Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Én mint miniszterelnöknő

2012.10.20

Emlékszem, amikor ’98-ban a Fidesz kormányra került, egy rádióműsorban az utca emberét kérdezték arról, hogy szívesen lenne-e miniszterelnök. Valaki azt mondta, hogy nem, mert nem tudná vállalni a hatalmas felelősséget. Akkor még én is pontosan így gondoltam. Most viszont úgy gondolom, hogy bármelyik utca embere, aki átlagos intelligenciával, iskolázottsággal rendelkezik, alkalmasabb lenne miniszterelnöknek, mint Orbán – amennyiben értékrendszerében az a másfélmilliós havi fizetés elég lenne számára ahhoz, hogy cserébe adni akarjon a népnek és nem tovább elvenni jóval e fölött is.

Eddig sosem jutott ilyen az eszembe, de egy juhtúrós videófelhívás hatására elgondolkodtam azon, mit tennék, ha én lennék a miniszterelnöknő. Először is, olyan csapatot szednék össze magam köré, akik a fent említett értékrendszert képviselik. Aztán a legégetőbb kérdésnek vágnék neki: az államkasszának. Felmérném, miből mennyi folyik be, mire mennyi megy ki, mekkora az adósság. Aztán ennek fényében megpróbálnám normális mederbe terelni a dolgot. Átgondolnám a munkanélküliség problémáját. Olyan adótörvényeket hoznék, amelyek támogatják, ösztönzik a munkáltatókat, hogy egy dolgozó egy emberre eső munkát lásson el és ne másfél, két, három emberét. Szerintem egy csapásra nagyon csappanna a munkanélküliség.

Aztán korlátoznám a külföldi tulajdonú cégeket és az ipari parkok gombaszaporodását. Lehet, hogy nem adnék nekik magyar földet, kizárólag bérelhetnék. Nemhogy megvonnám tőlük az adókedvezményt, hanem szigorítanám a rájuk vonatkozó terheket. A munka törvénykönyvét a dolgozók javára radikálisan módosítanám, amellyel elejét venném a multicégek kizsákmányoló magatartásának. Törvényben tiltanám meg a közműszolgáltatóknak az alapdíj és egyéb, fogyasztástól független tételek kiszabását: kizárólag a tényleges fogyasztást számlázhatnák ki. Kötelesek lennének a fogyasztó által megjelölt rendszerességű számlázásra, vagyis olyan időközönként és olyan határidővel követelhetnék a tartozás kiegyenlítését, amilyennel a fogyasztó kéri.

A magyarországi bankok mai ámokfutását haladéktalanul betiltanám. A betétek után adott és a hitelek után beszedett kamatok mértékét az európai normákhoz igazíttatnám. Nekik és a közműszolgáltatóknak is betiltanám az egyoldalú szerződésmódosítást és a váratlan költségek felszámolását.

Az olyan alapszolgáltatások nyújtását, mint pl. a közművek, a posta, a tömegközlekedés, csak magyar tulajdonú cégeknek engedélyezném.

Drasztikusan csökkenteném a hazai cégek, termékek adóterheit és emelném a külföldiekét. Az adócsökkentést kifejezetten a közép-, kis- és mikrovállalkozások javára vezetném be. Ez élénkítené a hazai gazdaságot, amelyből az állam is csak profitálhat. Éppígy minden eszközzel segíteném a hazai őstermelőket, kézműveseket, népi mesterségeket űzőket, stb.

Törvénybe iktatnám, hogy az alkotmányhoz a mindenkori kormány csakis akkor és úgy nyúlhat hozzá, ha és ahogy a nép megszavazza. Sokszorosára erősíteném az olyan ellenőrző hatóságokat, amelyek a mindenkori kormány intézkedéseit hivatottak felülvizsgálni, úgy mint Állami Számvevőszék, Alkotmánybíróság, mindenkori köztársasági elnök, stb. Törvényileg akadályoznám meg a mai, kétharmados helyzet kialakulását és a demokrácia köntösébe csomagolt diktatúrát. Szintén törvényileg vetnék gátat annak, hogy bárki maga szavazhasson a saját fizetése emeléséről. A parlamenti és önkormányzati képviselők bére kizárólag az érintett lakosság szavazata alapján alakulhatna. Azt is törvényben akadályoznám meg, hogy a mindenkori kormány olyan döntéseket hozzon, amelyek adott négy éven túl, hosszú távon felelőtlen lépések. Kizárnám az ’utánam a vízözön’ szemléletet. Valószínűleg drasztikus felelősségre vonást tennék lehetővé.

Külön figyelmet szentelnék a rendőrség hatáskörének, hatékonyságának. Felülvizsgálnám a katonaság működését. Mit is csinálnak, miért van rá szükség és mibe kerül nekünk mindez.

Hatalmas erőforrásokat fektetnék az egészségügybe. Felmérném az állampolgárok egészségi állapotát, s ennek tükrében hoznék intézkedéseket a szűrővizsgálatokra, prevencióra, gyógykezelésekre, gyógyszertámogatásokra, az egészségügyi intézmények állapotára, felszerelésére vonatkozólag. A körzeti orvosokra átültetném a japán mintát, miszerint annak fényében alakul a fizetésük, hogy a hozzájuk tartozó emberek milyen arányban egészségesek.

Fenekestül felforgatnám az oktatásügyet. Az alaptantervet egy az egyben kukába dobnám és szakemberek bevonásával teljesen újat állítanék össze. (Minden intézkedésemet szakemberek körében dolgoznám ki.) A felsőoktatást teljes egészében visszaállítanám állami finanszírozás alá. Felmérném a hiányszakmákat, a túlképzéseket, a magyarországi munkaerőpiacot, s ennek fényében megreformálnám a felsőoktatás kínálatát, valamint a felvételi rendszerét.

A közalkalmazotti álláshelyek szétosztását amennyire lehetséges, a kompetencia és a jellem alapján tenném és lehetőleg kizárnám a politikai vagy bármilyen egyéb hovatartozást. Drasztikus lépéseket tennék a korrupció visszaszorítására minden közszférában. Elsősorban kompetens személyek megfelelő helyre ültetésével képzelem el és folyamatos odafigyeléssel.

Komoly hangsúlyt fektetnék a környezetvédelemre, s a közmédián, valamint az oktatáson keresztül igyekeznék ezt minden magyar fejben elültetni. Beruházások alkalmával, építési, működési engedélyek kiadása előtt és minden egyéb, a természeti környezet épségét érintő kérdésben csak akkor hagyatnám jóvá az adott projektet, ha semmiféle más megoldás nincsen egy infrastrukturális problémára.

Elkötelezetten dolgoznék azon, hogy a szociális hálót az előző rendszerbeli állapotára hozzam fel. Alapos tervet dolgoznék ki a mélyszegénységben élők, a hajléktalanok helyzetének javítására. Sokkal komolyabban támogatnám a családokat, a tanulást, egészségmegőrzést, informatív kapcsolatok szerveződését, művelődést. Programot indítanék a cigánykérdés kezelésére.

Külön gondot fordítanék arra, hogy a magyar emberek nem csupán ezen intézkedések és az így javuló életkörülmények miatt, hanem az általános közhangulatnak köszönhetően is vidámak és optimisták legyenek és higgyenek saját tehetségükben, képességeikben. Legyen élhető jövőképük, szívesen alapítsanak családot, és ne külföldön keressék a boldogulást, hanem itthon, Magyarországon.

És hogy miből finanszíroznám mindezt? Nagyon egyszerű. Ha majd a csökkentett bevételi források és a megszüntetett pénzelfolyások mérlege a bevételek irányába billen el, ráadásul az adócsökkentés mint befektetés gazdaságilag megtérül, bőségesen lesz pénz arra, hogy az ország végre levegőhöz jusson és élhetőbb hellyé váljon. Csak akarni kellene.

Mérhetetlenül utópisztikus, tudom. A férjem erre a gondolatmenetemre azt mondta, azért nem lehet megcsinálni, mert ahhoz nagy számban kellenének olyan szemléletű emberek, mint én (illetve mint mi ketten). Ebben igaza van. (Lásd fentebb a legelső intézkedésemet.) Viszont úgy gondolom, hogy ma azért olyan gátlástalan nagyon sok ember, mert igazodnak a környezet diktálta követelményekhez. Ha nekilátnánk olyan világot teremteni, ahol tisztességgel magasan jobban lehetne boldogulni, a nyakamat rá, hogy az lenne a fő trend.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.