Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Még egy kis melegség

2009.03.19

Korábban már írtam itt a Csupaszon oldalain a melegekről. Ám a véleményem folyamatosan fejlődik ebben is, s most úgy döntöttem, megosztom olvasóimmal erről alkotott friss nézeteimet. 

Előre bocsátom, az mit sem változott, hogy nem preferálom a homoszexualitást magát. Ám szó sincsen arról, hogy gyűlöletet szítsak, kirekesztésre, hátrányos megkülönböztetésre buzdítsak bárkit szexuális hovatartozás – vagy bármi más – alapján. Viszont azt sem tartom éppen optimális megoldásnak, hogy fogadjuk el és kezeljük egészséges, normális jelenségként, ugyanis véleményem szerint nem az. Megbántani senkit sem szeretnék véletlenül sem, hadd fejtsem ki. 

Két ember közötti elmélyült szeretet csakis örvendetes, csodálatos dolog lehet, nemektől függetlenül. Ám a szexualitás más téma. A nemi vonzalom nem szeretet-szerelem kérdése (habár nyilván az utóbbiak fokozhatják az előbbit és természetesen a legszebb, ha egybe esnek). Ami a nemiséget illeti, teljesen nyilvánvaló, hogy a természet nem véletlenül alkotott nőt és férfit. Fajfenntartás szempontjából megkérdőjelezhetetlen a heteroszexualitás kizárólagossága. Ám véleményem szerint a létfenntartás, az egyének létminősége és kerek egész mivolta sem nélkülözheti azt. Nő és férfi varázslatos, csodálatos módon úgy lett megalkotva, hogy harmonikusan kiegészítsék egymást. Ha csak a legmarkánsabb princípiumokat vesszük, a nő fizikailag gyengébb, ám érzelmileg sokkal gazdagabb, a férfi pedig épp fordítva. Így alakultak ki a klasszikus nemi szerepek: a nő gondoskodik az utódokról, a család melegéről, a szeretet éltető erejéről, míg a férfi az élelemről, a fizikai javakról. Mindkettő nélkülözhetetlen, harmonikus egyensúlyuk nélkül nem élhetünk egészséges, teljes életet. (Hányan ismerünk olyan egyedül élő nőket, akik nem győznek valahonnan férfit keríteni, ha nehezet kell cipelni vagy be kell fúrni egy tiplit a falba. És ki ne látott volna klasszikus legénylakást…) 

Kis kitérőként itt említem meg, hogy kollektív szinten is pontosan ez a helyzet. Egy külön írást megér a téma, ugyanis véleményem szerint éppen ezért van most ekkora bajban az emberiség. Gazdasági válság, természeti csapások sújtanak bennünket, s életterünk, bolygónk létét sodortuk veszélybe. Mindennek fő oka szerintem a fent említett egyensúly durva elcsúszása. Oly mértékben kerekedett felül a férfias oldal a világban, hogy a túlhajszolt anyagi javak, a természet mértéktelen kizsákmányolása és emellett a spirituális, intuitív oldal – beleértve a szeretetet is – jelentéktelenné válása ide vezetett bennünket. Sajnos a feminizmus eszméje sem arra törekedett, hogy a női princípiumokat a férfiassal egyensúlyba hozza, hanem éppen arra, hogy a nők férfiassá váljanak és ők is azt az oldalt erősítsék, ami már amúgy is túlsúlyba került. 

Másik fontos tényező, hogy véleményem szerint nincs olyan, hogy valaki női testben férfiként vagy fordítva létezik. Azt hiszem, ez óriási butaság, mert a lélek maga nemtelen. Ha valaki hisz a reinkarnációban, az alighanem egyetért velem, hiszen annak rendje szerint hol nőként, hol férfiként öltünk testet egy-egy életben – és élünk aktuális nemünk szerint. Emellett ne felejtkezzünk meg arról, hogy a szexuális vonzalom testi vonzalom, tehát – gondolom – egy meleg férfi például nem a nőies lelke miatt vonzódik egy másik férfihoz, hanem férfi testi adottságai miatt. 

Más kérdés, hogy viselkedésünkre, értékrendszerünkre, gondolkodásunkra nagyban rányomja bélyegét a környezetünk, vele együtt a körülvevő minták is. Az pedig, hogy valaki férfi létére feminim (nőies) vagy nő létére maszkulin (férfias) jegyeket mutat, nem jelenti azt, hogy rossz testbe született, mint ahogyan azt sem, hogy saját neméhez vonzódik. Ahány ember, annyi féle. Mindannyiunkban vannak női és férfi vonások, mint ahogyan senki sem száz százalékig kedves, agresszív, lusta, csaló, figyelmes, hazudós, csendes, vagy bármilyen. Éppígy a nemi jellegzetességek is széles skálán mozognak az emberekben és ez így természetes. Van, aki mondjuk nő létére szereti a focimeccseket és jól vezet, de attól még igazi nő, aki meleg vacsorával fogadja a férjét és alig várja, hogy gyerekei legyenek. Ezért tehát ha például egy kisfiú egészen pici korától kezdve szívesebben babázik, mint autózik, az nem jelenti azt, hogy felnőttként meleg lesz. Sokkal inkább azt, hogy jobban lesz gyerekcentrikus, mint forma1 rajongó. Mégis mi köze ennek a szexuális érdeklődéséhez? Na és melyik nő ne örülne ilyen férjnek? (Egyébként valamennyire a legtöbb kislány autózik is és a legtöbb kisfiú babázik is, már ha a szüleik engedik.) 

Valójában azonban oda akartam kilyukadni e kis irományban, hogy a természet szerintem alapvetően heterónak alkotott bennünket – s hogy miért vannak akkor mégis annyian melegek, arra az a válaszom, hogy szakadunk el a természettől. És minél jobban elszakadunk a természettől és ezzel együtt belső lényünktől, valódi önmagunktól, annál inkább nem találjuk a helyünket és annál több a lelki sérült vagy beteg ember. Gondoljunk csak arra, mennyi manapság a depressziós, a pánikbeteg, a fóbiás, a mániákus, a függő. És ide tartoznak azok is, akiket a szaknyelv úgy hív, hogy szexuálisan aberráltak. Az Egészségügyi ábécé szerint a szexuális aberrációk közé tartozik a magamutogatás, a pedofília, a nekrofília, a szadizmus, a mazochizmus. És akárcsak mondjuk az alkoholizmus, ezek sem betegségek, hanem tünetek. Beteg lelkek tünetei. Szerény véleményem szerint a homoszexualitást is ide sorolhatjuk. Tehát úgy gondolom – és itt kérek elnézést minden melegtől – , hogy ez is egy sajnálatos elferdülés, amit kezelni kellene. Nem vagyok szakértő, nem mennék bele az irányú fejtegetésekbe, hogy pontosan mi is segítene rajtuk, de semmiképpen nem olyasmi, amilyeneket a mai pszichológia vagy pszichiátria alkalmaz. Inkább segíteném őket abban, hogy visszataláljanak saját valódi önmagukhoz, lelki egészségükhöz. 

Ezért nem tartom jó dolognak, hogy a homók tüntetnek, harcolnak a jogaikért és azért, hogy a társadalom integrálja őket. Hiszen akkor teljes joggal kérhetnék ugyanezt a perverzió fent említett formáiban szenvedők is. Persze a pedofilokra például mondhatjuk, hogy nem helyes integrálni őket, hiszen veszélyesek a gyerekekre nézve. De mondjuk a nekrofilok egyáltalán nem veszélyeztetnek az égvilágon senkit. Mégis, hány nekrofil felvonulást láttunk már? Vagy hányan követeltek elfogadást az állatokhoz vonzódóak közül? Hát éppen így nem az a megoldás a melegekkel szemben sem, hogy teljes jogokkal ruházzuk fel és éppolyan normálisnak tekintsük őket, mint amilyenek az egészséges szexualitásúak. A gyűlölködés nem old meg semmit – de a tudatosságot nélkülöző, lelki betegeknek teret adó elfogadás sem. 

És csak egészen halkan jegyzem meg, hogy a melegeknek sem tüntetniük kellene, hanem kicsit mélyebben magukba nézniük – gyerekkorukba, szüleikkel való kapcsolatukba, abba, hogy mennyi szeretetet kaptak, milyen hatások érték a különböző neműektől és hasonlók. Talán ők járnának a lehető legjobban…

 

Korábban már írtam itt a Csupaszon oldalain a melegekről. Ám a véleményem folyamatosan fejlődik ebben is, s most úgy döntöttem, megosztom olvasóimmal erről alkotott friss nézeteimet. 

Előre bocsátom, az mit sem változott, hogy nem preferálom a homoszexualitást magát. Ám szó sincsen arról, hogy gyűlöletet szítsak, kirekesztésre, hátrányos megkülönböztetésre buzdítsak bárkit szexuális hovatartozás – vagy bármi más – alapján. Viszont azt sem tartom éppen optimális megoldásnak, hogy fogadjuk el és kezeljük egészséges, normális jelenségként, ugyanis véleményem szerint nem az. Megbántani senkit sem szeretnék véletlenül sem, hadd fejtsem ki. 

Két ember közötti elmélyült szeretet csakis örvendetes, csodálatos dolog lehet, nemektől függetlenül. Ám a szexualitás más téma. A nemi vonzalom nem szeretet-szerelem kérdése (habár nyilván az utóbbiak fokozhatják az előbbit és természetesen a legszebb, ha egybe esnek). Ami a nemiséget illeti, teljesen nyilvánvaló, hogy a természet nem véletlenül alkotott nőt és férfit. Fajfenntartás szempontjából megkérdőjelezhetetlen a heteroszexualitás kizárólagossága. Ám véleményem szerint a létfenntartás, az egyének létminősége és kerek egész mivolta sem nélkülözheti azt. Nő és férfi varázslatos, csodálatos módon úgy lett megalkotva, hogy harmonikusan kiegészítsék egymást. Ha csak a legmarkánsabb princípiumokat vesszük, a nő fizikailag gyengébb, ám érzelmileg sokkal gazdagabb, a férfi pedig épp fordítva. Így alakultak ki a klasszikus nemi szerepek: a nő gondoskodik az utódokról, a család melegéről, a szeretet éltető erejéről, míg a férfi az élelemről, a fizikai javakról. Mindkettő nélkülözhetetlen, harmonikus egyensúlyuk nélkül nem élhetünk egészséges, teljes életet. (Hányan ismerünk olyan egyedül élő nőket, akik nem győznek valahonnan férfit keríteni, ha nehezet kell cipelni vagy be kell fúrni egy tiplit a falba. És ki ne látott volna klasszikus legénylakást…) 

Kis kitérőként itt említem meg, hogy kollektív szinten is pontosan ez a helyzet. Egy külön írást megér a téma, ugyanis véleményem szerint éppen ezért van most ekkora bajban az emberiség. Gazdasági válság, természeti csapások sújtanak bennünket, s életterünk, bolygónk létét sodortuk veszélybe. Mindennek fő oka szerintem a fent említett egyensúly durva elcsúszása. Oly mértékben kerekedett felül a férfias oldal a világban, hogy a túlhajszolt anyagi javak, a természet mértéktelen kizsákmányolása és emellett a spirituális, intuitív oldal – beleértve a szeretetet is – jelentéktelenné válása ide vezetett bennünket. Sajnos a feminizmus eszméje sem arra törekedett, hogy a női princípiumokat a férfiassal egyensúlyba hozza, hanem éppen arra, hogy a nők férfiassá váljanak és ők is azt az oldalt erősítsék, ami már amúgy is túlsúlyba került. 

Másik fontos tényező, hogy véleményem szerint nincs olyan, hogy valaki női testben férfiként vagy fordítva létezik. Azt hiszem, ez óriási butaság, mert a lélek maga nemtelen. Ha valaki hisz a reinkarnációban, az alighanem egyetért velem, hiszen annak rendje szerint hol nőként, hol férfiként öltünk testet egy-egy életben – és élünk aktuális nemünk szerint. Emellett ne felejtkezzünk meg arról, hogy a szexuális vonzalom testi vonzalom, tehát – gondolom – egy meleg férfi például nem a nőies lelke miatt vonzódik egy másik férfihoz, hanem férfi testi adottságai miatt. 

Más kérdés, hogy viselkedésünkre, értékrendszerünkre, gondolkodásunkra nagyban rányomja bélyegét a környezetünk, vele együtt a körülvevő minták is. Az pedig, hogy valaki férfi létére feminim (nőies) vagy nő létére maszkulin (férfias) jegyeket mutat, nem jelenti azt, hogy rossz testbe született, mint ahogyan azt sem, hogy saját neméhez vonzódik. Ahány ember, annyi féle. Mindannyiunkban vannak női és férfi vonások, mint ahogyan senki sem száz százalékig kedves, agresszív, lusta, csaló, figyelmes, hazudós, csendes, vagy bármilyen. Éppígy a nemi jellegzetességek is széles skálán mozognak az emberekben és ez így természetes. Van, aki mondjuk nő létére szereti a focimeccseket és jól vezet, de attól még igazi nő, aki meleg vacsorával fogadja a férjét és alig várja, hogy gyerekei legyenek. Ezért tehát ha például egy kisfiú egészen pici korától kezdve szívesebben babázik, mint autózik, az nem jelenti azt, hogy felnőttként meleg lesz. Sokkal inkább azt, hogy jobban lesz gyerekcentrikus, mint forma1 rajongó. Mégis mi köze ennek a szexuális érdeklődéséhez? Na és melyik nő ne örülne ilyen férjnek? (Egyébként valamennyire a legtöbb kislány autózik is és a legtöbb kisfiú babázik is, már ha a szüleik engedik.) 

Valójában azonban oda akartam kilyukadni e kis irományban, hogy a természet szerintem alapvetően heterónak alkotott bennünket – s hogy miért vannak akkor mégis annyian melegek, arra az a válaszom, hogy szakadunk el a természettől. És minél jobban elszakadunk a természettől és ezzel együtt belső lényünktől, valódi önmagunktól, annál inkább nem találjuk a helyünket és annál több a lelki sérült vagy beteg ember. Gondoljunk csak arra, mennyi manapság a depressziós, a pánikbeteg, a fóbiás, a mániákus, a függő. És ide tartoznak azok is, akiket a szaknyelv úgy hív, hogy szexuálisan aberráltak. Az Egészségügyi ábécé szerint a szexuális aberrációk közé tartozik a magamutogatás, a pedofília, a nekrofília, a szadizmus, a mazochizmus. És akárcsak mondjuk az alkoholizmus, ezek sem betegségek, hanem tünetek. Beteg lelkek tünetei. Szerény véleményem szerint a homoszexualitást is ide sorolhatjuk. Tehát úgy gondolom – és itt kérek elnézést minden melegtől – , hogy ez is egy sajnálatos elferdülés, amit kezelni kellene. Nem vagyok szakértő, nem mennék bele az irányú fejtegetésekbe, hogy pontosan mi is segítene rajtuk, de semmiképpen nem olyasmi, amilyeneket a mai pszichológia vagy pszichiátria alkalmaz. Inkább segíteném őket abban, hogy visszataláljanak saját valódi önmagukhoz, lelki egészségükhöz. 

Ezért nem tartom jó dolognak, hogy a homók tüntetnek, harcolnak a jogaikért és azért, hogy a társadalom integrálja őket. Hiszen akkor teljes joggal kérhetnék ugyanezt a perverzió fent említett formáiban szenvedők is. Persze a pedofilokra például mondhatjuk, hogy nem helyes integrálni őket, hiszen veszélyesek a gyerekekre nézve. De mondjuk a nekrofilok egyáltalán nem veszélyeztetnek az égvilágon senkit. Mégis, hány nekrofil felvonulást láttunk már? Vagy hányan követeltek elfogadást az állatokhoz vonzódóak közül? Hát éppen így nem az a megoldás a melegekkel szemben sem, hogy teljes jogokkal ruházzuk fel és éppolyan normálisnak tekintsük őket, mint amilyenek az egészséges szexualitásúak. A gyűlölködés nem old meg semmit – de a tudatosságot nélkülöző, lelki betegeknek teret adó elfogadás sem. 

És csak egészen halkan jegyzem meg, hogy a melegeknek sem tüntetniük kellene, hanem kicsit mélyebben magukba nézniük – gyerekkorukba, szüleikkel való kapcsolatukba, abba, hogy mennyi szeretetet kaptak, milyen hatások érték a különböző neműektől és hasonlók. Talán ők járnának a lehető legjobban…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.