Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Képzelt igények - a manipulációról röviden

2009.03.11

Könnyen hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy politikai nézeteink, véleményünk, öltözködésünk, hitünk egyedüli, csak ránk jellemző sajátosságaink. Hogy mindezek eredeti, önálló gondolataink tükrei. Pedig ha jobban belegondolunk, be kell látnunk, mennyi mindent hiszünk magunkénak, amit valójában mások raknak ránk, s mi úgy vesszük át, hogy észre sem vesszük. Ez bizonyos fokig teljesen egészséges pszichikai jelenség. Csakhogy a manipulátorok, akiket én néha „a szálakat mozgató láthatatlan nagy hatalmak”-nak nevezek, tudatosan élnek vissza ezzel. Lássuk, nagy vonalakban kik is ők.

Ott vannak például a reklámok, mögöttük a kreatív ügynökségek, a marketingesek, a PR-osok, de valamennyien sehol sem lennének, ha nem volnának a nagy multicégek, akik ezeket a reklámokat megrendelik, s a megfelelő szakemberekkel lenyomatják a torkunkon. Ma már nem lehet kikerülni a reklámokat. Ha egyáltalán nem néznénk tévét, nem hallgatnánk rádiót, vagy mondjuk minden reklámblokknál elkapcsolnánk; ha egyáltalán nem olvasnánk újságot, vagy minden hirdetés felett átlapoznánk; ha egyáltalán nem nyitnánk ki a reklámújságokat, hanem a postaládából egyenesen a kukába dobnánk; ha egyáltalán nem használnánk az internetet, akkor sem úszhatnánk meg. Mert mindenütt ott vannak: a bevásárlószatyrokon, tűzfalakon, járműveken, buszmegállókban, áruházakban, hivatalokban és várótermekben. Nem kell ecsetelnem, az óriásplakátok és multidiszpléjek mára minden szabad felületet elleptek gyakorlatilag mindenféle lakott területen.

Rám ugyan nem hatnak a reklámok – legyinthetnénk könnyed mozdulattal, de tegyük a szívünkre a kezünket és lássuk be, mennyire felelőtlen lenne e kijelentés. Csak néhány példa: közülünk hányan használnak vajon mozgásérzékelős légfrissítőt? Hányan isznak cukrozott gyanús színű löttyöt kóla elnevezés alatt? Hányan vesznek fel gyorshitelt elsikkadva afelett, hogy többszörösét kell majd visszafizetni és akár a lakásunk is rámehet? Hányan néznek plazmatévét, hányan kennek a hajukra extra gyorsan ható vegyszert mint hajfestéket, hányan esznek bifidus esszenziszes ám mesterséges szinezőanyagokkal teli joghurtot, hányan igyekeznek kevésbé öregnek látszani mindenféle számítógépes trükknek bedőlve, hányan költenek többezer forintokat huszonhárom és fél százalékkal dúsabb szempillákra? És akkor felteszem a nagy kérdést. Akik élnek ezekkel és hasonló termékekkel – nem keveset áldozva értük – vajon valóban szükségük van rá? Ha nem létezne, eszébe jutna bármelyikünknek, hogy de jó lenne a csavart bordájú tampon? Tényleg olyan fontos, hogy ezeknek a termékeknek az illúzióvilágában éljünk? Nézz körül saját háztartásodban és tedd fel magadnak a kérdést: mindabból, amit magad körül látsz, mi mindenre van valójában szükséged neked és a családodnak? Csak egy picit gondolj bele a szokásosnál mélyebben. És jusson eszedbe a következő vásárláskor…

De még a reklámoknál is rafináltabb dolog a divat. Elkerülhetetlen társadalmi jelenség, egymás hegyén-hátán élve az emberek hatnak egymásra. Nagyon könnyű azonban tudatosan gerjeszteni, hosszú ideje pedig már külön iparággá nőtte ki magát, már ami az öltözködés divatját illeti. De a divatot, mint jelenséget, azaz az egymástól ellesett szokások és szükségletek mechanizmusát nagyon hatékonyan alkalmazzák a reklámiparban. Valójában lépten-nyomon belebotlunk, magunkon mégsem vesszük észre. Bizonyára mindannyian megmosolyogjuk – no persze csak a szánk szegletéből – azokat a hölgyeket, akik kínosan apróra tervezett csípőnadrágjukból kibugyogó úszógumival lejtenek boldogan és roppant trendinek érzik magukat. Vagy talán kevesebbünknek tűnnek fel azok a hölgyek, asszonyok, akik sárgára festetik a hajukat, hiszen a szőke fiatalít – akár jól áll, akár nem. De mielőtt örülni kezdenének, a férfiak sem különbek. Vagyonokat költenek konditeremre, mert manapság a kigyúrt muszklik a kelendőek, ahelyett, hogy mondjuk bicajoznának erdőn-mezőn, friss levegőn, vagy olyan formában fejtenék ki fizikai erejüket, aminek a hiúság táplálásánál nagyobb haszna van. Az jutott eszembe, vajon szükség lenne-e a világon erőművekre, ha az összes fizikai erőt, amit ma a férfiak konditermekben fecsérelnek el, valamilyen formában hasznosítanák? S emellett bizony a férfiakat sokkal jobban megfertőzi a technikai újdonságok divatja. Csupán mert másoknak is van, neki is jobb mobil, pda, ipod, laptop, mp3, sőt mp4, wifi meg ki tudja mi minden kell. Azt hiszem, nem is szükséges említenem, hogy akárcsak a reklámok, a divat esetén is az egyén szentül meg van róla győződve, hogy saját valós igényeit elégíti ki, amikor nem akarván kilógni a sorból a többiekhez hasonló dolgokat kezd magának beszerezni, vagy másokéhoz hasonló nézetei lesznek az időjárásról, a politikáról, netán faji kérdésekről, vagy hogy azt ne mondjam, azért vállal gyereket, mert így szokás. Meg sem fordul a fejében, hogy valójában ezek nem a saját vágyai és gondolatai.

Ha már politikáról esett szó, na az manipulál csak igazán! Hányan támogatják ész nélkül a meglevő hatalmakat, amikor azok már annyira nyíltan vállalják, hogy fogalmuk sincs, mit művelnek. S mégis vallják sokan, hogy más is ezt tenné a helyükben, meg hogy mennyi jót tesznek valójában, csak nem vesszük figyelembe és a többi. Újra és újra elhisszük, hogy most már tényleg nemsokára nagyon jó lesz, csak még egy icipici adóemelés kell hozzá és itt a kánaán. Hogyan lehetséges ez? Manipulációval. Megfelelő eszközökkel bármit be lehet adni a népnek. Gondoljunk csak Hitlerre. Vagy Az utolsó skót király című, valós eseményeket bemutató filmre. Annak, aki nem látta: Uganda egyik diktátoráról, Idi Aminról szól, érdemes utánanézni.

Nálunk mi a helyzet ma? Honatyáinknak sikerül elérniük a kellően destruktív hangulatot, a passzív elkeseredést, a közösségek bomlasztását, a frusztrációt, kilátástalanság érzését. Ez nem csak úgy magától alakul ki. Szorgosan dolgoznak rajta. A politikáról szóló írásomban már kifejtettem, mi minden érhető el összefogással, nem véletlen hát, hogy a jelenlegi hatalom mindent megtesz annak érdekében, hogy a közösségformálás minden létező formáját ellehetetlenítse – a kultúrát, művelődést, hagyományápolást, civil szerveződést. S elhisszük, hogy a gazdasági helyzet ezt teszi szükségessé, hiszen válság van. Ja, és mindent megtesznek, hogy a valódi helyzetet lehetőleg senki ne lássa át: hogy a pénzünk hová folyik, s egyáltalán hogyan lehetséges ma megtenni mindazt, amit hatalmasaink megtesznek. És egészen komolyan hisszük, hogy amit a mai politikai helyzetről gondolunk, az a mi saját véleményünk. Holott egy jól megszervezett színjátékot láthatunk, ahova kissé borsos a belépőjegy…

Valamivel talán különb az egyházak és szekták manipuláló ténykedése, de valójában nem sokkal szebb. Biztos vagyok benne, hogy minden szervezett vallási közösség csodálatos elképzelésekkel jön létre, ám később más irányt vesz, már-már ellenkezőjét érve el, mint amit eredetileg zászlajára tűzött. A magam részéről fantasztikus dolognak tartom a hitet, anélkül – úgy hiszem – lehetetlen kiegyensúlyozott életet élni. De nem összekeverendő a hit és a szervezett egyház vagy szekta. Amint egy ilyennek a tagjává válsz, megszabják, hogy pontosan miben higgy, hogyan imádkozz, mitől félj és kiben bízz. Te belemész és hamarosan úgy gondolod majd, hogy mindez a saját véleményed is. Én személy szerint nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy annyi ember, mint mondjuk a katolikus egyház tábora mind-mind ugyanúgy képzelné el a teremtőt, a túlvilágot, ugyanazokkal a szavakkal szólítaná meg a mindenséget, ugyanaz adna neki erőt, megbocsátást, szeretetet. A valódi hit, az igazi vallás egyéni és nem is lehet másmilyen. Mindenkinek magának kell kialakítania, tapasztalatonként, szépen lassan felépítenie magában. Belülről jön, nem külső közvetítők, megszabott keretek és rituálék által. Ettől lesz igaz a számára és ettől ad valódi erőt, bizalmat, megnyugvást. Készen kapott dogmák nem nyújthatják ezt. Mielőtt bárki félreértené, nincsen semmi bajom az egyházakkal, ám úgy gondolom, valójában nem a látszólagos célt szolgálják. Miután a hívők valóban hinni kezdenek, a vezetők gyakorlatilag kényük-kedvük szerint bánhatnak velük, akár a marionett-bábukkal. És ne felejtsük el, hogy az egyház ma is hatalom. Ha nem is akkora, mint fénykorában, mégis jelentős hatással bír. Persze ezt a hatalmat éppúgy lehet úgymond jóra és rosszra fordítani, mint bármilyen más erőt. Szerintem az egyházak vezetői arra fordítják, hogy saját hatalmukat erősítsék, szilárdítsák. Ott van például az abortusz- vagy éppen már a fogamzásgátlás-ellenesség. Érthető, hiszen ha a hívők visszafogják magukat utánpótlás terén, veszélybe kerülhet a gyülekezet léte.

Manipulálni tehát könnyedén lehet tömegeket és meg is történik nap mint nap. De természetesen működik a dolog kisebb körökben is. Manipulálni gyakorlatilag bárki bárkit tud: a befolyásoló személynek mindössze elég karizmatikusnak kell lennie, esetleg ismernie kell egy-két trükköt. Valójában nem nagy mutatvány. Manipulálhatja a szülő a gyermekét, főnök a beosztottját, eladó a vevőjét, rendőr a gyanúsítottat, előadóművész a közönségét, de éppenséggel mindezek fordítottja is éppúgy megeshet. Manipulálhatják egymást házastársak, barátok, munkahelyi közösségek, gyakorlatilag a sor végtelen.

De vajon milyennek kell lennie az embernek ahhoz, hogy manipulálható legyen? Azt hiszem, ha valaki tudatosan él és tisztában van önmagával, akkor a legkisebb a lehetősége. Minden embernek lehetősége van rá, hogy eljusson ide, „csupán” az kell hozzá, hogy az ember elcsípje és figyelje a belső hangot. Mindenkinek van és mindig jó irányba visz, még ha sokszor nem úgy tűnik is. A mai kor embere sajnos eléggé eltávolodott ettől a hangtól, így kevésbé van tisztában azzal, hogy mi is jó neki, mire van szüksége és mire nincs, nem bízik saját magában, a saját döntéseiben. Így aztán lerázza magáról a felelősséget és inkább más hangot követ. Kényelmesebb, látszólag egyszerűbb és úgy tűnik, nem kell felelősséget vállalnunk magunkért. Hiszen azt tettük, amit mondtak. Csakhogy ezért a kényelemért nagyobb árat kell fizetnünk, mint hogy megérné. S a felelősség így is a mienk marad, hiszen mi döntöttünk úgy, hogy ebbe vagy abba a sorba állunk.

Azt pedig nem ússzuk meg, hogy magunkat megtaláljuk. Ha hagyjuk magunkat manipulálni, akkor legfeljebb kerülőutat teszünk ugyanahhoz a célhoz. Valójában nincs ezzel semmi baj. Mindenkinek meg kell tennie a maga vargabetűit, hogy végül megtalálja önmagát. Valójában mindenki ezt teszi, minden egyes lépésével, döntésével, tettével e felé halad. Teljesen pedig senki sem immunis a befolyásolás alól, legfeljebb a megvilágosodottak. Elnézést tőlük, de őket ilyenkor nem szoktam számolni, csak a magamfajta egyszerű halandókat.

Összefoglalva tehát azt mondom, nincsen abban semmi rossz, ha bedőlünk. De vegyük észre, mi folyik körülöttünk, ki mit művel – velük együtt mi magunk is. Legyünk tudatosak arra, hogy mikor mit miért teszünk, mondunk, gondolunk, választunk, és szépen lassan észrevesszük a ránk aggatott dolgok között a sajátjainkat is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.