Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Főnökösdi

2009.11.01

Egyszer beszélgettem az egyik vállalkozó barátommal, aki azzal summázta a vállalkozói lét lényegét, hogy ugyanúgy kell gürizni, csak éppen nem egy főnököd van, hanem sok. Szerintem rosszul látja.

A vállalkozásban pont az a jó, hogy a magad ura vagy. Te döntöd el, hogy mit vállalsz el és mit nem, mit mennyiért csinálsz meg. Hogy mikor kelsz, mikor fekszel, mikor dolgozol és mikor ebédelsz. Nem kell hülyékkel leállnod és mégis találsz olyan ügyfeleket, partnereket, akik értékelik a munkádat. Hogy őket főnöknek tekinteni? Hm. Lehet. De ha így állsz hozzájuk, olyan is lesz a viszonyotok. Ezért én sokkal jobban szeretem őket partnereknek tekinteni. Hiszen azok is.

Azzal az égegyadta világon semmi baj nincs, hogy ha az az ember, aki fizet a munkádért, nyíltan tudtodra adja, hogy ezért cserébe mit vár el. És itt teljesen mindegy, hogy vállalkozó vagy alkalmazott az ember. Másként nem is lehet. Ahogy a mondás is tartja, néma gyereknek anyja sem érti a szavát.

A gond ott kezdődik, amikor ez az illető úgy érzi, a pénzéért cserébe nem csupán a szolgáltatás vagy a termék az övé, hanem maga az ember is. Ha őszintén azt gondolja, hogy akkor ő most bármit megtehet, bárhogy rángathatja, piszkálhatja, alázhatja az embert. Hiszen fizet neki. Ettől kiszolgáltatottá válik, legalábbis az ilyen úrhatnám emberek ezt gondolják. S van, aki el is tűri ezt, no meg van, aki nem. Én a második kategóriába tartozom. Persze általában rugalmas vagyok, egy bizonyos pontig el lehet menni nálam ebben, de aztán nem.

Nagyon fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy az emberek egyenlőek. Vannak, akiknek jobban összejönnek a dolgaik az élet ilyen-olyan területein, és vannak, akiknek kevésbé. De ettől ők még nem alsóbb rendűek, nem rugdalhatóak. Ők is emberek.* Lehet, hogy kevesebb pénzük van, de talán azért, mert számukra vannak fontosabb dolgok is. Akárhogyan is: egyik embernek sincsen joga bármelyik másikat bántani, megalázni, szándékosan átverni.

Ha egy üzleti kapcsolatról van szó, akkor szintén nagyon fontos az összes résztvevőnek tisztában lennie azzal, hogy minden fél egyenrangú. Aki szolgáltat, annak tisztelnie kell azt, aki pénzt és ezzel megélhetést ad a számára. De aki bizonyos szolgáltatást kap egy embertársától, annak épp úgyanúgy és semmivel sem kevésbé kell tisztelnie a partnerét, amiért ő saját erejéből, tehetségéből, tudásából és tapasztalatából nyújtja számára a munkáját. Teljesen egyenrangú mindkét oldal. Kölcsönös tisztelet jár ki mindkét félnek. Máshogyan nem megy, nem lehet jó.

Aki úgy érzi magáról, hogy magasabb rendű valakinél csupán mert fizet neki, az gondoljon bele: mi lenne, ha valami oknál fogva senki nem csinálná meg helyette az adott munkát és magára lenne utalva. Ha csak a saját erejére és ügyességére hagyatkozhatna. Vajon mennyire hasonlítana a végtermék ahhoz, amit a képzett, gyakorlott szakembertől kap? Vajon milyen kenyere lenne? Milyen ruhát venne fel? Mivel közlekedne? Honnan lenne vize? Fedél a feje fölött? Út a lába alatt? Meleg a lakásában? Hogyan gyógyulna meg a betegségéből? Hogy tanulna meg a gyereke írni-olvasni? Ha váratlanul egy lakatlan szigeten találná magát, ugyan mire menne a vastag pénztárcájával? Akkor is megalázná a másikat, ha éppenséggel a léte múlna az illetőn? Kedves úrhatnámok, nem gondoltatok bele még sohasem?

Van úgy, hogy valakiben veleszületett adottság a vezetői képesség. Ez külön műfaj, kevesek alkalmasak rá. Ugyanis felelősséggel jár. A legtöbb ember készséggel várja, hogy valaki más irányítsa őket, mert úgy sokkal kényelmesebb. Nagyon sokan azonban nem azért vágynak vezetői székbe – teljesen mindegy, hogy cégvezetésről, önkormányzatról, kisebb kollektíva csoportvezetéséről van szó, mindegy, hogy a helyi kézimunkaszakkör vezetéséről vagy a miniszterelnöki posztról – , mert ilyen jellegű adottságot éreznének magukban. Hanem mert valamilyen lelki defektusuk miatt önkéntelenül, tudattalanul, de erőnek erejével akarnak másokat dirigálni. Addig kepesztenek, lobbiznak, manipulálnak és löknek félre másokat, míg el nem érik ezt. Még az sem zavarja őket, hogy hozzá nem értésükkel, a szakmai elhivatottság és a szociális érzékenység hiányában tönkre tesznek maguk körül mindent. Majd találnak helyette mást, ahol kedvükre alázhatnak. Szerencsére azért ez nem mindig megy így, de egyre gyakoribb.

Csak egyféleképpen lehet az ilyen zsebnapóleonoknak gátat szabni: nem szabad hagyni, hogy úrhatnámkodjanak. Egyszerűen nem kell. Mindig a nép van nagyobb számban a vezetéssel szemben, ezért minden esetben erőfölényük van. Csak azt kell megtűrniük a nyakukon, akit arra méltónak és alkalmasnak tartanak. Ehhez persze összefogás szükségeltetik. Senkinek sem kell eltűrnie az ilyen bánásmódot, senkinek.

 ______________________________________________________________

 * Eckhart Tolle bizonyára egyetértene velem, mert az alábbiakat mondta. "A világ szemében számít, hogy sikeres vagy-e, vagy kudarcot vallasz. Számít, hogy egészséges vagy-e vagy nem, hogy tanult vagy-e vagy tanulatlan. Számít, hogy gazdag vagy-e vagy szegény - ez valóban befolyásolja életed alakulását. Igen, mindezek valóban számítanak, viszonylag jelentősek, ám abszolút értelemben,  végső fokon nem. Egy dolog jobban számít, mint a felsoroltak bármelyike: megtalálni a lényegét annak, aki rövid életű entitásod, személyessé tett éntudatod mögött valóban vagy."

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.