Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szörnyű szabályok

2009.05.06

A szabályok betartása, a törvénytisztelet első hallásra pozitív fogalmakként tűnnek fel, főleg mai, erkölcsi válsággal is küzdő világunkban. Azt gondolom azonban, hogy a szabályok maradéktalan betartása nem feltétlenül és nem egyértelműen jelent jót – attól függ, milyen körülmények között, kikre vonatkozóan milyen szabályokról van szó.

Ha egy emberi közösség olyan szabályrendszert alkot magának, amely lehetőség szerint igazságos, könnyebbé, jobbá teszi az együttélést, mindenki számára érthető, elfogadható, hát azt mondom: hajrá, tartsuk magunkat hozzá!

Ám ha valami egészen mást szolgálnak ezek a szabályok, szemmel láthatóan nem érvényesítik mindenkire nézve egyformán, ahelyett, hogy megkönnyítené a hétköznapi életet, inkább szétzülleszt, akkor nem éppen az észnélküli szabálytisztelet a legszerencsésebb magatartás.

Az ember többek között attól ember, hogy gondolkodó lény. Sokan, sokfelé mondják, mennyire hülyék az emberek. Szerintem nagy átlagban nem hülyék, hanem egyszerűen csak nem használják az eszüket. Nagy tömegekben az emberek könnyen válnak „birkákká”: követik a nyájat, készpénznek veszik, amit mások mondanak és elfogadják igazságnak. Ha kicsit is belegondolnának abba, hogy mindeközben valójában mit is tesznek, miért is az a véleményük, ami, biztosan a fejüket vernék a falba, vagy legalábbis a homlokukat csapkodnák. De nem teszik, mert már annyira belesüppedtek ebbe, hogy észre sem veszik – és nem gondolkodnak. Na ez a baj a szabálytisztelettel.

A tisztelet rendben van, de azért gondolkodjunk is. Ha mondjuk holnaptól az a rendelet lépne életbe, hogy csak fél lábon lehet közlekedni a gyalogos forgalomban, mivel túl gyorsan kopnak a járdák, akkor tényleg mindenki elkezdene ugrabugrálni? Senki nem mondaná azt, hogy na ne röhögtessenek már?  Remélem, többen lennének azok, akik ugyanúgy járnának továbbra is, mint a féllábon ugrálóak, hiszen az elsöprő többséggel nem lehetne mit kezdeni – és a nép érvényesítené az észszerűséget. Ugyanez vonatkozik a valós, nagyobb jelentőségű törvényekre is – ugye értik?

És a járdás példa még egészen veszélytelen ahhoz képest, amiket mondjuk mostanában a közlekedésben valójában okoznak. Úgy gondolom, szándékosan lehetetlenítik el az autósok helyzetét a túlzásba vitt szabályozással. A lépten-nyomon kitett harmincas, negyvenes, előzni tilos táblák, a felesleges záróvonalak, isten háta mögötti helyekre kitett forgalmi lámpák sokasága azt eredményezi, hogy már egyáltalán nem vesszük komolyan a KRESZ-t és sajnos ott sem tarjuk be a korlátozásokat, ahol valóban indokolt lenne. Korábban elképzelhetetlen volt, ma már minden további nélkül mennek át autósok a piroson, csapatnak kétszázzal a városban – és ez sajnos nem költői túlzás. A túlzott szabályozás fordítva sül el, és ezen a spártai szigorral meghúzott büntetési tarifák sem változtatnak.

A büntetés nem sokban rettenti el az embereket, ahogyan azt a bűnözési statisztikák is mutatják. Sokkal jobb lenne, ha inkább olyan szabályokat hoznának az arra illetékesek, amiknek valóban van létjogosultságuk, amiket nagyjából mindenki elismerne és tiszteletben tartana. Nem lenne annyi adócsalás például, ha betartható adórendszerünk lenne, amely nem akarná még a gatyánkat is leenni rólunk. A legtöbben nem azért feketéznek, mert erkölcstelen gaz lelkű bűnözők, hanem mert egyszerűen nincs más választásuk, ha a tisztességesen elvégzett munkájukból ki akarják fizetni a számláikat és mellette enni is szeretnének. Egyébiránt szent meggyőződésem, hogy minden értelmes felnőtt ember könnyen belátja, hogy adófizetésre szükség van utak, kórházak, iskolák és egyéb közjavak építéséhez és fenntartásához. Csak sajnos nem azt látjuk, hogy a pénzünket erre fordítanák. Úgyhogy nem szigorúbb büntetésekre, gyakoribb ellenőrizgetésekre és további adóemelésekre lenne szükség.

Én azt mondom, az észszerűtlen, igazságtalan szabályokat nem hogy nem kellene, nem szabad betartani. Nem szabad létjogosultságot adni olyasminek, ami többet árt, mint használ, ami nem a közösség érdekeit szolgálja. Nem szabad annyira tartani a hatalmi gépezettől, hiszen mi, a nép tartjuk életben – és finanszírozzuk mellesleg. Ehhez persze összefogásra volna szükség, ami mai kis országunkban nem kimondottan jellemző, hogy finoman fogalmazzak. De ez megér egy külön misét – vagy egy külön írást egyszer…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.