Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Józan ész és spiritualitás

2010.08.16

Manapság egyre jobban előtérbe kerül az ezotéria, a spiritualitás, az okkult tudományok. Velük együtt megjelentek az elszánt „racionálisok”, akik tűzzel-vassal igyekeznek megvédeni a tudományok vitathatatlanságát és bizonyítani az efféle dolgok alaptalan voltát. Úgy tűnik, két külön táborra szakadt valami, holott nem hinném, hogy a kettő kizárja egymást.

A tudomány kétségkívül tiszteletre méltó dolog. Amit állít, az általában széles körben elfogadott és igaznak vélt. Ám a tudomány is tévedhet, hiszen folyamatosan alakul, fejlődik, a tudományos nézetek is változnak. Alapvető téziseivel egészen zsenge korunkban találkozunk először, s bizony az ember hajlamos készpénznek venni, amit a nagyobbak, okosabban tanítanak neki. Nincs is ezzel semmi baj. Csak éppen gondoljuk át, hogy amit kisiskolás korunktól fogva igaznak vélünk, mert úgy tanították, az is lehet hamis. Nem azt mondom, hogy az egészen dobjuk a kukába, hanem hogy lehetnek benne tévedések. Sokáig tanították például a finnugor rokonságot. Mára a Tudományos Akadémia bebizonyította ennek helytelenségét. Sok Nobel-díjas azért kapta kitüntetését, mert egy addig elfogadott nézet helyett bizonyított valami mást.

Másfelől pedig attól, hogy valamit a tudomány egyelőre nem fedezett fel, még létezik. A fény már akkor is elektromágneses hullámzás volt, amikor mit sem sejtettünk róla. A mikroorganizmusok már akkor körülvettek bennünket, amikor sejtelmünk sem volt a létezésükről. Valójában az elekrtonmikroszkóp feltalálásával merőben új irányt vett a természettudományos kutatás. Nos, könnyen lehet, hogy amit ma elvont, megalapozatlan humbuknak veszünk, arról később elismeri a tudomány, hogy nagyon is létező dolog,  energiával bír, hatással van ránk, stb.

A tudomány módszere alapvetően a hipotézissel indul. Van egy tudós, kitalál egy feltételezést, kutatásokat végez annak bizonyítására, s módszereivel vagy sikerül bizonyítania a hipotézis igazságát – ekkor tudományos tény válik belőle, vagy éppen az ellenkezőjét bizonyítja, s akkor abból lesz tény (vagy előfordulhat az is, hogy nem jut eredményre). A lényeg mindebből, hogy hipotézissel indul a folyamat. De honnan veszik a tudósok a hipotéziseket? Nyilván a kutatási területük iránti érdeklődésből, nyitottságból, kíváncsiságból. Azt hiszem, pontosan ebben rejlik a dolog nyitja.

Bárminemű felfedezést akkor tud tenni az ember, ha kellően nyitott rá. Ha az emberiséget nem foglalkoztatta volna mondjuk a tömegpusztító fegyverkezés, akkor nyilván sosem találtuk fel volna az atombombát. Éppen így: ha a tudósok mereven elzárkóznak a kézzel nem fogható elől, akkor nem sok esélyük van rá, hogy felfedezzék, megismerjék, megtanuljanak bánni vele. De szerencsére vannak olyan tudósok, akik befogadóak ezekkel az ismeretlen területekkel szemben. Ma már egzakt tudomány a kvantumfizika. Az ezzel foglalkozó tudósok a hagyományos fizikai ismereteket fejlesztették tovább olyasmi megismerésére, amit széles körben még nemigen fogadtak el. Ők már tudják például, hogy egy atom létezhet egyszerre több helyen, ismerik a pillangó-effektust, a szinkronicitást, a tudat és anyag közötti kölcsönhatást, és még számos elképesztően érdekes dolgot. Ezek tehát már nem csupán holmi hókuszpókuszok többé, hanem a kvantumfizikában, pontosabban a kvantumpszichológiában ismert és elismert jelenségek. A kvantumfizika tehát a klasszikus fizikára épülő tudomány, amely azt továbbfejlesztve, annak hibáit, tévedéseit felismerve kutatja tovább környezetünket, az anyagi világon túlmutatva. Elsősorban a mikrovilág fizikájával foglalkozik, de a kutatók felismerték a makrovilágra gyakorolt hatásait, sőt, ma már az emberi psziché működésével való párhuzamait is.

Érezhető, sejthető tehát az, hogy a világ nem csak anyag, hogy a tudomány még mindig nagyon keveset tud a világról, hogy vannak olyan jelenségek, amiket tudományosan még nem tudunk megmagyarázni, de nyilvánvalóan tapasztalhatóak, érzékelhetőek. Ezért gondolom, hogy a tudomány és a spiritualitás nem zárja ki egymást. Csupán arról van szó, hogy fejlettebb intuícióval, nyitottabb elmével könnyen felfedezhetünk, megtapasztalhatunk olyasmit, amit a tudomány csak később, vagy talán sosem fog.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

jutkajozsi@freemail.hu

(Hidi, 2010.11.26 11:04)

Csak egy rövid idézet, bár pontatlan, de megpróbálom a lényegét átadni:
"-1500-ban hittük, hogy a föld lapos
-1600-ban, hogy csak lovakkal lehet gyorsan közlekedni
-1700-ban, hogy csak tűzzel lehet világítani
Vajon mit fogunk hinni 100 év múlva."

Teljes tudás

(Muriell, 2010.09.25 23:09)

A jelen bizonyossága, a jövő tévedése. A tudomány baja az, hogy nem hajlandó egy kevéske részt sem befogadni a spirituális tudásból, ezért nem is képes komplett válaszokat adni a létezés rejtélyeire. A tudomány csak a mérhető dolgokkal foglalkozik, ezért is fog mindig tévedni és csak egy kis részt átlátni a Világegyetem teljességéből.