Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Társadalmi célú észrevétel

2009.03.25

Mostanság gyakran látni a tévében úgynevezett társadalmi célú hirdetéseket. Ezeken belül is kifejezetten azokra gondolok, amelyek állítólag a fogyatékkal élők elfogadását segítik. Kettő ilyet láttam és először nem is értettem, hogy mit akarnak velük. Többszöri nézés után jöttem rá, hogy elméletileg hogyan akarják a névleges célt elérni.

Az egyik ilyen hirdetés arról szól, hogy egy házaspár halálosan összeveszik, mindenféle ocsmányságot dobálnak egymás fejéhez, a végén egy tányért is. Nagy riadalom, aztán kiderül, hogy nem történt baj, de arra is a végén derül fény, hogy mindketten vakok. Mint rájöttem, ezzel azt kívánják sugalmazni, hogy a fogyatékkal élők is éppolyan emberek mint mi, ugyanolyan érzelmeik vannak, mint nekünk. Nos, szerintem ez elég szomorú. Ha a látókat is így kategorizálják be, hogy állatként ordibálnak egymással, meg ha a vakokat is. Szerintem ez a hirdetés inkább lejáratja a vakokat, mint hogy az elfogadásukat segítené, mert azt sugallja, hogy képtelenek kulturáltan tisztázni a konfliktusaikat. Szóval szerintem elég elgondolkodtató, hogy ennek a hirdetésnek a készítői valójában mit is akartak elérni.

Főleg, ha a másik ilyen kisfilmet nézzük. Egy állásinterjút látunk, ahol a jelentkező ép, egészséges ember, míg a felvételi bizottság összes tagja tolókocsiban ül. Mint a beszélgetésekből kiderül, a jelentkező szakmailag kifogástalan lenne a munkakör betöltésére, de nem veszik fel, mert ép, tehát kilóg a sorból. Nagy nehezen rájöttem e hirdetés névleges céljára, miszerint az épek is éljék át az érzést, hogy testi adottságuk miatt esnek el egy lehetőségtől. Ám első néhány nézéskor nekem sokkal inkább az az érzésem volt, hogy a fogyatékkal élőket kívánják rossz színben feltüntetni. Hiszen a reklám szerint ők is épp olyan előítéletesek, mint az épek. Megkockáztatom, nem csupán nekem közvetített ilyesmit a hirdetés. Amely tehát azt állítja magáról a végén szereplő feliratban, hogy a fogyatékkal élők elfogadását célozza. Nos, elég furcsa módját választották…

Aztán ott van két olyan hirdetés is, amelyek arra hívják fel a szülők figyelmét, ne hagyják, hogy gyermekeiket a tévé nevelje fel. Ezek is elég érdekesek.

Az elsőben egy szülinapi zsúr jelenete, a gyekőcnek kihozzák a hatalmas tortát, ő meg az idilli pillanatban teljesen agresszívan boxolni kezdi az emeletes cukrászati csodát. A másodikban egy kislány a busz kapaszkodóin éppúgy tekereg, mint egy nudibáros profi maca. Gondoljunk csak bele. Ezek a reklámok a tévében mennek, pontosan ott, ami ellen a felhívják a figyelmet. Valamint mindenféle napszakban adják őket, olyankor is, amikor nagy valószínűség szerint sok-sok gyerek ül a készülékek előtt. Mint tudjuk, a gyerekek szeretik utánozni, eljátszani, amit látnak – a hirdetés éppen ennek veszélyeit hangsúlyozza. Kíváncsi volnék, hogy azóta hány gyerek próbálta ki a két hirdetésben látottakat. Nem lennék meglepve, ha lenne rá jópár példa. Éppen arra a két hajmeresztő jelenetre, amely állítólag arra irányul, hogy ne a tévé mutasson viselkedési mintákat a csemetéknek. Fura, nem?

Szóval amikor azt mondják, hogy társadalmi célú hirdetés, azt értem, hogy a népet célozzák meg. De számomra igen-igen visszatetsző, hogy mi is a valódi cél ezekkel és miért áll a készítők érdekében, hogy ezekért a vitatható célokért komoly pénzt fordítanak a kisfilmek kiagyalására, elkészítésére és viszonylag gyakori sugárzására. Ráadásul alaposan gyanítom, hogy a mi pénzünkből teszik mindezt, amit keményen megdolgozott forintjainkból azért adózunk le, hogy a mi hasznunkra fordítsák vissza őket. Hm-hm. Önök és gyermekeik figyelmébe ajánlom a tévézésről szóló korábbi írásomat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.