Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Létezik egyáltalán egészséges táplálkozás?

2011.03.16

Sokan töprengünk arról, vajon vannak-e földönkívüli lények, reinkarnáció, lélek, szerelem első látásra és sok más misztikusnak tűnő dolog – miközben azt sem vagyunk képesek megítélni, hogy egészséges táplálkozás mint olyan létezik-e egyáltalán.

Rengeteget hallani arról, hogy mi egészséges és mi nem. Ezekben az okfejtésekben időről időre bizonyos érdekkörök rászállnak bizonyos élelmiszerféleségekre és tűzzel vassal rá akarják sütni, hogy az bizony rossz. Gondoljunk csak bele az utóbbi néhány évtized hiszériáiba: állítólag egészségtelen volna a cukor, a zsír, a finomliszt, a fehér rizs, az olajban sült ételek, a só, a kávé, a sertéshús vagy éppen a húsok általában, a tojás a magas koleszterin miatt. Aztán itt van a legújabb őrület, egészségtelen a tej, ami korábban egyet jelentett az élettel, az erővel és az egészséggel, de talán még ezt is felülmúlja, hogy most már a szója is egészségtelennek lett kikiáltva, holott nemrég még ez volt a nagy és csodálatos alternatíva azokra a csúnya húsokra.

Szerintem mindez egyszerűen nevetséges. Nem mondom, hogy mostantól mindenki megállás nélkül tömje magába a cukrot vagy a zsírt. Azt mondom, hogy álljon meg a menet: nehogy már minden nap másvalamiről találják ki, hogy abba fogunk belehalni. Egyébként a felsorolt élelmiszerekkel szerintem egyáltalán semmiféle probléma nincsen, mértékletesen, megfelelő arányban fogyasztva. Az pedig, hogy ez kinél milyen mennyiséget és gyakoriságot jelent, egyénfüggő. Nem mondok valami nagy újdonságot azzal, hogy más szükségletei vannak egy kisgyereknek, egy kamasznak, más a brókernek és az árokásónak meg a sportolónak, más a nyugdíjasnak, a kismamának, más az afrikaiaknak mint a svédeknek, más a depressziósnak és más a szerelmesnek – mindeme felsorolás természetesen nélkülözi a teljesség igényét. A titok nyitja elvileg egyszerű volna: tudatosság, önmagunkra figyelés, saját testi igényeink megérzése, megértése a manipuláció és a divathóbortok habzsolása helyett.

Vegyük a cukrot. A finomított cukorral a fáma szerint az a gond, hogy a szervezet számára könnyebben feldolgozható, ezért jobban felszívódik, mint mondjuk a gyümölcsökben található cukor. Plusz szinte minden élelmiszerünkbe beleteszik vagy beletesszük magunknak, ezért jóval többet viszünk be, mintha még mindig a természet lágy ölén éldegélnénk. Hát igen. Nem kell ivóvíz helyett kólán élni, nem kell három cukorral inni a kávét és a teát, és jó nagy butaság francia krémest ebéd gyanánt fogyasztani, vagy éppenséggel minden főétkezés között megállás nélkül nassolni. Abban viszont semmi rossz nincsen, ha egy-egy főétkezés után lecsúszik egy csokipuding, ha néhanap sütizünk egy jót, vagy éppenséggel olyan eretnekséget követünk el, hogy a bableves mellé palacsintát szervírozunk a családnak. Nem tudom, honnan veszik egyesek a bátorságot, hogy ezen bűneinkért rögtön elkárhozással riogassanak és folyamatos félelemben tartsanak bennünket. Azt viszont tudom, hogy csak süketelnek. Én megszállott édességimádó vagyok és tökéletesen egészséges.

A zsírról csak annyit: azt állítják, bizonyított a telített zsírsavak egészségkárosító hatása. Nos, az én nagyanyám mindent zsírban sütött, emellett megélte a huszadik század legocsmányabb eseményeit. Mégis, mind a nyolcvan évében makkegészséges volt, leszámítva, hogy a vége felé nehezen mozgott szegény. Engem nem lehet meggyőzni erről a zsír dologról. Nagyanyám keményen hajtott, nem a tévé előtt falta a rósejbnit, ennyi az egész. Ja és még valami: mi a helyzet a mangalica zsírjával? Az talán nem telített? Hihetetlen, milyen butának nézik az embereket.

A tej újonnan felbukkant ellenzői azt állítják, hogy a tehéntejet a természet arra rendelte, hogy a kisborjakat táplálja. Következésképpen az emberi szervezet nem képes maradéktalanul lebontani a tejenzimeket, tehát káros az egészségre. Számomra ez éppolyan logika, mintha azt mondanánk: a gyümölcsöket arra teremtette a természet, hogy védelmet biztosítsanak a zárvatermő növények magjai számára – következésképp az emberi szervezet nem alkalmas a gyümölcsök maradéktalan lebontására, így azok egészségtelenek. Nevetséges, ugye? Ilyen mondvacsinált logika miatt kellene lemondanunk a kálcium, fehérje, vitamin és sok egyéb más értékes tápanyagunk egyik legértékesebb forrásáról. Ezzel egyidejűleg pedig természetesen az összes tejtermékről és a tejből készült ételekről is: a sajtról, vajról, túróról, joghurtról – az élőflórásokról is, kefírről, tejfölről, tejszínről, pudingról, madártejről, tejbegrízről, tejberizsről, palacsintáról, süteményekről, besameles ételekről, fagyiról, müzliről (hisz azt is leginkább tejjel szokás fogyasztani), és még sok egyébről. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy mindezeket felejtsük el, mert úgy, ahogy vannak egészségtelenek? Ha így volna, azt hiszem, már réges-régen kihaltunk volna – az egész emberi faj.

Nem megyek végig az összes károsnak kikiáltott élelmiszeren, mert ki szeretnék lyukadni valahová, de talán ebből is látszik, micsoda butaság ilyesmiket elhinni. (Még a cigarettával sem lenne gond megfelelően alkalmazva – nem hinném, hogy az indiánok között olyan sok lett volna a tüdőrákos vagy az érszűkületes, impotens vagy hasonló, igaz, ők tökéletesen másképp éltek vele, mint mi.)

Az eddig említetteken kívül még két problémám akad az alapvető élelmiszerek ellen folytatott hisztériakampányokkal. Az egyik az, hogy többek között azt is figyelmen kívül hagyják, hogy a testi egészség a táplálkozáson kívül mennyi minden máson is múlik. Nemcsak a mozgásra gondolok – természetesen arra is –, hanem a környezetre (zaj, levegő, nyugalom, tisztaság, higiénia, stb.), és legfőképpen a lelki tényezőkre. Egy harmonikus lelkivilággal élő embert nehéz kizökkenteni az egészségéből (sajnos ma elenyészően kevesen vannak így). Hány olyan történetet hallani, hogy valaki egész életében cigizett, piált, semmit nem mozgott, zsíron élt és mégis hosszú, egészséges élet jutott neki, míg más soha rá nem nézett cigarettára, odafigyelt az egészségére mégis fiatalon tüdőrákban elhunyt.

Ma Magyarországon a rákos valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések vezetik toronymagasan a halálozási okok listáját. Gondoljunk csak bele. A rák leginkább az olyan emberek szervezetében üti fel a fejét, akik magukban őrlődnek, emésztik magukat, akárcsak a testüket a kóros sejtburjánzás. A szív- és érrendszeri betegségek pedig többnyire akkor jelentkeznek, ha valaki folyamatosan idegeskedik, állandóan konfrontálódik, folyton felpörgeti magát valamin. Ha ilyesmiket teszünk magunkkal, higgyék el, tökéletesen lényegtelen, hogy mennyi cukrot eszünk vagy hogy dohányzunk-e. Viszont ha egyébként minden rendben, de elkezdünk túlságosan stresszelni a sófogyasztásunk vagy a kedvenc olajban sült ételeink miatt, akkor az előbb-utóbb ki fogja alakítani a maga pszichoszomatikus megbetegedését. Úgyhogy köszönjük meg szépen a riasztgatásokat és felejtsük el őket mielőbb.

A másik pedig, hogy miközben azon töprengünk, hogy áttérjünk-e a barna rizsre vagy a teljes kiőrlésű gabonákra, bizonyos érdekkörök mindent megtesznek azért, hogy ne halljunk az ipari élelmiszertermelés fonákságairól – vagy ha mégis, ne vegyük komolyan azokat. Kissé nevetséges a hántolt rizs miatt aggódni, amikor manapság a gabonaféléket génmanipulálják, például. Ma már nemigen lehet olyan ipari eredetű kukoricához jutni, ami nem génmódosított, pedig sok-sok élelmiszerünk tartalmaz kukoricát vagy származékait. Holott a génmódosított gabonák bizonyítottan rákot okoznak a laboratóriumi állatokon, az említett kukorica pedig máj- és vesebetegséget. És akkor még meg sem említettem a különféle rovar- és gyomirtókat, valamint a műtrágyát. Ezek igen veszélyes kemikáliákat tartalmaznak, amelyek nem csupán közvetlenül a kezelt termények elfogyasztásával jutnak a szervezetünkbe. A vegyszerek ugyanis bekerülnek a talajba, a vizekbe és a levegőbe, így megannyi módon szennyezik és mérgezik a bioszféránkat. Azt hiszed, allergiás vagy valamilyen élelmiszerre? Könnyen lehet, hogy nem a táplálékodat, hanem a benne levő vegyszert utasítja vissza a tested, szegény. Meg lehet érteni.

Éppígy gond van az iparilag előállított húsféleségekkel. A tenyészállatokat ma már nem finom gabonával táplálják, a tehenek nem az alpesi legelőkön rágcsálják a friss füvecskét, mint a reklámban. Sötét, szűk ketrecekben tartják őket, mesterséges tápokkal etetik, minősíthetetlen módon kezelik őket. Így aztán húsuk is satnya, rosszabb tápértékű és szennyezett.  Mindezek mellett a rosszabb minőségű élelmiszereket el kell adni valahogyan, ezért a gyártók adalékanyagokkal tömik tele, hogy gusztust csináljanak hozzájuk. A színezékek és ízfokozók további vegyi anyagok, amelyekkel az érzékeinket igyekeznek becsapni. Tartósítószerre meg szükség van, hisz ki kell bírnia a terméknek a polcokon. A sűrítők, állományjavítók és egyebek már csak hab a tortán. Kész laboratóriumot eszünk nap mint nap. „Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát) – olvasom egy körlevélben. – E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják ízlelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.”  Egy jótanács: habár bizonyos összetevőket rá sem mernek írni a csomagolásra, vagy éppen E-betűs álnév mögé bújtatják, valamit mégis tehetünk. Kerüljük az olyan élelmiszereket, amelyeknek az összetevői feltűnően hosszú sort alkotnak. De leginkább igyekezzünk mellőzni a félkész, készételeket, s magunk állítsuk elő az asztalravalót megbízható alapanyagokból.

Jó hír ugyanis, hogy van megoldás! Mi, fogyasztók vásárlási szokásainkkal nyomást gyakorolhatunk a gyártókra. Ha nem vesszük meg a silány termékeket, akkor jobb minőségűek előállítására kényszerítjük őket. Vásárlásainkkal az olyan termelőket támogassuk, akik nem mérgezik a terményeket és a talajt, jól bánnak az állatokkal, értékes táppal etetik őket. Leginkább a helyi kistermelőket érdemes felkutatni. Ők ugyan nem harsognak tízpercenként a tévéreklámokban, az óriásplakátokon, nem használnak tiri-tarka csomagolásokat, nem adnak műanyag játékokat a gyerekeknek szánt termékek mellé, de még csak pontgyűjtő kuponjaik sincsenek. Viszont ők olyan táplálékot adnak az asztalunkra, ami oda is való. Divatos kifejezéssel élve: ami kompatibilis a szervezetünkkel és nem döglik be tőlük idő előtt a "hardverünk", sőt, éppen hogy óvja, erősíti, ápolja azt. Nézzünk körül lakóhelyünk környékén. Látogassunk a piacokra, keressünk fel szociális boltokat, figyeljük a „szedd-magad” akciókat. Ezzel nem csupán a jó minőségű élelmiszereket biztosíthatjuk családunk és magunk számára, hanem a helyi gazdaságot támogatjuk, megspóroljuk a világnak a csomagolás és szállítmányozás környezetkárosító hatásait és megállíthatjuk az egyre jobban kapzsizó és egyre szűkebb nagyvállalati érdekkörök hazugságait és fonákságait.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.