Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legrágább kincsünk

2010.05.26

Csak nemrég jöttem rá, mi a legnagyobb vagyona egy embernek ezen a Földön: az idő. Csak akkor lehetünk boldogok, teljesek, megvilágosodottak, szabadok, ha azokkal a dolgokkal és személyekkel foglalkozhatunk, amiket és akiket igazán szeretünk. Ekkor igazán önmagunk lehetünk, kiteljesedünk, felszabadulunk és beteljesítjük önmagunkat, küldetésünket. Erre azonban időt kell szánni. Sok-sok időt, optimális esetben az összeset. Lehetetlennek tűnik? Pedig ez az élet.

A legtöbb ember nem szereti a munkáját, munkatársait, vagy még ha olyan szerencsés is, hogy szereti, a munkahelyén akkor sem rendelkezhet szabadon az idejével. Fel nem foghatom például a közalkalmazotti állások lényegét, ahol a napi nyolc óra letöltése érdekli a munkáltatót, nem pedig az elvégzett munka mennyisége és minősége. Sokan valójában nem azért kapják a fizetésüket, hogy elvégezzék a munkakörükben leírtakat, hanem hogy önként és dalolva mondjanak le legnagyobb kincsükről, az idejükről és az afeletti rendelkezés szabadságáról. Pont mint a börtönökben.

Egy vállalkozót illetően senkit nem érdekel, hogy mikor kezdte a munkát és mennyi időt töltött vele: ügyfele az elvégzett munkáért, vagy a kapott áruért fizet. Ha ezek minősége rendben van, akkor hálás is és elégedett. Eszébe sem jutna azon lovagolni, vajon a vállalkozó nem szaladt-e el munka közben a gyerekekért az oviba, vagy nem töltött-e gyanúsan hosszú időt az ebéddel. Minek is érdekelné, semmi köze hozzá, ha megkapja, amiért fizet. Miért nem tud ilyen egyszerűen működni a többi szféra is? A válasz egyszerű: azért, mert a szabad ember boldog és elégedett. A boldog és elégedett embereket pedig nem lehet elnyomni, félelemben tartani, manipulálni, a boldog és elégedett embernek nem lehet mindenféle totálisan felesleges terméket eladni, amiből a mai nagy hatalmasok élnek – és így tovább. (Nem véletlenül bánik az adóhivatal olyan mostohán a vállalkozókkal.)

Ezt a hamis szemléletet pedig már egészen kicsi korunktól kezdve belénk nevelik. Ugye emlékszünk még az iskolai felelések körüli pánikokra? Mit szokott kérdezni a tanár, amikor kihív? Nem az érdekli, hogy tudod-e az anyagot. Azt kérdezi, tanultál-e és mennyi időt töltöttél vele. Pedig a gyerekek zseniális képességűek, olyan az agyuk, mint a szivacs. Nincs szükségük arra, hogy órákat töltsenek otthon a könyv fölött görnyedve. Csak annyi kellene, hogy a tanárok ne csupán leadják az anyagot, hanem meg is tanítsák. Ennyi lenne az egész. Persze akkor nem lehetne őket csak úgy cseszegetni és elvenni a kedvüket minden létező tantárgytól, amik valójában érdekesek és izgalmasak. Erre a gyerekek legjobb esetben csak felnőtt fejjel jönnek rá, vagy éppen soha. Így ugyanis állandó önbizalomhiányuk lesz, fogalmuk sem lesz a képességeikről, a tehetségükről és arról, hogy akár boldogok is lehetnének, ha nem programoznák őket már egészen kicsi kortól kezdve arra, hogy az élet nehéz, fáradságos, igazságtalan és értelmetlen. Fontos, hogy ezt higgyék, máskülönben nem lehet kordában tartani őket.

Vessünk egy pillantást a mai tizen-, huszonéves korosztályra. Darkmetalt hallgatnak, feketében járnak, isznak, drogoznak, rongálnak, tiszteletlenek. Valójában csak nagyon komoly szeretethiányuk van. Sajnos a szüleiknek nincs idejük arra, hogy az ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozzanak. Sőt, arra sincs idejük, hogy születésük után gondoskodjanak róluk. Az igazán fontos nők hat hét után visszaállnak a munkába, mert nekik komoly feladatokkal kell foglalkozniuk. Meg kell teremteniük az új autóra, a horvátországi nyaralásra, a szolibérletre és arany bokaláncra valót. A tanároknak természetesen szintén nincs idejük a jövő nemzedékére, nekik le kell darálniuk az anyagot. A végeredmény önmagáért beszél.

Ma, amikor mindenki a válsággal van elfoglalva, a munkanélküliséggel meg az árvízkárokkal, az emberek képesek tíz- vagy akár százezreket kifizetni egy fajtiszta kedvencért. További vagyonokat költenek arra, hogy ivartalanítsák, körömtelenítsék, fültelenítsék-faroktalanítsák szerencsétleneket, kutyakozmetikába vigyék, tápszerekkel etessék, kiskabátot, fém etetőtálat, kiságyat és egyebeket vegyenek nekik. (Érdemes bekukkantani az egyre szaporodó állatfelszerelés-áruházláncok üzleteinek valamelyikébe, döbbenetes, mi mindent lehet manapság vásárolni egy egyszerű házi kedvencnek.) Csak egyvalamit nem képesek e lelkes gazdik a négylábúaknak megadni: az idejüket. Ingerültek, türelmetlenek velük, rángatják, verik őket, pár négyzetméterre bezárják szerencsétleneket, majd amikor az állat megzakkan a valódi gondoskodás, a szeretet és a szabadság hiányától és megtámad valakit, ő lesz a hibás. Jön a sintér, lepuffantja, tele lesznek vele a hírek és mindenki szörnyülködik az állatok hálátlanságán. Pedig csak egy kis időt kellett volna rájuk áldozni és némi figyelmet.

Vannak dolgok, amiket nem lehet pénzen megvásárolni, s az idő pont ilyen dolog. Akármennyit is keresel a munkahelyeden, ha nincs időd a családodra, a kedvteléseidre, a kikapcsolódásra, önmagadra – arra, hogy egy kicsit csak magad legyél, csak magadra figyelj, nos, akkor semmit nem ér az egész. Nincs az a pénz, ami felérne a barátaidra, szeretteidre fordított időddel. Ne hidd, hogy megvásárolhatod a szeretetüket a keményen megkeresett pénzeddel, nekik nem az kell. Ne hidd, hogy teljes lehetsz a pénzeddel anélkül, hogy kedved szerint azt csinálhatnád, amit igazán akarsz. A pénz nem helyettesíti az idődet.

Az igazi kincsek azok a pillanataid, amikor felhőtlenül boldog vagy. Amikor kiteljesedsz, amikor önmagad lehetsz, amikor a szeretteid vesznek körül. A legnagyobb kincsek azok a percek, amiket soha nem felejtesz el, mert olyan boldogsággal töltöttek el, hogy örökre a szívedbe zártad. Az ilyen pillanatoknak, ezeknek a perceknek kell életté dagadniuk. De ehhez tudatosan kell bánni az idővel, fel kell ismerni a benne rejlő titkos erőt, különben elillan, elszáll, mintha csak a szél fújta volna el – s elmúlik az életed anélkül, hogy valaha is igazán boldog lettél volna. Jobban teszed hát, ha a valódi kincseidre figyelsz oda.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.