Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Termelés vagy csűrés - gondolatok a pénzről

2009.03.24

A mai kor emberének életében kiemelt szerepe van a pénznek. Lehet, hogy ez önmagában sem túl jó, de engem most sokkal inkább érdekel az, hogy egyre többen igyekeznek – hogy úgy mondjam – alternatív módon hozzá jutni. Nem a bűnözésre gondolok, teljesen törvényes útról van szó.

Ott vannak például a biztosító társaságok. Szerény véleményem szerint teljesen törvényes jogokkal felruházott ámokfutókról van szó. Hiszen mit is tesznek valójában? Felszednek havi rendszerességgel egy rakás pénzt az ügyfeleiktől és cserébe nem nyújtanak nekik az ég világon semmit. Ha ugyanis a kedves delikvens bajba kerül, mindig találnak rá kiskaput, hogy ne kelljen fizetniük. Olykor-olykor, ha nem kerülhetik el, akkor is jóval kevesebbet folyósítanak, mint amennyivel a pórul járt ki lenne segítve. Ők pedig régóta stabilan, jól megélnek belőle.

Vagy a bankok. Betesszük keményen megdolgozott megspórolt pénzünket, amire épp annyi kamatot adnak, hogy az inflációt követi. Ők meg szépen kiuzsorázgatják a nyomorultaknak, akik végül a dupláját, vagy éppen sokszorosát köhögik ki. Mit is tesz a bank valójában? Semmit. Csak ide teszi, oda rakja és dől a lé.

Tőzsde. Őszintén szólva nem is értem. Van egy cég, amelynek vannak részvényei. Ezeknek a részvényeknek egy részét szabadon lehet adni-venni, s a cég pillanatnyi sikeressége alapján változnak a részvények árai. Jól értem? Segítsenek ki, ha nem így van. A lényeg, hogy ma megveszem, holnap eladom, aztán ha szerencsém van, kerestem rajta egy vagyont. Így van, nem? Szóval mit is tesz valójában az, aki a tőzsdéből él? Semmit. Ad-vesz, rizikózik, de ezzel valójában nincsen hasznára egy teremtett léleknek sem ezen a világon.

Éppen ez a helyzet az ingatlanspekulánsokkal is. Ide teszem, oda csavarom, aztán jó sok pénzem lesz. Persze, kockázatot vállal és szakértelem is kell hozzá, ezt nem vonom kétségbe. De valójában mit tesz a pénzéért? Kinek van hasznára vele?

Ami még hirtelen az eszembe jut ebben a kategóriában, az a szerencsejáték. Minden nyomorult nyerni vágyó megveszi a maga kis sorsjegyét, amiből rengeteg vagyon verődik össze. Aztán annyira aprócska esély van arra, hogy bárki is megnyeri, hogy szinte elenyésző. Hány ötöstalálat van egy évben? Szerintem nem túl sok. És közben csak gyűlik-gyűlik a rengeteg pénz. És mit tett érte, aki vastagon megél belőle? Úgy nagy vonalakban? Nagyjából semmit. Persze kitalálta, vagy inkább a jogelődje, ősei valamikor. Reklámozza, meg tévéstúdiót bérel a sorsolásokhoz. De nem termeli a pénzt, csak ügyeskedéssel összegyűjti.

Vagy ott vannak a jól elhíresült MLM cégek. Nagyon körmönfont piramisjátékok ezek, s minekután néhány éve nagy vihart kavart a taktikájuk, ma már ügyesebben csinálják. Neeeeeeeeem piramis, dehhhhhhogy is kapok utánad jutalékot, csak lépjél már be, mert úgy szeretlek téged, csak neked akarok jót. Igaz, hogy évek óta rád sem bagóztam, de most itt van számodra a nagy lehetőség és olyan gazdag leszel, mint még soha. Aki ennek bedől, arra annyira hatott a jól kidolgozott manipulációs befűződuma, hogy nem látja be a pénzhezjutás alapvető törvényszerűségét.

Bizonyára vannak még sok hasonló formái a pénzügyi csűréseknek-csavarásoknak. S nem élhetnének, ha az egyszeri emberek nem adnák hozzá a nehezen megszerzett kis pénzecskéiket. De azért ha belegondolunk, nem kell nagy közgazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk: pénzre csak úgy lehet szert tenni, ha kitermelik, vagy pedig ha elveszik, kicsalják másoktól, akik kitermelték. A fent felsorolt intézmények az utóbbit teszik és szerintem ez botrányos.

Ha elmegyek egy fodrászhoz és ő belövi a hajamat, jogos érte a fizetség, hiszen nyújtott egy szolgáltatást. Ha bemegyek egy pékségbe és veszek egy kenyeret, jogos a pénz, hiszen előállított egy árut. De az, hogy létrejönnek cégek és azt mondják, hogy add ide a pénzed és majd mi megcsűrjük, átcsavarjuk és a végén nem kapsz semmit mi meg jól meggazdagodunk, és mindezt a törvény nem hogy engedi, hanem kifejezetten feljogosítja őket erre – pl. kötelező biztosítás!! – , hát nem is minősíteném. Azt hiszem, a gazdasági világválság leginkább erre hívja fel a figyelmet. Pénz annak járjon, aki kitermeli. Aki nem termel és nem is szolgáltat, az – mondhatnánk – ne is egyék.

S ma már ott tartunk, hogy a bankok, biztosítók nem átallanak terméknek vagy szolgáltatásnak nevezni szemfényvesztő itt a pénzed hol a pénzed játékukat. Emberek! A hitel nem termék. A biztosítás nem szolgáltatás. Termék lehet egy ruhadarab, egy élelmiszerféleség, egy könyv vagy elektronikai berendezés, de mindenképpen olyasvalami, amit kézbe lehet fogni. Színe, szaga, halmazállapota, súlya van. A hitel nem az. A hitel uzsora, amivel kiszolgáltatottá teszik a népet, fejenként évtizedekre. Szolgáltatás pedig az, amikor kapunk valamit. Új frizurát, megjavított autót, kicserélt cipzárat, megszerelt villanyt. A biztosítás nem az. A biztosító nagyon dörzsölten, mindenre figyelve, ügyvédekkel felszerelkezve dolgozta ki magának, hogy ne kelljen soha adnia, csakis elvennie.

És mivel egyre többen vannak azok, akik csűrnek-csavarnak és egyre kevesebben, akik termelnek, szolgáltatnak, semmi meglepő nincsen a válságon. Hiszen aki termel, az már akkora kört szolgál ki, hogy gyakorlatilag belegebed. Az aránytalanul megduzzadt haszonélvező réteg csak elvesz és nem tesz hozzá semmit. Teljesen nyilvánvaló, hogy hosszú távon ez nem fog menni. Ajánlom mindenkinek figyelmébe az egyensúlytörvényt – érdemes megfontolni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.