Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Új funkciót a kuliknak!

2010.11.17

A művelődési házakat annak idején talán a kommunizmus kultúrpolitikája hívta életre. Nemigen akad olyan kis falu, nagyvárosokban olyan kerület, ahol ne lenne kultúrház, azaz kuli. Létrejöttükkor még igen más világ volt. Csak keveseknek lehetett otthon tévéjük, internetről senki nem hallott, diszkók, kávéházak, „pábok” sehol sem voltak még. Így aztán a kulik voltak a közösségi élet színterei. Itt lehetett szórakozni, büfézni, ismerkedni, közben még művelődni és hagyományt ápolni is. A bálok, ismeretterjesztő előadások, színi előadások és hasonló rendezvények teltházasan mentek, és ez bizony szép volt és jó.

Mára azonban legtöbbjük sajnos kritikán aluli állapotban van, felszerelésük megkopott, korszerűtlen, rendezvényeikre pedig még lasszóval fogva is alig-alig látogatnak el a helyiek. Talán csak a bóvlivásárok vonzzák a népet, meg az átvágós, ingyen ajándékot ígérő árubemutatók. Nem kell hozzá túl pesszimistának lenni, hogy az ember levonja a következtetést: ha ez így megy tovább, előbb-utóbb a fenntartók bezárják ezeknek az intézményeknek a kapuit. Vagy szép lassan teljesen leépítik őket a források egyre drasztikusabb elvonásával.

Ahhoz tehát, hogy ne kelljen megválnunk lakóhelyünk kulijától, újra kell gondolnunk a funkcióját. Hiszen kiaknázatlan lehetőséget rejtenek mind a mai napig, csak fel kell ismerni és élni kell vele! Érdemes lefújni a port az adott település kulturális koncepciójáról, hiszen ha már vannak művelődési házak, ha már valaki felépítette és idáig működtette, akkor meglevő értékünket kár lenne és egyben nagy hiba is volna veszni hagyni.

Megváltozott világunkhoz, életmódunkhoz, kulturális és szórakozási szokásainkhoz kell igazítani a kulik funkcióját. Olyasmit kell kínálni a helyi lakosságnak, amire tényleges igény van. Rendben, ápoljuk a hagyományokat. De nézzük csak meg, mekkora érdeklődés van a helyi népdalkör fellépéseire. Legyen népdalkör, vigyék tovább a csodálatos dalkincset, de a házat meg kell tölteni. Ahhoz pedig mást kell kitalálni.

Az egyik talán legfontosabb terület a gyerekek. Mai rohanó világunkban a szülőknek egyszerűen nincs elég idejük a gyerekeikre. Olyan délutáni gyerek- és ifjúsági programokat kell szervezni, ami kitölti az apróságok űrjeit. Ne bandázzanak felügyelet nélkül az utcán! Ne legyenek számítógépfüggők, ne kísérletezzenek drogokkal. Ehelyett olyan alternatívát kell nekik kínálni, amit önként is szívesen választanak. Ahol jól érzik magukat, játszhatnak, kikapcsolódhatnak, úgy, hogy közben felügyelet alatt vannak és még talán tanulnak is valami hasznosat. Ennek lehetőségei igen tágak: a kuli adottságaitól függően lehet vegyíteni a játékos sportfoglalkozásokat (pl. pingpong), társasjátékot, olyan anyagszükséglet nélküli játékokat, amelyekhez sok gyerekkel kell (pl. Király, király, adj katonát!). Lehet beleépíteni kézműves foglalkozásokat, vetélkedőket, színjátszást, teret lehet adni az egyéni kibontakozásnak – pl. mindenki mutassa be saját tudományát, hobbiját, stb. El lehet hívni előadókat kötetlen beszélgetésekre, mondjuk a fogápolásról, szexualitásról, pályaválasztásról, vagy bármiről, ami az adott korcsoport számára érdekes lehet. Az a lényeg, hogy minden hétköznap suli után adott legyen a lehetőség a kuliban, egészen estig. Hogy szeressék a gyerekek és a szülők is örüljenek neki. Ez valójában nem pénz kérdése, hiszen minimális kellékszükséglettel jár, s a szakképzett művelődésszervezőknek nem lehet probléma, hogy gyerekekkel foglalkozzanak. Így mindenki számára ingyenes és elérhető lenne.

A másik célcsoport a munkanélküliek vagy az állást váltók lehetnek. Korunk társadalmának nagy problémája az állástalanság vagy a nem megfelelő munka. Annak idején létezett olyan a munkaügyi irodák szervezésében, hogy álláskereső klub. Nem tudom, ma van-e ilyen, de ha igen, akkor ezek lehetnének a művelődési házakban. Ha pedig nincsenek, hát szervezni kell! Fontos, hogy bárki mehessen, aki csak akar. Legyen ingyenes. Ezeket az embereket meg kell tanítani arra, hogyan kell állást keresni, és arra is, hogy együtt minden könnyebb. A közös foglalkozásokon megtanulnának önéletrajzot írni, felkészülhetnek az interjúkra és a különböző álláskeresési stratégiákra. Egymást is segíthetik és sokkal jobban tisztába jöhetnének önmagukkal. Mindennek háromféle esetét tudom elképzelni.

Az egyik, hogy ilyen már működik a munkaügyi központok szervezésében – ebben az esetben a méregdrága irodák vagy más helyiségek helyett a művelődési házakat bérelnék ki. Ez olcsóbb lenne és sokkal közelebb is hozná a lakossághoz ezt a szolgáltatást. Azaz mindenki jól járna: a központ is, az álláskeresők is és a művelődési házak is, hiszen stabil bevételt jelentene. Második megoldásként szintén amennyiben létezik ilyen a munkaügyi központokban, ezt a szolgáltatást a művelődési házak kiegészítenék, kiteljesítenék. Olyasmire gondolok, hogy például a központ szervezésében megtanulták a technikákat, majd a művelődési házban lehetőségük lenne annak gyakorlására. Onnan küldhetnének e-maileket, hozzájutnának álláshirdetési lapokhoz, kicserélnék egymás között a tapasztalataikat, segítenének egymásnak a lehetőségek felkutatásában. Harmadik lehetőségként az egész feladatot a művelődési ház vállalná magára. Ez esetben is úgy gondolom, hogy egy megfelelően képzett művelődésszervezőnek nem olyan nagy feladat, hogy alapvető álláskeresési technikákat tanítson. Ez nyugodtan mehetne hétköznap délelőtt, hiszen az álláskeresők kevésbé vannak időhöz kötve. Napi egy órányi foglalkozás igazán belefér a közművelődési szakemberek munkaidejébe. Ehhez persze időnként lehetne konzultálni munkaügyi szakemberekkel, szerintem mindenképpen megérné.

Ugyanennek az álláskeresős elképzelésnek egy további ága lehetne a különböző szakmai képzések szervezése. Nem feltétlenül OKJ-s tanfolyamokra gondolok, bár természetesen azok is nagyon hasznosak lennének, de azok máshol is vannak. Tapasztalataim szerint manapság sok munkaadót nem a papírok, hanem a tényleges felkészültség érdekel. Ezért nagyon is el tudom képzelni, hogy olyan képzéseket szervezzenek a művelődési házak, amelyek végzettséget nem, de használható tudást annál inkább adnának. Ezek lebonyolításához már nyilván nem elegendő a művelődésszervező szaktudása, hiszen szakmai és nyelvoktatásról van szó. Először is fel kell kutatni a versenyképes szakmákat, majd megfelelő szakembergárdát szervezni hozzá. Ennek már nyilván költségei fognak jelentkezni, amelyet – ha másként nem megy – a hallgatóságra kénytelen a szervező hárítani. Előtte azonban érdemes forrásokat keresni. Akár a munkaügyi központ, az önkormányzat, helyi civil szervezetek vagy a helyi nagyobb cégek megtámogathatják a hosszú távú, mindenki számára hasznos projektet, illetve pályázati lehetőségeket sem haszontalan megpróbálni. Sok helyen a népfőiskolák is sikeresen működnek a lakosság számára teljesen ingyenesen, ezt is hasonló formában képzelem el.

Szerintem nagy sikerrel működhetne egy olyan funkció is a művelődési házakban, mint amilyen az úgynevezett teleházaké. Ehhez persze eszközparkra van szükség: számítógépekre, szoftverekre, bútorokra. A beruházás azonban fontos közösségi igényeket elégítene ki. Bárki számára biztosítana internetezési lehetőséget. Ezt akár csekély óradíj ellenében is lehetne végezni, mint a könyvtárakban is. Meg lehetne határozni azt a mindennapi időintervallumot, amikor erre lehetőség van a kuliban, napi néhány óra erejéig. Ezen idő alatt valamely dolgozó felügyelné a nezetőket, akik jelenléti ívet írnak alá, amellyel egyben felelősséget vállalnak az esetleges károkozásaikért.

További lehetősége ennek a funkciónak a számítógépes alaptanfolyamok szervezése. Itt megint csak megfelelő kompetenciával bír a művelődésszervező, akinek heti egy óráját venné igénybe ez a feladat. Célcsoportként különösen az idősebb korosztályra gondolok, akik hátrányos helyzetben vannak korunk technológiai fejlődésének követésével, de szóba jönnek a nagycsaládosok, a nehéz anyagi helyzetűek, az álláskeresők és így tovább. Ebbe a projektbe akár be lehet vonni a fiatal felnőtteket is, akik szívesen vállalnak közösségi feladatokat és szabadidejükben foglalkoznának a célcsoporttal.

Ha már fel van szerelve a művelődési ház akár csak egy szerény kis számítógépes parkkal, azt lehetne szórakozásra is használni. Például számítógépes játékokból bajnokságot szervezni, számítógépes klubot létrehozni a különböző korcsoportok számára, ahol kötetlen formában cserélhetnek tapasztalatokat, fájlokat, ingyenes programokat, érdekes weblapokat, stb.

A felszerelés anyagi feltételének megteremtésében a művelődésszervező vagy pályázatíró szakemberek talpraesettségének van kulcsszerepe. Ahogy mondják, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Pályázatok, civil szervezetek, magáncégek jönnek szóba, mint általában.

További mai funkciót látok a kulik számára az olyan ismeretterjesztésben, ami a kor emberét érdekli, érinti, behozza a házba. Már volt szó a versenyképes szakképzésről, nyelvoktatásról, számítógépes tanfolyamokról, de ennél tovább is mehetünk. Manapság sokakat vonz az egészséges életmód – szervezzünk hát tanfolyamokat a táplálkozásról, a stresszkezelésről, a pszichoszomatikus betegségekről, a homeopátiáról, a biotermékekről, vegetarianizmusról, stb. Nagy az érdeklődés a környezetvédelem, a globális felmelegedés problémája iránt, e köré is tartalmas előadássorozatot lehet szervezni: energiatakarékos életmódról, szelektív hulladékgyűjtésről, környezetbarát háztartási felszerelésekről és így tovább. Az olyan településeken, ahol sok az idős, beteg ember, szervezhetünk tanfolyamot a beteggondozásról. Talán nem lenne érdektelen egy olyan előadás-sorozat, amely megtanítaná a családokat a helyes pénzgazdálkodásra, mélyebben megismertetne a különböző pénzügyi szervezetek termékeivel, mire kell figyelni hitelfelvételkor, esetleg mibe érdemes befektetni. A sor hosszasan folytatható – körül kell nézni hétköznapi világunkban, mik a slágertémák, az új divathullámok, mik azok a területek, amik mindenkit érdekelnek, amire szívesen elmennének.

Egy hatalmas ilyen terület az ezotéria. Szerintem korunk zaklatott világában fokozottabb az igény a lelki békére, megnyugvásra, lazításra. Erre a témakörre bőven lehetne építeni. Semmiféle hókuszpókuszra nem gondolok. Jógára, meditációra, életmód-tanácsokra, pszichikai témájú beszélgetésekre, könyvismertetőkre, tapasztalatcserére és ilyesmikre. Ez megint olyasmi, amihez nem kell anyagi befektetés, csak némi jártasság a témában. Nyugodtan lehetne ingyenesen szervezni, hiszen a cél az, hogy az emberek eljöjjenek.

Alapvető elképzelésem az ingyenesség, mert legelsődleges célnak kell lennie, hogy a művelődési házak élettel teljenek meg, valós funkciójuk legyen, kézzel fogható eredményeket mutassanak fel létjogosultságukat illetően. Ha így lesz, talán a fenntartók is liberálisabban határoznák meg a finanszírozás mértékét. Ha pedig bekerül a köztudatba, hogy érdemes leugrani a kuliba, mert ott olyan jó dolgok vannak, akkor idővel talán bátrabban lehet bevételes rendezvényekkel is kísérletezni. Mégis úgy gondolom, hogy a művelődési házak a közösségért vannak, közpénzekből jöttek létre és működnek, ezért a legfontosabb, hogy minél hasznosabb, szórakoztatóbb, színesebb, színvonalasabb kínálatot nyújtson a helyi lakosságnak.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.