Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi az, amit biztosan tudsz?

2009.10.21

Hiszem, ha látom – mondják sokan, ha kételkednek valamiben. Részben jogos, hiszen a tudás tapasztaláson alapul. A valódi tudás. Sosem szabad semmit sem elhinnünk csak azért, mert valaki azt mondja. Az élet nagy igazságairól beszélek, természetesen.

Azonban ahhoz, hogy valamit tudjunk, nem feltétlenül a szemünkkel kell megtapasztalnunk. Egyszerű példával élve, mondjuk tudom, hogy most szól a zene, pedig nem látom, hogy forogna a lemez a lejátszóban, nem is beszélve a hanghullámok rezgéseiről. Nem látok semmit, ami utalna rá, mégis tudom, hogy szól a zene. Hiszen nem látom, hanem hallom. A tapasztalásnak sokféle formája létezik, nem csak a látás, és nem is csak az, amit az érzékszerveinkkel lehet felfogni. Létezik intuíció is, de még csak ez sem az, amire gondolok. Létezik egyszerűen megélés is. Én például azt mondom, van igaz szerelem, ami nem más, mint az ember másik felével való találkozás. És azért mondom, mert megélem. Tudom, hogy van, hisz nap mint nap van szerencsém szembesülni vele. Nem látom, nem hallom, egyik érzékszervem sem játszik benne fő szerepet, bár valójában kicsit mindegyik benne van. Onnan tudom, hogy megélem, azaz érzem, de nem intuícióval, bár kicsit az is benne van.

Annak idején azt tanultuk filozófiából, hogy csak mert még senki nem látott fehér hollót, még nem következik az, hogy nincs is. Bölcsebb gondolat, mint elsőre hinnénk. Gyakran beleesünk abba a csapdába, hogy kizárunk valamit, mert még nem találkoztunk vele, sem olyan emberrel, aki találkozott volna vele. Pedig nem nehéz belátni, hogy volt idő, amikor még senki nem látta a Földet kívülről és senki nem tapasztalhatta meg, hogy gömbölyű. És nyilván már akkor is az volt. Attól, hogy nem gondoltak rá, vagy hogy nem hitték el, attól az még úgy volt. De említhetném a mikroorganizmusokat is. Nem látjuk őket szabad szemmel, de attól még vannak. Semmelweis előtt azért haltak meg nők, mert az orvosok nem mostak kezet boncolás és szülesztés között. Attól, hogy nem veszünk tudomást valamiről, vagy nem ismerjük el a létét, az még ott van.

Számomra például teljesen absztrakt dolog a fényt mint elektromágneses sugárzást definiálni. Látom a fényt, érzem a melegét, az éltető energiáját, de nem látok elektromágneses sugarakat, nem tapasztalom, hogy a fehér fény a színesek keveréke. Ezért nekem szinte felfoghatatlan. Mégis nyitott vagyok rá és azt mondom: bizonyára így van. Bizonyára azok, akik ezt megállapították, okkal tették és műszerekkel kimutatták. Egy csomó dolog van a világon, amit még nem volt alkalmunk megtapasztalni és ezekhez a kulcs a nyitottság. Mert a helyzet az, hogy ha valamitől elzárkózunk és azt mondjuk, hogy az úgy ahogy van egy nagy marhaság, akkor elég kicsi az esélye annak, hogy az a valami megmutatkozzon előttünk. És akkor a szemünkben marad egy nagy marhaság, míg mindeközben vígan létezik és teszi a dolgát. A Föld közben ugyanúgy kerek lesz és a bacik ugyanúgy fertőznek, mint ha mi sem történt volna. De ha nyitottá válunk, megtapasztalhatjuk.

Ha elhisszük, hogy lehetséges, hogy minden embernek van egy másik fele, akkor máris közelebb kerültünk ahhoz, hogy mi magunk is megtapasztaljuk. Amíg elzárkózunk, nem sok esély van rá, és akkor mondhatjuk, hogy na ugye. Ez a vicces fonáksága van a tudás és tapasztalás kapcsolatának.

Így van ez az igaz hittel is. Minden nyitott ember előbb-utóbb hívő lesz. Mert aki hagyja, az előtt feltárulkozik a világmindenség. Akkor viszont már nem hit lesz, hanem tapasztalás. Ez az én vallásom alapja is. Aki nyitott rá, az apránként megtapasztalja, hogy a világban rend van – és ez az igaz vallás alapja.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.