Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Marketing – a professzionális hazudozás

2009.05.19

A marketing szépen magyarul megfogalmazva piacbefolyásolást jelent. Már régóta nem arról van szó, hogy felmérik az igényeket és aszerint termelnek. Nem. A marketing lényege, hogy már ők teremtik meg bennünk az igényeket. Úgy befolyásolják a fogyasztókat, hogy azt higgyék, kell nekik az adott termék, pedig a marketingtevékenység nélkül eszükbe sem jutott volna. S ha így van, kézenfekvő, hogy valójában nincs rá szükségük. Hiszen ha lenne, nem kellene befolyásolni őket. A marketing tehát manipuláció (Soma szavaival élve money-puláció), amely hazugságon alapul.

Én még például soha nem láttam olyan reklámot, hogy „egyél kenyeret”. Ugyanis kenyeret mindenki minden nap vesz, mert alapvető szükségletünk. Nincs tehát marketingje. Minden más termék vagy szolgáltatás esetén, ami nem ebbe a kategóriába tartozik – azaz nem valódi szükséglet – , az erre szakosodottak csak elhitetik velünk, hogy szükségünk van rá, tehát hazudnak. És hogyan hitetik el? További hazugságokkal. Szerinted a ma futó reklámok tartalmának hány százaléka lehet igaz? Kérdezz csak meg egy fogorvost, hogy létezik-e olyan fogkrém, ami huszonnégy órán át véd, akármit is eszel össze közben. Vagy mondjuk te elhiszed, hogy komolyan attól éled meg igazán az életed, ha kólát iszol? Szerinted tényleg van olyan rúzs, ami nem kopik le? Létezik olyan hajlakk, ami minden időben tart? A nőgyógyászod mit szól ahhoz, hogy tamponnal aludj? Ugye nem kell tovább sorolnom?

Ha jól sejtem, az a marketing, amit ma a világ nagy részén és nálunk is sikerrel alkalmaznak, jó öreg amerikai módszer. Azt is erősen gyanítom, hogy a fogyasztói társadalom is onnan indult világhódító útjára. Az pedig tény, hogy a gazdasági világválságot az államoknak köszönhetjük. Ha esetleg első olvasatra nem lenne kézenfekvő az összefüggés, hadd világítsak rá arra, hogy a marketing fent leírt elve, hogy mindent a nyakukba sózunk, ha kell, ha nem, oda vezetett, hogy tömegesen árasztja el a népet felesleges terméközön. A lakosság nagyrésze olyan termelésben dolgozik, abból él, amire nincs igazi szükség, mindemellett majd belegebed, hogy a többi szükségtelen dolgot is megszerezze magának. S eközben a valódi szükségletek előállítása ellehetetlenül.

Nézzünk csak körül. A legtöbb magyar család panaszkodik az egyre nehezülő megélhetési viszonyok miatt. Ám ha elmész egy bevásárlóközpontba, azt látod, hogy pakolják a nagy kosárba a hatosával egybecsomagolt üdítőket, a csipszeket, a bifidusz esszenzises átverős joghurtot, a drága egzotikus gyümölcsöket. A felnőttek még a lábukon is aranyláncot hordanak. Az otthonokban legalább egy számítógép és manapság általában minimum két tévé van, ha lehet, az egyik biztosan plazma. Nem ritkaság a több autó egy háztartásban.

Nézz csak ki egy forgalmasabb főútra. Annak tudatában, hogy mennyibe kerül egy autónak nemcsak a megvásárlása, hanem fenntartása is – zöldkártyástól, műszakistól, kötelező biztosításostól, súlyadóstól – , nem is beszélve a benzinárakról, az autópályadíjakról. Ha megnézel egy parkolót mondjuk egy panelsor előtt, azt látod, hogy este dugig megtelt, reggelre szinte mind eltűnik. Ez kétségkívül azt mutatja, hogy az autósok legtöbbje napi szinten a járgányával megy dolgozni. Tehát ha kinézel akár csak egy kisváros főútjára egy átlagos hétköznapon, óhatatlanul is felmerül a kérdés: ha olyan nagy a szegénység, akkor ez mi?

Hát az, hogy a marketingesek tökéletesen elhitetik a néppel, hogy autó nélkül az élet elképzelhetetlen. De nem csak autó nélkül, hiper-szuper autó nélkül! Ha manapság van egy tízéves kocsid, mindenki kicsit furcsán vagy lesajnálóan néz rád, milyen maradi vagy csóró vagy. Pedig annak idején egy trabi vagy egy varesz akár háromszor ennyit is kibírt! Ne nézz így rám, tapasztalatból mondom. És jó volt mindenkinek. Pedig bennük nem volt se légkondi, se központi zár, se elektromos ablakemelő, nem is beszélve a többi olyasmiről, ami nélkül ma már egy autó elképzelhetetlen. Mikor nőttek ekkorára az igényeink? Jó munkát végeztek a képzett, okos, ügyes marketingesek. Ma mindenki, ha bele is gebed, kiköhögi öt-tíz-iksz év alatt a járgányát és annak fenntartását. Nem csoda, ha mellette szegénynek érezzük magunkat. Ha  pedig  nem megy a törlesztés, és nagyon sokaknak nem, hát puff, beüt a világválság. Ez történt, emberek.

És ma még egyetemeken tanítják a marketinget! Vagyis azt, hogyan is járuljunk hozzá még jobban a válsághoz. Talán lassanként leszokunk erről a szűk látókörű, pénzéhes szokásról, és csak azt akarjuk termelni és eladni, ami tényleg kell. És akkor szépen helyreáll a rend a világban. Igaz, ahhoz ki kéne nyitni végre a szemünket, s nemcsak mindig az amcsikat meg a struccokat utánozni…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.