Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gigaárusok trükkjei

2010.08.16

 Mai konzumtársadalmunkban két pólus hatja át az emberek mindennapjait. Az egyik, hogy szórd két kézzel a pénzt, a másik pedig – ami ehhez feltétlenül szükséges – szerezd meg a szórnivalót. Talán sarkítottan hangzik, de valójában pillanatnyilag erre épül az egész kultúránk. Erre sarkall bennünket a média, a divat, a mesterségesen keltett hisztériák. Naponta milliószámra érnek bennünket az ezekre buzdító impulzusok. Még csak be sem kell kapcsolnunk a tévét. Ki sem kell mozdulnunk otthonról. Ma már szinte akaratunk ellenére kapjuk újra meg újra, megállás nélkül az üzeneteket: költs, költs, költs, ezt is vedd meg, azt is vedd meg, kell neked, költs, költs, költs.

Nos, ebben a gigaárusok, azaz a nagyáruházak, plázák, hipermarketek és hasonlóak élen járnak. Ha most figyelmen kívül hagyjuk a mérhetetlenül környezetkárosító és meglehetősen zavaró prospektus-szórást, óriásplakátokat, tévé- és egyéb reklámokat és csak magára az áruházak épületeire koncentrálunk, akkor is megannyi trükkre lehetünk figyelmesek.

Habár, mielőtt képzeletben belépnénk egy túlköltekezős szentélybe, bátorkodom megjegyezni néhány igen álszent reklámfogást. Az egyik ilyen hálózat például azt állítja magáról, hogy segít spórolni, miközben épp dupla annyiba kerül náluk a tej, mint máshol, s a mágnesként odavonzott gyanútlan vásárlót akkora árudömping várja, hogy képtelen lesz öt számjegyű végösszeg alatt megúszni az eredetileg pár apróságra tervezett vásárlást. Nem semmi a mi kedves álakcentusos kamuolasz Dzsannink sem, aki be akarja magyarázni az egyszeri embernek, hogy minél többet vásárolunk, annál többet spórolunk. Na persze. Vegyél meg minél több felesleges hülyeséget és garantáltan takarékos leszel.

De térjünk csak be egy hipermarketbe. Az egésznek a lényege az impulzív vásárlás. Ez alatt azt értjük, hogy olyasmiket veszel meg, amiket magadtól egyáltalán nem terveztél, sőt, eszedbe se jutott volna. Csak megláttad, megtetszett és úgy döntesz, hogy megveszed. A lényege tehát, hogy egy rakás olyasmire költs, amire nincs is szükséged. Ezért a célért a gigaárusok mindent elkövetnek, rengeteg trükkjük van, hogy csábításba vigyenek.

Ahogy belépsz, középen hegyekben állnak az úgynevezett akciós termékek. Nos, ezekre nem árt odafigyelni. Lehet, hogy olcsóbbak, mint az adott áruház korábbi árai, de nem feltétlenül olcsóbbak, mint máshol. Könnyen előfordulhat, hogy azért akciósak, mert záros határidőn belül lejár a szavatosságuk. Akárhogyan is, alapvető csapda, hogy szeretünk lecsapni az akciós termékekre – akkor is, ha éppen dugig vagyunk otthon az adott termékkel vagy nem is használunk olyat. Legyünk tehát körültekintőek.

A pékáru mindig leghátul van. Azt ugyanis mindennap megveszed, ezért garantáltan odamész. Így pedig, hogy odajuss, kénytelen vagy végigmenni az autós kiegészítőkön, a vicces bögréken, az édességeken – és igen nagy az esélye, hogy jó pár marhaságra elcsábulsz.

Ha netán eddig azt gondoltad, hogy a rendszeres átrendezésnek valamilyen infrastrukturális oka van, mondjuk, hogy jobb rendszere legyen a termékeknek, nos, nagyot tévedsz. A gigaárusok azért rendezik át a polcaikat újra meg újra, hogy nehogy véletlenül valamit elsőre megtalálj. Így kénytelen vagy fel-alá bebolyongani az egész komplexumot, újra, meg újra, akárhányadszor is jársz arra. S a sok-sok áru mind egyre csak csalogat és csábít, amíg a polcok között zarándokolsz.

Ha nagybevásárolsz, általában alapvető élelmiszerféléket veszel: cukrot, lisztet, olajat, stb. Veszel háztartási vegyi árut, tisztálkodószereket, húst és zöldséget, meg többnyire italokat is. A nagyáruházakban úgy rendezik el a termékeket, hogy a hétköznapi szükségleteket folyton fel-felváltják a kevésbé mindennapos dolgok. A konyhai felszerelések, a könyvek és képeslapok, ruhaneműk és így tovább. Ezért ahogyan szépen sorról sorra járod a polcokat, a lisztes és mirelites sor között kénytelen vagy átmenni a melltartókon. És puff, megakad a szemed egy kihagyhatatlan darabon.

Ott vannak továbbá nagyáruházak saját márkás termékei, a „gazdaságos”, „büdzsé” és hasonló cuccok, amik szédületes olcsón kaphatóak szinte minden áruféleségben. Nemrég láttam egy ismeretterjesztő csatornán ezekről egy angol dokumentumfilmet, amelyben vizsgálatoknak vetették alá az ilyen termékeket. Az élelmiszerekről kiderült, hogy nagyon silány minőségűek, szinte semennyi értékes tápanyagot nem tartalmaznak. Amikor mondjuk veszel egy ilyen típusú húspogácsát, azt hiszed, húst eszel. Pedig alig van benne valódi hús, tele van nyomva zsírral, zsemlemorzsával, ízfokozóval és egyebekkel. Valójában csak az illúziót veszed meg vele, és örülhetsz, ha nem megy hosszú távon az egészséged rovására. 

Persze a pénztárak előtt sorakoznak az akciós dévédék, a napszemüvegek és csittek-csattok, hogy hosszú sorban állás esetén nekiállj kutakodni. Ha így teszel, igen nagy az esélye annak, hogy találj valamit és még a finisben a kosaradba dobd. De ezzel még nincs vége! A futószalaghoz érve roskadozik a polc a kifejezetten drága kategóriájú nassoktól. Minél többet kell várni, annál jobban csábítanak a falatka csokik és mini tasakos drazsék, amiket az elején sikeresen kikerültél az édességes részlegen.

Miközben ezek az üzletek minőséget és luxust sugároznak feléd, tisztaság van és szól a zene, s már majdnem elhitted: itt érzed, hogy fontos vagy, nos, akkor sorra kerülsz, és igáslovat megszégyenítő nekifeszüléssel, lélekszakadva dobálsz fel mindent a szalagra, majd alig győzöd visszadobálni őket a kosárba, mert túl sok hely nincs a szalag végén a cuccaidnak. Ilyenkor mindig ledöbbenek, hogy a 21. században nincsen erre jobb módszer, mint a kedves vásárló izmoztatása. Az alulfizetett műkörmös pénztáros hölgy flegmán közli veled, hogy az egybefóliázottt termékeket ki kell bontani, s még ellenőriz is, hogy nem loptál-e valamit.

S amikor kimondja a végösszeget, megsemmisülten állsz, hisz alig vettél pár cuccot. Ám máris jön a kárpótlás: töméntelen összegű vásárlásodért jutalompontokat kapsz, amikből elég összegyűjteni háromezer darabot, és igen akciósan, félhavi fizetésedért vehetsz majd egy kurkumapucolót. Mámorító, máskor is idejövünk… :)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

csatar@gmail.com

(Cservenka Attila, 2011.05.12 00:50)

Egyébként az áruházak kijáratánál fel kellene állítani egy hatalmas konténert, amibe bele lehetne dobálni a vásárolt holmikat. Így el lehetne kerülni a hazavitelt, otthon a kerülgetését, majd a várakozást a legközelebbi lomtalanítás időpontjára. Megfontolandó! A vásárlási láz így is teljes lesz. Különösen nők számára készült forgatókönyv. Elkerülhető lenne az a zavaró körülmény, hogy otthon már van!