Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pénzért alkotni?

2009.09.28

Régebben mindig azt gondoltam, nincs is annál jobb „képlet”, mint hogy az ember abból él, amit szeret csinálni. Igen ám, csakhogy ha valódi alkotó tevékenységről van szó, akkor bizony nem mindegy, hogy az ember saját belső elképzeléseit szabadon, kedve szerint varázsolja papírra, vászonra, monitorra, tévéképernyőre, bármire – vagy pedig pénzért teszi, ennek következtében külső igényeknek, elvárásoknak kell megfelelnie.

Tegyük fel, hogy például valakinek mindene a főzés és imád újabb meg újabb ételféleségeket kipróbálni, kitalálni. Ha van egy teljesen más jellegű főállása és csak hobbiból, otthon a családjának főzőcskél, akkor biztosan nagyobb örömet jelent neki, mint ha ezt csinálná nap mint nap egy őrülten pörgős konyhán, ahol milliónyi elvárásnak kell megfelelnie. Nyilván nem ő állítja össze a menüket és az étlapot, hanem a felettesei – akik mivel fizetnek a munkájáért, látszólag joggal várják el, hogy ő ne a saját feje után menjen, hanem az ő elképzeléseik szerint főzzön. Plusz mindig lesznek háklis vendégek, akik visszaküldik a legjobb tudása szerint elkészített fogásokat. Ugye, ez már nem ugyanaz?

Egy filmben is láttam hasonló esetet. Egy fotós pasas barátja megkérdezte, miért hagyta abba a fényképezést. Erre ő azt válaszolta, hogy nagyon élvezte a fotózást, de aztán elkezdtek fizetni érte és úgy már nem volt az igazi. Akkor azt hittem, ez valami dilis amerikai művész-sznobizmus. Később aztán én is valahogy így jártam ezzel. De hát végül is mi a gond? Az, hogy fizetnek érte, vagy az, hogy jóból is megárt a sok?

Azt hiszem, az a gond, hogy a fizető ügyfél elvárásokat támaszt. Azokat, akik tehetségesek valamiben, egyszerűen hagyni kellene alkotni. A szakács hadd főzzön saját elképzelései szerint: ha tényleg kreatív és ügyes, nem lesz benne hiba. A fotóművész hadd fotózza saját belső kis világának kivetüléseit. Ha igazi művész, gyönyörű alkotások fognak születni, amiben másoknak biztosan öröme lesz. Az író hadd vesse papírra gondolatait a saját elképzelései szerint. Ha vérbeli író, mindenki falni fogja a sorait – anélkül, hogy bármilyen szerkesztő beleokoskodna.

Persze ezen a ponton meg kell különböztetni a szakácsművészt a gyorsbüfés hamburgersütőtől, a fotóművészt az egyszerű riportfotóstól, az „íróművészt” a tudósítótól. A világban mindenkinek megvan a helye, minden értelmes és hasznos munkára szükség van. A hamburgerre is és az ételkölteményre is. Csak ne keveredjen össze a kettő. Akinek különleges alkotókedve van, az ne pazarolja el, ne aprózza fel szalagon történő gyártótevékenységre, és akiben nincs meg ez az alkotókedv, az ne akarjon másnak látszani, mint ami.

Az alkotó embereknek nem az tesz rosszat, ha fizetnek a munkájukért, hanem az, hogy annak fejében nem hagyják szabadon alkotni őket. Természetesen ha valaki egyik napról a másikra lesz nagy művész, mert azért cserébe sok pénzt kínáltak, az nem ez a kategória. A művészet és pénz kapcsolatában az a lényeg, hogy a művész az ettől függetlenül is alkot. Ha megfizetik érte, az jó, mert akkor nem kell, hogy másra is gondja legyen. De ha nem fizetik meg, a művész akkor is alkot, mert neki muszáj teremtenie. Hát erről van szó.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.