Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi is az a meditáció?

2009.08.12

Rengeteget hallani a meditációról. Sok-sok guru és tanító hirdeti, hogy rendszeresen meditálni kell, ha fejlődni és megvilágosodni akarunk. Mindeközben – megkockáztatom – egyetlen definíció sem létezik, amely pontosan, széles körűen meghatározná, hogy mi is az. Hogy keleten, ahonnan jön, hogyan csinálják és mire jó. Mindezekre magam sem tudok egzakt választ adni, az alábbiakban a szerző személyes elképzeléseit és tapasztalatait olvashatjátok.

Először is: nincs benne semmi hókusz-pókusz, semmi misztikus, semmi kelet felé fordulás. Még a füstölő sem ajánlott, mert zavaró lehet. Sokan gondolják, hogy a meditációhoz koncentráció szükséges, pedig épp ellenkezőleg. A meditáció egy ellazult állapot, amikor az ember kiszakad a hétköznapokból, közelebb kerül igazi belső önvalójához, ezáltal intuitív ötleteket kaphat, feloldhatja problémáinak gyökerét, felülkerekedhet rég berögződött hamis kerékvágásain, kiélheti elfojtásait, dühét, fájdalmát, félelmét – s így megszabadul tőlük. Bármi is a meditáció célja, ha jól csinálod, megnyugszol, megtisztulsz, felfrissülsz, feltöltődsz.

Eleinte a legjobb vezetett meditációval kezdeni, ami annyit tesz, hogy egy külső személy beszél a meditáló(k)hoz, fokról fokra segítve ő(ke)t az ellazult állapot és a kívánt cél eléréséhez. Ehhez többnyire kellemes, lágy zene szól.

Általában úgy kezdünk neki, hogy kényelmesen hanyattfekszünk, s tudatosan ellazítjuk minden egyes tagunkat. Kezdetben nagy meglepetéseket okozhat, mennyi feszültség, mennyi összeugrott gócpont van a testünkben. (A legbonyolultabb izomzat az arcunkon van, nem véletlen, mennyi mindent kifejez. Ha valaki teljesen ellazul, az arcán lehet a legkönnyebben észrevenni.) Hasonló ez az elalváshoz, azonban fontos, hogy csupán a testünk lazuljon el, a tudatunk teljesen éber maradjon. Különös érzés ez, mert lassan megszűnik a test-érzet.

Ezután lassan elengedjük a gondolatainkat, az embernek elcsendesedik az elméje. Normál állapotban ugyebár ezer meg ezer gondolat jön-megy a fejünkben, töprengünk, rágódunk, tervezünk, véleményezünk, kommentálunk, talán még magunkban is beszélünk, vagy másoknak vég nélkül mondjuk-mondjuk a magunkét. (Figyeld csak meg beszélgetéseidet: sok partnered csak ontja rád a saját mondókáját, mint valami belső monológot.) A meditáció közben ez tudatosan megszűnik. Ezt bizony nem mindig könnyű elérni, ezért időt kell rá hagyni. Segít, ha a zenére figyel az ember és egészen belefelejtkezik, miközben egyre jobban belesüpped az ellazulásba.

Ha ezt a kettőt sikerült elérni, jöhet a meditáció érdemi része. Rengeteg problémát lehet kezelni vele. Csak a példa kedvéért használhatjuk arra is, hogy kezeljük a haragunkat. Ha valakire nagyon zabos vagy, meditáció közben éld ki rajta dühödet. A másik dimenzióba kerülve tegyél félre minden erkölcsi gátlást, minden jóérzést. Gondolatban bátran rugdosd meg, verd fejbe, tépd meg a haját, vagy ami csak eszedbe jut. Meglátod, a meditációból visszatérve nyugodt leszel és nem lesz benned harag. Az is lehet, hogy kiderül, valójában nem is rá haragszol, hanem talán magadra… Vagy mondjuk ha egyfolytában csokit ennél, de tisztában vagy azzal, hogy nem tesz jót neked, meditáció közben „egyél” annyit, amennyi csak beléd fér. Képzeld el, hogy mindenütt csoki vesz körül és te csak tömöd magadba, addig, amíg lelkileg megtelsz vele. Csodálatos dolog, mert nem fájdul meg a hasad és mégis eléred, hogy elég belőle. Nyugodt leszel és kielégült. De meditáció közben azt is felderítheted, hogy honnan, miért van benned ekkora vágy a csokira. Közelebb kerülhetsz így a megoldáshoz, de ehhez gyakorlott vezetőre van szükség.

Ha még nem próbáltad, ne kísérletezz egyedül. Keress fel gyakorlott vezetőt, aki segít a problémák kezelésében. Érdemes meditációs CD-ket is kipróbálni. Sose használd a meditációt (sem) rossz, ártó célokra, mert visszaüt. Mindig a saját egészséged, lelki nyugalmad legyen a cél.

Osho szerint minden meditáció, amely során megfelejtkezel magadról, vagyis az elmédről és eggyé válsz a cselekvéssel, a mindenséggel. Meditáció lehet tehát akár a szeretkezés is (lásd a tantrát), vagy az éneklés, a táncolás, az alkotás. Egy festőművész egyszer azt mesélte nekem, hogy ha alkot, nem veszi észre azt sem, hogy éhes vagy hogy ideje lenne kimenni – csak miután befejezte, döbben rá, hogy mennyire feszíti a hólyagja. Ennyire belefelejtkezik. Ehhez azonban nem kell festőművésznek lenni. Én például gyakran szívvel-lélekkel főzök. Nincs külvilág, nincsenek kusza gondolatok, csak a főzés van, az illatok, a hozzávalók varázslatos átalakulása. Lassan én is eltűnök és csak a főzés maga van jelen. Csodálatos dolog! (Osho azt is megemlíti, hogy a kutyák is meditálnak, amikor ugatnak.) Azt hiszem, mindannyiunk életében vannak ilyen önfeledt pillanatok – s milyen leleményes az anyanyelvünk, hogy ezt a szót megalkotta nekünk. Hiszen benne van, hogy megfelejtkezünk magunkról. S aki ezt akár egyszer is átélte, megízlelte a meditációt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.