Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miről árulkodik szexuális kultúránk?

2009.07.30

Manapság egyre nagyobb divat az anális szex. Nagyanyáink idejében még az orális szex is tabu volt és a nőket igen nehéz volt rávenni. Gondolok itt a Farkas Bertalan mesélte történetre, miszerint állítólag Neil Armstrong kisgyerekként a szomszédai ablaka alatt hallgatózva fültanúja lett, hogy a kedves férj orális szexre vágyott. A felesége erre azt mondta: majd ha a szomszéd gyerek a Holdra repül. A történelem remek csattanót szolgáltatott az esethez, de az is kiderül belőle, mennyit változott azóta a szexuális kultúránk.

Mára az orális szex igen széles körben elfogadott, nehéz elképzelnünk, hogy bármelyik párkapcsolatban vitát okozna a kérdés. És nem mintha a nőknek nem esne jól, ha párjuk orálisan kényezteti, mégis alaposan gyanítom, hogy elsősorban a férfiak voltak a dolog úttörői. Most pedig, hogy normálisnak számít, az anális szex lett az új trend.

Egy nyolcvanas évekbeli pornósztár hölgy könyvében olvastam, hogy amikor magánéletbeli partnere análisan szeretett volna szeretkezni vele, ő teljesen ledöbbent és gyanús volt számára, hogy az illető esetleg biszex. Mégis belement, de ahogy nekiláttak, fájdalmasan felsikoltott és azonnal abbahagyatta. Ha jól emlékszem, igen kellemetlen emlékként írta le az esetet. Később pedig kiderült a partneréről, hogy valóban előszeretettel él nemi életet férfiakkal is. A nyolcvanas években tehát még egy szakmabelinek is szokatlan és nem kívánatos dolog volt az anális együttlét, amelyet szinte kizárólag a melegek „űztek”.

Ma pedig a férfiak sokasága megköveteli partnerétől, talán még prűdnek vagy maradinak is tartják, aki ódzkodik tőle. Egy mai hölgy internetes tanácskérős oldalon számol be arról, hogy partnere – idézem – szereti és igényli az anális szexet. Mi az, hogy igényli? Igényelni olyan testi-lelki kielégülést lehet, ami egészséges és normális. Ami a partnernek is jólesik. Igaz, lehet igényelni kecskével is a szexet, de nem hiszem, hogy beletörődően fejet kellene hajtani azzal, hogy hát Istenem, ha egyszer igényli. Van egészséges szexualitás és van beteges, perverz.

Persze a magánéletben mindent lehet, ami az érintett feleknek jól esik. Mégis kifejezetten ledöbbentett, hogy egy mára hírességgé vált egykori pornósztár, egy fiatal, angyalarcú lány arról beszélt a tévében, hogy mekkora mennyei örömöt jelent neki, amikor egyszerre három férfi „illeti” hátulról. Komoly ellenérzéseim vannak, nem tartom normális dolognak. És a pornóipar bizony nagyban felelős a tekintetben, hogy hova fejlődik a szexuális kultúra, mi számít elfogadottnak és mi nem. A fiúk többsége az ilyen filmekkel indítja a szexuális életét, onnan meríti első tapasztalatait, les el technikákat. Ha anális szexes pornókon nőnek fel, normális és elvárható dolog lesz számukra, hiszen a filmekben a nők élvezik. Legalábbis úgy csinálnak, hisz ez a dolguk. Azt hallottam, hogy a pornószereplő hölgyek felkészülnek, nem esznek vagy beöntést csinálnak maguknak előtte. Úúú…

Az előbb említett tanácskérő oldalon egyébként azt a választ kapta kérdésére a hölgy, hogy az anális szex egészségi ártalmaitól nem kell tartania, ha kellően ellazul és valóban maga is szeretné, adja magát a dologhoz tudatilag is. Meg persze vannak sikosítók is. Én azonban egészen mást hallottam egy intimtorna-szakértőtől, aki meglehetősen komoly anatómiai ismeretekkel rendelkezik. Szerinte az ánusz nem erre van kitalálva és gyakori anális szex esetén a végbél izmai látják a kárát, amely idővel többek között széklet- és gázmegtartási problémákat okoz. Gyakori ez az anális szexet rendszeresen űzők körében, pedig nem hiszem, hogy tudatilag egyáltalán ne adnák magukat a dologhoz. (Vagy ha igen, akkor világosan látszik, mekkora abszurdum az egész.)

Hogy az orális szex általánosan elfogadottá vált, az ellen semmi kifogásom sincsen. Senkinek nem okoz fájdalmat, szervi problémákat. Gusztus kérdése, hogy valakinek van-e késztetése rá, vagy nincs. Az análisat azonban túlzásnak és egészségtelennek tartom, testileg és lelkileg egyaránt. Miért nem elég a férfiaknak, hogy a természet rendeltetései szerint éljenek nemi életet? Mi következik ezután? Fülbe? Orrba? Tíz-húsz év múlva teljesen normális lesz a pisi-kaki vagy az állat-szex? Egészen biztos az, hogy normális, egészséges tendenciában alakul a szexuális kultúránk?

Mindeközben egyre inkább feledésbe merül a szexualitás valódi lényege. A szeretkezésnek nem arról kellene szólnia, hogy a férfi ráerőlteti a vágyait a nőre – hisz lássuk be, a szex a férfiaknak sokkal kardinálisabb kérdés. Ez önmagában nem lenne baj, így vagyunk összerakva. A férfiaknál az anyagi világ, a testi örömök kerülnek előtérbe, a nőknél pedig az érzelmek, a szeretet-szerelem, gondoskodás, odaadás öröme (személyfüggően kinél jobban, kinél kevésbé, de így vagyunk kitalálva). A nők is szeretik persze a szexet, hogy ne szeretnék, de nekik inkább a férfival való intimitás, elmélyült együttlét, érzelmi odaadás felé billen el a mérleg a testi kielégüléssel szemben. Mindez így van rendjén. Viszont általános társadalmi-emberi probléma az önzés, az egoizmus, a ki ha én nem, a mindenki ugorjon félre, mert ÉN jövök jellegű szemlélet. A túlsúlyba került férfias princípiumok anyagi-testi világa uralja most az életünket, ennek során a férfiak ráerőltetik félrecsúszott értékrendüket, vágyaikat a nőkre, akik pedig próbálják tartani a lépést, felvenni a kesztyűt és lelkileg férfiassá válni. Mindenhonnan az öncélú szex folyik, pedig az elsősorban a férfiaknak okozhat nem épp hosszú távú örömet.

Én nem ítélem el az olyan kapcsolatokat, amelyek elsősorban a szexről szólnak. Az ember életében lehetnek olyan időszakok, amikor éppen erre van szüksége. Csak ne csapjuk be magunkat. Leginkább nekünk, nőknek kell erre alaposan odafigyelnünk. Tegyük fel a kérdést: tényleg én is csak testi kapcsolatra vágyom, vagy csupán meg akarok felelni a partneremnek, a társadalmi normáknak? Azt is érdemes megfontolni, hogy színtiszta csak szex kapcsolat nem létezik. Akármennyire is a testiségre redukálja két ember a kapcsolatát egymással, mindenféleképpen kell lennie közöttük szimpátiának, rokonszenvnek, valamilyen minimális fokú szeretetnek. Hiszen nem fekszünk le olyannal, akit utálunk. A harmonikus nemi együttlét alapja a kölcsönös örömszerzés, függetlenül attól, hogy milyen érzelmi kapcsolat van a felek között. Senkinek sem igazán jó – úgy értem, az egészséges lelkű emberek körében – , ha a partnere nem érzi jól magát, miközben ő kielégül. Olyan ez, mint mondjuk ha két ember elmegy együtt szórakozni, az egyik kedvére iszik, a másik pedig autóval van, ezért nem. Hiába érzi jól magát az ivó, nem igazi a buli, ha a másik szín józanul ücsörög mellette.  Ebből is nyilvánvaló, hogy a nemiség egy kifejeződési formája a szeretetnek, legjobb esetben a szerelemnek.

Szerintem az extrém örömkeresési formák, mint például az anális szex, ennek a hiányát igyekszenek pótolni, persze eredménytelenül. Mélyebb érzelmek nélkül a szex üres. A férfi nem ismeri fel, mi okozza ezt, csak érzi a hiányt. Igyekszik valahogy felturbózni, de a megoldást nem találja. Hölgyeim, itt a kihívás. Ideje lenne lassan megtanítani a vak férfiaknak, mitől jó a szex. Az emberiség a női princípiumokért, a szeretetért, lelki stabilitásért, intuitív képességekért kiált. A nőiségért. És nem csupán a szexualitás terén. Tanítsuk meg a férfiakat arra, hogy nem csak a magömlés a fontos, nem csak a nagy autó, a szép ház, a felhalmozás a fontos. Hogy attól érzik üresnek magukat, hogy nem a megfelelő értékeket preferálják. Hogy ideje az önzésen túl egymásra és a természetre odafigyelni. Hogy a mértéktelen birtoklási vágy mára gazdasági, környezeti és erkölcsi válsággal súlyt, ami semmi jóra nem vezet. Mutassuk meg nekik a valódi értékeket, nőtársak! Szépen, türelemmel, szeretettel. Persze ahhoz vissza kell változnunk nőkké…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.