Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ha bántanak

2009.11.02

Egyszer tanítottam egy iskolában. Volt az ötödikben egy kislány, akit állandóan piszkáltak a többiek. Folyton rászálltak, mindennel cukkolták. Bár nagyon sajnáltam a kislányt, igyekeztem távol maradni a problémától. Ugyanis nem tudtam mit kezdeni vele.

Egyik alkalommal azonban úgy alakult, hogy csak én voltam ott felnőtt, amikor nagy csetepaté alakult ki ebből. Megint bántották, ő meg kétségbeesettségében és tehetetlenségében irtózatosan üvölteni kezdett. Muszáj volt tennem valamit, de fogalmam sem volt, mit. Úgyhogy azt csináltam, amit az összes másik tanártól láttam az ilyen helyzetben: leszidtam szegény kislányt, és azt hajtogattam: mit gondolsz, miért épp te? Miért pont téged cukkolnak szerinted, hm? Az egészben az a szörnyű, hogy halványlila gőzöm sem volt, miért épp pont őt piszkálják.

Akkor sem volt, amikor engem piszkáltak szinte pontosan ugyanígy, mintegy tizenkét-tizenhárom évvel azelőtt. Miért én? Miért bántanak? Sosem értettem. Természetesen mire elvégeztem az általánost, komoly önértékelési zavaraim voltak, rossz indulatú osztálytársaimnak hála. Elhittem magamról, hogy béna vagyok, csúnya vagyok, cikis vagyok. Sok évbe tellett, mire tisztába jöttem magammal és világossá vált, hogy én is értékes ember vagyok. Hogy nem az értékeimben volt a hiba, sőt, nem is bennem. Hanem azokban, akik abban lelték örömüket, hogy másokon gúnyolódnak, hogy mást megbántanak, megaláznak.

Kisdiákként nem tudtam megoldani a helyzetet. Tanárként, amikor egy ugyanilyen kislányt bántottak, szintén nem. Nemrégiben viszont azon gondolkodtam, ha gyerekem lesz és vele is megtörténik ugyanez, vajon hogyan kezelném? Mit mondanék neki? Mire tanítanám? Hogyan vértezném fel?

Arra jutottam, hogy megtanítanám neki, miért lehetséges ez. Hogy valójában miért is lehet megbántani valakit ugyanazzal, amivel mást nem. Azt hiszem, azért, mert aki bántható, az érzékeny. És az csodálatos dolog. Aki érzékeny, az lát, megél, tapasztal és tanul. Akit a bántás érzékenyen érint, azt az öröm is érzékenyen érint. Annak teljes az élete, aki képes mindennek odaadni magát, mindent a lehető legnagyobb mélységeiben megélni. Ebbe természetesen beletartozik a fájdalom, a bánat is. De beletartozik az igaz barátság és szerelem, a valódi csodák iránti fogékonyság is. Például az, hogy őszintém elámulsz egy varázslatos naplementén, egy csillagos égbolton, egy csivitelő madáron. Nem csak a rosszra vagy érzékeny, hanem a jóra is. A barátaidra is, a természet védelmére is, az igaz értékekre is.

Azt tanítanám a gyerekemnek, hogy ne féljen megélni a dolgokat. Ha rosszul esik, essen rosszul. Sírd ki, gyötrődd meg. Cserébe sokkal nagyobb ajándékot kapsz, mint amit a rosszindulatú társaid valaha is el tudnának képzelni. Aki megéli a valódi mélységeket, az ámulatos magasságokba emelkedhet. Ha érzékeny vagy, olyan gazdag lehetsz, amit a mások kínlódása felett örömködők képtelenek megtapasztalni. Ők lelkileg sokkal fejletlenebbek, mint érzékeny társaik. Nekik még sokat kell tanulniuk és tapasztalniuk, mire megértik és felfogják a valódi dolgok lényegét. Légy elnéző velük. Ha már nem lesz szükséged a tanításukra, nem fognak bántani többet. Akkor majd megérted, hogy hálával tartozol nekik ajándékaikért.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.