Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Céltalanul boldogan

2009.09.28

Korunk népszerű szemléletéhez tartozik a célorientáltság. Ha felületesen gondolkodunk, még el is ismerhetjük a létjogosultságát. Hiszen a lényege, hogy kitaláljuk, mit akarunk és tudatosan olyan irányú lépéseket teszünk, hogy elérjük azt. Jobban belegondolva azonban mégsem állja meg a helyét ez a szemlélet, mégpedig azért, mert célorientált gondolkodással csupán olyan dolgok érhetőek el, amelyek anyagi vonatkozásúak.

Kitűzhetünk például olyan célt, hogy legyen egy tűzpiros Ferrarink. Ehhez többféle utat is választhatunk: bűnözünk, mondjuk drogdílerkedünk, beállunk az alvilághoz, bankot rabolunk vagy hasonlók; vagy pedig elkezdjük hajtani a melót. Nyilvánvaló azonban, hogy árokásással hetven év alatt sem tudnánk annyit összekuporgatni, tehát valami zsírosabb pozícióra kell törekednünk. Elkezdünk tehát nyomulni, kapcsolatokat építeni, lobbizni, másokat félresöpörni, míg végül betoljuk magunkat egy jó kis székbe és pár éven belül ott csillog-villog az elért cél a garázs előtt. Sajnos azonban könnyen meglehet, hogy nem érezzük tőle jól magunkat, mivel csak-csak rossz érzés, ahogyan elértük ezt, ráadásul egy csomó irigyünk, haragosunk lett, emellett féltjük a verdát a karcolásoktól, a rongálóktól és a tolvajoktól, és miközben mindezzel vagyunk elfoglalva, egyre kellemetlenebb lesz a jellemünk és végül valódi barátok, igaz szerelem nélkül maradunk, magányosan és szeretetlenül halunk meg.

Amitől tehát elérhetjük a boldogságunkat, azok más jellegű dolgok: olyan munka vagy életvitel, amiben kiteljesedünk, spirituális fejlődés, igaz barátok, valódi szerelem, gyerekek, meleg családi fészek. Ezeket azonban hiába tűzzük ki célként, mert az élet nem ilyen. Szerelmet nem talál az ember úgy, hogy elhatározza, márpedig neki három éven belül házastársa lesz. Meg lehet próbálni, de a szerelem akkor jön, ha itt van az ideje. Ha elég érettek vagyunk hozzá, készen állunk rá mi is és ő is.

Épp így a kiteljesítő munka. Ahhoz előbb tapasztalni, tanulni kell, hogy megismerjük magunkat, igényeinket, hogy mi okoz valódi, tartós örömet, hogy elég érettek legyünk ahhoz, hogy felismerjük valódi képességeinket, életfeladatainkat. Ugyanígy képtelenség célul kitűzni a spirituális fejlődést, amely valójában minden kívánságunk megvalósulásának alapja. Nem úgy működik, hogy márpedig én eldöntöm, hogy tíz éven belül megvilágosodom, majd ennek érdekében gurukhoz járok, meditációs cédéket hallgatok, méregtelenítek és jógázom. Nem így megy. Hála Istennek. :)

Sokan azt hiszik, hogy gyereket vállalni lehet célkitűzéssel. Majd ha lesz egy jól kereső párom, majd ha lesz autó, lakás, medence. Aztán próbálkoznak és nem jön. Aztán meddőségi klinika, rakás pénz, örökbefogadási cécó és sehol semmi. Mindeközben talán eszébe sem jut a kedves gyerekre vágyó párnak, hogy valójában nem is akarnak utódot, csak így szokás. Benne vannak a korban, az összes havernak, szomszédnak is van, és olyan cuki kis bababútorokat lehet kapni. Talán észre sem veszik, hogy nem is szerelmesek egymásba és hogy nem is való nekik gyerek, mert fogalmuk sincs, hogy az mivel jár és milyen az, amikor az ember a szíve legmélyebb zugából érzi, hogy megérett rá és eljött az ideje.

Szóval amondó vagyok, hogy el kellene engedni ezt a nagy célirányosságot, mert csak rágörcsölés van belőle és mert csupán olyasmit lehet vele elérni, ami nem okoz igazi, tartós örömet. Az élet mindig azt hozza, amire az adott pillanatban szükségünk van. A lényeg, hogy tudatosan éljünk, ismerjük meg magunkat, képességeinket, igaz vágyainkat. Hallgassunk a belső hangunkra, amely valójában inkább egy iránytű: nem beszél, hanem őrülten kileng, ha rossz fele járunk és békésen nyugszik, ha a jó irányt követjük. Ha így teszünk, tartalmasan, boldogan fogunk élni.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.