Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nehezülő fakabátok

2009.12.14

Anyanyelvünk a rendőr szó esetén is nagyon leleményes és kifejező. Rendőr, azaz a rend őre, vagyis az a dolga, hogy őrizze a rendet. Gondolnánk, hogy ezért vannak, ez a dolguk. Hogy megvédjék a tisztes dolgozó, adófizető állampolgárokat a bűnözőktől, csalóktól, visszaélőktől, gondoskodjanak a közrendről. Nyilván megvannak a teljesen precíz jogi meghatározások a tekintetben, hogy mi a rendőrség dolga és hatásköre, de gondolom, nagyjából ilyesmi volna.

Csakhogy abban a pillanatban, hogy a gyakorlati életre vetünk egy pillantást, hamar beláthatjuk, hogy nem igazán így megy. Jó pár éve, gyerekkoromban betörtek hozzánk. Én nyilván nem tudom, mit kell ilyenkor tenni, hogy az elkövetők rács mögé kerüljenek. De annyi eszem még tizenkét évesen is volt, hogy a ház előtti füves-földes rész egyetlen keréknyomára talán nem kellett volna leparkolniuk. Rengeteg rendőr lepte el a lakásunkat, úgy dohányoztak a feldúlt otthonunkban, mint a gyárkémény és egy vízözön előtti írógéppel pötyögtek egész este. Néhányan megkérdeztek pár szomszédot, de senki nem látott semmit, majd közölték, hogy profik voltak, mivel csak készpénz és ékszerek tűntek el, semmi más. Nagyjából ennyi történt, majd néhány hónap múlva jött egy levél, hogy gyanúsított hiányában lezárták az ügyet.

Évekkel később eltűnt a garázsunkból egy bicikli meg egy alumíniumlétra. Csak a biztosító miatt hívtuk ki a rendőröket. A garázsajtó egy rozoga falap volt, amire egy lakatolható retesz volt szögelve. A rendőr diktálja a kollégájának a jegyzőkönyvet, amely szerint a reteszt leverték, a csavarok kiállnak az ajtóból. Anyám szólt közbe, hogy bocsánat, de azok szögek. Lehet, hogy rosszindulatú vagyok, de hogyan nyomoz ki egy betörést olyasvalaki, aki nem tudja, mi a különbség a szög és a csavar között? Persze pár hét múlva jött a levél, hogy a nyomozást eredménytelenül lezárták. Milyen meglepő.

Nemrégiben egy jóbarátnak elkötötték az autóját. Jegyzőkönyv, papírok, ennyi. Amikor nagy naivan rákérdeztem náluk, hogy jutott-e valamire a rendőrség, csak annyi volt a válasz, hogy ááááá. Ugyan, kinek jut ma eszébe, hogy egy ellopott autóról esetleg kiderülhet valami?!

Tegyük a szívünket a kezünkre: ugye nem csak nekem vannak ilyen tapasztalataim? De ne legyen igazam! Szolgáljon ez a kis iromány felszólításként is. Kérem kedves olvasóimat, hogy ha bárkinek bármilyen tapasztalata van a rendőrséggel, akár hasonló, akár ellenkező, mesélje el nekem a csupaszon@citromail.hu címre, vagy ide, hozzászólásként! Szívesen és kíváncsian olvasnék olyan történeteket, ahol rendőrkézre került az elkövető, ahol hősiesen helytálltak a biztos urak és megmentették a köznép vagyonát, testi épségét, biztonságát.

Addig is hadd jegyezzem meg, hogy tele vannak a városok harmincas táblákkal és híd, épülettömb és egyebek mögött megbúvó rendőrökkel, akik alig várják, hogy a gyanútlan negyvennel száguldó gyorshajtóra vethessék magukat. Nem tudom, de feltételezem, hogy ki van nekik osztva a napi kvóta, mennyi büntetőcetlit kell a nap végén az asztalra tenniük. Nemrégiben kaptam egy levelet a rendőrkapitányságról, hogy autópályán hatvanas táblánál nyolcvannal mentem, harmincezer forint. Van ott egy kamera, amely lefotózza a gyorshajtókat. Azért volt sebességkorlátozás a pályán, mert felújítási munkák folytak. Eddig rendben is volna, csakhogy. A felújítás mentén, talán több kilométer hosszan végig nyolcvanas korlátozás volt kirakva. A kamera előtt úgy kétszáz méterrel hatvanas, a kamera mögött kétszáz méterrel megint nyolcvanas. Mellesleg megjegyzem, azon a hatvanas szakaszon soha nem láttam munkásokat vagy bármi olyasmit, ami indokolta volna nemhogy a hatvanat, a nyolcvanat sem. Persze ez a büntetés szempontjából teljesen lényegtelen. Kint volt a tábla, gyorsabban mentem, fizessek. Jogorvoslatnak, fellebbezésnek helye nincs. Közben mesélgetem az ismerőseimnek, hogy-mint jártam, s kiderül, hogy a kolléga is így járt, a szomszéd is így járt, a rokon is így járt. A postás meséli, hogy tömegesen hordja ki a büntető leveleket, szinte minden autótulajdonosnak. Karácsony előtt másfél hónappal. Fél havi minimálbér.

Tegyük már fel a kérdést, de jó hangosan: ez volna a rend védelme? Ezért tartunk fent egy ekkora apparátust?!

Úgy látszik, honatyáink azonban másként látják, mert mindezek mellett azt hallom a hírekben, hogy kevés a rendőr, abból valahogy mindig több kéne. Nem egészen értem, mert én a munkám miatt viszonylag sokat vagyok kénytelen közlekedni, de akárhányszor kiteszem a lábam, szinte mindig találkozom zsernyákokkal. Egy húsz kilométeres úton általában két-három rendőrautóval is. És itt újra elmondom: megoldott bűnügyekről még nem hallottam a környezetemben. Túlkapásokról igen, visszaélésekről igen, a közbiztonság folyamatos romlásáról igen, korrupcióról igen, a rend gyakorlati megóvásáról eddig nem. Úgy tudom, a schengeni egyezmény miatt felszabaduló határőrök is rendőrök lettek. Az pedig nem kevés. De valamiért még mindig rendőrhiány van ebben az országban. Most pedig, hogy válság címszó alatt bármit meg lehet csinálni – amikor elvonják a szociális juttatások jelentős részét, amikor iskolák, munkahelyek szűnnek meg, amikor az egészségügy romokban, a rendőrségre valahogy így is jut pénz. Több, mint eddig. Hallottam a hírekben. Mindenhonnan elvonnak, még a rokkantaktól is, még a kismamáktól is, a rendőrségre szánt pénzt viszont furcsamód megemelik. Hm. Hát, a biztonság az kell.

Kérdés, hogy kinek a biztonsága ér olyan sokat, miféle biztonság lehet ilyen fontos a honatyáknak. A legsötétebb gyanúm szerint azért van mindez, mert a döntéshozók tudják jól, hogy itt könnyen elszabadulhat a pokol bármikor. Akkor pedig szükség lesz a jól beidomított kockafejekre, akik szorgos kis hangyaként védik az ’utánam a vízözön’ gondolkodású főnökeiket. A mi pénzünkből. Amikor majd nem tűri tovább a nép, hogy lerabolják, kisemmizzék és a csőd szélére lökjék, akkor majd a saját munkájukkal kiizzadt és lenyúlt milliárdokból eltartott parancsteljesítő automaták fogják ütni-vágni őket. A saját polgártársaik. Remélem, nem lesz igazam. Addig mindenesetre lankadatlanul gyűjtögetnek a legális útonállók.

Talán a hozzám hasonlóan átejtett autósok harmincezreiből fedezik az autópálya-felújítást. Ebbe ringatom magam, kicsit megnyugtat. Akkor legalább relatív jó helyre ment. Nekem mindenesetre nem lesz részem az új burkolat örömében, mert többet arra nem megyek.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.