Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mindannyiunk problémái

2009.09.28

Mai világunkban rengeteg probléma nehezíti a társadalom életét – és itt nem kizárólag a magyar társadalomra gondolok, hanem általánosságban a Földön élő emberközösségek összességére. Hiszen nagyon erőteljes globalizáció van, a kulturális, gazdasági, politikai, munkaerőbeli, szemléletmódbeli, lassanként még a nyelvi határok is összemosódnak. Az alábbiakban taglalt gondokat hajlamosak vagyunk külön-külön problémákként kezelni, ami talán kell is, de közben elfelejtjük meglátni köztük az összefüggést. Azt, hogy egy tőről fakadnak, ugyanannak az égető problémának a tünetei ezek.

Hogy mikre gondolok? Nos, van ugyebár környezeti válságunk, gazdasági válságunk, erkölcsi válságunk, politikai válságunk. Óriási a túlnépesedés, a munkanélküliség, a természeti katasztrófák száma, a bűnözés, a rák, az AIDS, az egyre terjedő egyéb vírusos és ki tudja milyen járványok, egyes helyeken túlsúly gondok, más helyeken éhínség, egészségügyi ellátás gondjai, egyre komolyabb lelki megbetegedések (depresszió, fóbiák, mániák, függőségek, párkapcsolati és általában kapcsolati problémák, nevelési kérdések, szexuális perverziók, stb.), drogozás, korrupció, pénzközpontúság, kulturális hanyatlás, elidegenedés, fiatalok kezelhetetlensége, munkanélküliség, kizsigerelés, létbizonytalanság, gyűlölet, háborúk, rombolás, terrorizmus. Sajnos a sor még hosszasan folytatható lenne, de a lényeg érződik belőle. S a felsorolt problémák át meg átszövik egymást, összefüggenek, egymásból következnek. Mindannyian tudjuk és remélem, belátjuk, hogy ezek nagyon is létező és nagyon is fenyegető gondok.

Miért van ennyi problémája a mai kor emberiségének? Honnan ez a sok nyavalya, mit vétettünk? A válasz egészen egyszerű. A természet ellen kezdtünk dolgozni, holott magunk is a részei vagyunk. Egészen egyszerűen szólva magunk alatt vágjuk a fát. Igen magas fokú arroganciára utal a legalapvetőbb emberi szemlélet: mi mindenek felett állunk, mi vagyunk a teremtés csúcsai. Hiszen képesek vagyunk belenyúlni a természet rendjébe: folyókat szabályozunk, állatokat tenyésztünk, erdőket irtunk, életképteleneket mentünk és sok hasonló dolgot teszünk. Mindemellett bármeddig el tudunk menni a technológiai fejlesztésben, hogy saját kényelmünket szolgáljuk: autókat gyártunk, kivilágítjuk az éjszakát, gépesítünk, telefonálunk, tévézünk, internetezünk, beépítünk, automatákat gyártunk. És mindezidáig komolyan azt hittük, hogy mindezt következmények nélkül tehetjük. A teremtés csúcsának annyi esze már nem volt, hogy felmérje: ha belenyúl a természet rendjébe, akkor ez a jól kitalált, finoman összehangolt rendszer egészében felborul. Vele együtt a mi életünk is, hiszen ennek a rendszernek, amelyben minden mindennel összefügg – mint említettem –, mi is a részei vagyunk. Mi is összefüggünk minden apró részletével. Te is, meg én is. Nem nyúlhatunk hozzá egyetlen részletéhez sem anélkül, hogy az ne vonna magával milliónyi következményt.

Amikor azon morfondírozunk, hogy például hogyan vethetnénk gátat az egyre terjedő drogozásnak, akkor nagyon sokan nagyon okos dolgokat mondanak. Hogy elrettentés, tájékoztatás, szigorított ellenőrzések, súlyosabb büntetések és hasonlók. Nos, az a helyzet, hogy mindezek nem fogják megoldani a dolgot. A drog azért jelent meg a piacon, mert az általános emberi szemlélet az lett, hogy csak a pénz számít. És kimondva vagy kimondatlanul, de az emberiség jókora részének a szemében ezért semmi sem szent. Különösebb erkölcsi vívódások nélkül tesznek tönkre fiatal életeket, hogy a saját kis nyomorult napjaikat tárgyi vonatkozásban gazdagabbá tegyék. Szegények, nem is értik, hogy miért nem érzik magukat még ettől sem jól. A másik oldalát tekintve pedig a mai fiatalok azért élnek a drog nyújtotta lehetőséggel, mert olyan világba születtek, ami cseppet sem emberbaráti. Nincs túl sok jövőképük, a szüleik képtelenek az érzelmi szükségleteiket kielégíteni, az iskolában csak elvárásokkal és jogtalan számonkérésekkel találkoznak. Csoda hát, hogy inkább anyagoznak, bódulnak és így próbálják meg úgy-ahogy jól érezni magukat? És ott a harmadik oldal, a szülők. Akik igyekeznek „mindent” megadni a családjuknak: szép házat, autót, menő cuccokat, számítógépet, laptopot, plazmatévét, hifit, kólát, csipszet, és azt hiszik, tényleg ez kell. És amíg olyan nagyon azzal vannak elfoglalva, hogy mindezt megszerezzék, elfelejtik szeretni egymást és a gyerekeiket. Nem csak hogy nem nevelik, nem is szeretik őket. Mert a szeretet alappillére az idő. Időt szánni egymásra. Bébiszitterre, bölcsire, napközire bízzák saját gyerekeiket. Szakkörre, edzésre, korrepetálásra, külön angolra, szolfézsra járatják, csak hogy le legyen róluk a gond. Hogy nyugodtan foglalkozzanak az új autóra, nyaralásra, műmellre valóval. Hisz valahonnan elő kell teremteni mindezt. A lényeg veszik el: a gyerek. És kik vannak a legjobban meglepve, hogy kezelhetetlen, hogy nem tanul, hogy kétes alakokkal lóg, hogy tinédzserként lesz terhes, hogy drogozik, hogy orgiázik? Hát a szülők. Ők aztán végképp nem értik. Hisz „mindent” megadtak.

Szóval a drogozást nem lehet kiragadni és külön problémaként kezelni, mert ez is az elkényelmesedésnek, a fogyasztói társadalomnak, az elszemélytelenedésnek köszönhető. Annak a tendenciának, ahová a mai világ tart.

Épp ide vezethető vissza a többi fentebb felsorolt probléma is. A környezeti válság is a végtelen emberi mohóságnak, a természet kizsákmányolásának köszönhető. Az emberiség annyira buta volt, hogy nem vette észre: Földünk a bőség és gazdagság bolygója. Mindenünk megvolt ahhoz, hogy békében, harmóniában, jólétben élhessünk (persze nem a fogyasztó társadalom sugallta jólétre gondolok, inkább a jól-létre). Mi ehelyett inkább levágtuk az aranytojást tojó tyúkot. Igaz, hogy lett egy jó kis csirkepörköltünk, de az aranytojásoknak, a hosszú távú megélhetésnek annyi. És most riadtan nézünk és nem értjük, miért fordul a természet ellenünk. Miért nincs több aranytojás.

Nem értjük, miért nem találunk társat. Miközben elképesztően megvalósítjuk önmagunkat, „mert megérdemlem” módra lökünk félre mindenkit az utunkból, individualizálódunk és kiemelkedni törekszünk a tömegből. És valamiért nem jön az igazi! Micsoda kegyetlenség az élettől!

Ma, amikor mindenhonnan a szex csöpög és mindenki azt hirdeti, hogy ez az öröm igazi forrása, az emberek ijesztő többsége küszködik szexuális zavarokkal. Csak persze erről nem harsognak a médiumok. Orgazmusproblémák, identitászavarok, terjed az anális, gruppen, szado-mazo, amely valójában csak nagyon keveseknek nyújt igazi örömet. Közben felütötte a fejét a pedofília, egyre nagyobb teret hódít a homoszexualitás, a pornó, a pisi-kaki és állatszex. Ez aztán nagyon egészségesen és harmonikusan hangzik. Ugye érzitek, hogy itt valami nagyon nincs rendben? Miért is süt az erotika egy egyszerű mosópor-reklámból is? Hát mert képtelenek vagyunk rájönni az öröm valódi forrására és szexszel próbáljuk pótolni. Arról persze nem szól a fáma, hogy a szex is csak érzelmekkel jó. És pont az a probléma, hogy ezen a téren komoly hiányosságaink vannak.

És már itt is vagyunk a gyűlölet kérdésénél, a bűnözésnél, a terrorizmusnál, a háborúknál. De hát miért nem tudunk szeretetben, harmóniában élni? Azért, mert más dolgokat helyeztünk az értékszemléletünk központjába. A kényelmet, a pénzt, az anyagi javakat, a hatalmat. Képtelenek vagyunk belátni, hogy mindezektől sosem leszünk boldogok, a szeretettől pedig mindig. Olyan „értékekért” tesszük tönkre környezetünket, életterünket, gyerekeinket és egymást, amely sosem fog boldogságot hozni. És olyan értékeket szorítunk egyre jobban háttérbe, amely egyszerű, semmibe sem kerül, mindenkiben megvan és mindenkinek csak javára válna. Amihez nem szükséges semmi, csak emberség. Ez most nem kell – hát íme az eredmény.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.