváció, mint a testi öröm.

Lelki éretlenség. Biztos vagyok benne, hogy sokan egyszerűen azért hajtják annyira a puszta szexet, mert lelkileg éretlenek. Tinikorban és húszas éveink első felében teljesen normális, hogy a felfedezés, a kíváncsiság késztetésének hatására sok mindent kipróbálunk a szexben és több partnerrel kísérletezünk. Így szerzünk tapasztalatokat és idővel így válunk éretté e téren is. Ám amikor valaki negyven évesen is még itt tart, akkor egészen biztos, hogy valahol megrekedt. Bizonyos életkorra normál esetben eljutunk a kísérletező, öncélú szextől a mélyebb tartalmú kapcsolatig. Jó esetben életünk végéig érünk, csiszolódunk érzelmileg is és ebbe beletartozik az egészséges, tartalmas szerelmi kapcsolat kialakítására való képesség. Ahol a szex már nem csupán testgyakorlat és nem valamilyen érzelmi hiányosság pótlására szolgál, hanem az egymás iránti szerelem egyik gyönyörű, bensőséges kifejeződése. Ez nem megy magától, sok, gyakran fájdalmas tapasztalat vezet ide és egy bizonyos tényező, amit érzelmi intelligencia néven szoktak emlegetni. Sajnos nem jut el mindenki idáig, van aki nyolcvan évesen is azt hiszi, hogy az élet célja a nemi aktus. (Lásd például Hugh Heffnert, a nyuszis magazin alapítóját.)

Döbbenten olvastam egy blogbejegyzést a megcsalásról: „Egyes életszakaszokban egymásra hangolódhatnak, vagy optimálisan egymásra is hangolódnak az igényeink, vagyis pont egy olyan pasit akarok, mint ő, és ő is éppen olyan nőt, mint én, de máskor elcsúsznak ezek. Nagyon profán példával élve, ha a férjemnek megtetszik egy nő a sarkon, és vonzódik a szőke hajához meg a nagy fenekéhez, attól nekem talán nem kell szőke hajúnak lennem, hogy megkaphassa azt, amire vágyik. De tudom, ez felületes példa, szóval keresek egy kevésbé felületeset: mondjuk tetszenek a kitárulkozó, érzelmeikről könnyen beszélő férfiak, majd találkozok egy visszafogottal, és benne pedig éppen ezt találom vonzónak. Nyilván nem vádolhatom a velem együtt élő férfit, hogy miért nem kevésbé visszafogott, hiszen ő azért tetszik, amilyen, a másik pedig szintén önmagáért. Senkinek nem kell a másikká változnia.” Szerintem ez meglehetős éretlenségre vall. Az emberek nem fogyasztási cikkek, hogy ma ilyenhez van gusztusom, holnap meg egy olyanhoz. Ha ezt egy húszéves lány írta, akkor reménykedhetünk benne, hogy idővel benő egy kicsit a feje lágya és leesik neki. Ha egy harmincöt éves feleség (az idézett szövegben a férjét emlegeti!), akkor nagy gond van érzelmi érettség terén.

Sosem értettem a poligám embereket, a nyitott kapcsolatokat, a swingerklubokba járókat. Persze magamból indulok ki és szent meggyőződésem, hogy mindenkinek létezik nagy Ő, aki pont hozzá passzol és minden testi-lelki igényét kielégíti. Mások nem hisznek ebben és sokan szóltak már le vagy röhögtek ki ezen nézetem miatt. Aztán rá kellett jönnöm, hogy figyelmen kívül hagytam valamit. Ahhoz, hogy az ember életébe betoppanjon az igazi, el kell jutni egy bizonyos szintre. Csalódni kell, tapasztalatokat szerezni, érni. Ez nem mindenkinek sikerül. (Vagy nem a családalapításra optimális életkorban.) Sok olyan ember van, aki súlyos érzelmi problémákkal küzd. Az olyan emberek például, akik agresszívek, soviniszták, hataloméhesek vagy akik egyszerűen élvezik, ha megbánthatnak másokat. Általában nekik is van párjuk, legtöbbször házaspárjuk. Mindegy, hogy ki az, biztos, hogy nem lesz jól működő a kapcsolat. Pedig nekik is van ikerlelkük. De addig esélytelen, amíg ilyenek maradnak. Nagyon, nagyon sok ember él emiatt társ mellett is magányosan, szeretetlenül.

És kineveti az olyan marhákat, akik az igaz szerelemről papolnak. Meg arról, hogy egyetlen ember képes kielégíteni valakinek minden igényét, élethossziglan. És hogy nem azért nem csalják meg egymást, mert önmegtartóztatnak, hanem mert nincs rá szükségük. Pedig ez lenne az egészséges, a természetes. Nem vagyunk állatok, hogy a bennünk dúló libidót csak féktelen orgiákban legyünk képesek levezetni. Vegyük észre, hogy a vágyak mögött mélyebb lelki okok gyökereznek és próbáljunk gyógyulni, fejlődni.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.