Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alternatívám a trubadúrládára

2009.03.23

Azt hiszem, nem mondok túl nagy újdonságot azzal, hogy rengeteget tévézünk. Nagyjából egy évtizede hallottam olyan adatot, hogy az államokban egy átlag ember naponta négy órát tölt készüléke előtt. Talán nem túlzás azt feltételezni, hogy mára mi is valahol itt tarthatunk. Napi négy óra. Ez azt jelenti, hogy a szabadidő szinte teljes egésze. De vajon miért lettünk a doboz rabjai? Ha végső válaszom nincs is rá, pár érdekes gondolat eszembe jutott ezzel kapcsolatosan.

A túlzott tévézés ártalmait tekintve sokat beszélhetnénk arról, hogy mennyi hamis tartalmat kap az ember, hogy rossz irányba viszi a gyerekek mentális és lelki fejlődését, hogy a műsorok színvonala inkább sorvaszt mint épít és sok hasonló. Ami mind-mind igaz is, de ezek mellett soha nem hallottam eddig másoktól még egy fontos ártalmat. Miközben bambuljuk a dobozt, teljes mértékben passzívak vagyunk. Csak tespedünk a fotelből és nézünk kifelé. Kész dolgokat kapunk, amik általában nem ösztönöznek gondolkodásra, sem cselekvésre, legkevésbé alkotásra. Ez utóbbira szeretném a figyelmet felhívni.

Az ember alapvető igénye az alkotás. Valaminek a létrehozása, ami közben az egyén megfelejtkezik magáról, eggyé válik az alkotás folyamatával, így szó szerint szívét-lelkét beleteszi. Erre az élményre mindenkinek szüksége van, hiszen ez nem csak festészet vagy költészet lehet, hanem gyakorlatilag bármi, amit az ember önfeledten tud csinálni és örömét leli benne. Úgyhogy alkotás lehet egy teljesen hétköznapi ebéd elkészítése, az eldugult csap megjavítása vagy éppen egy takarítás is. De mindenféleképpen aktivitásnak kell lennie, amiben az egyén felfedezi, megéli saját képességeit.

Tehát a tévézés a legtávolabbról sem az. És valljuk be őszintén, a legtöbbünknek a munkája sem. Ön örömét leli pénzkereseti tevékenységbe közben? Időről időre újra átéli a fent leírt megszűnős külvilágos érzést? Akkor szerencsés ember, aki feltehetően kiegyensúlyozott, harmonikus életet él. És ebben az esetben nyilván rendszeresen átérzi az önmagát generáló alkotókedvet is. Hiszen minél inkább ilyen belefelejtkezős, örömlelős alkotásnak szenteljük magunkat, annál nagyobb kedvünk lesz még többet és többet ilyen élményt okozó tevékenységekkel foglalkozni. Akkor mellékszerepet kap a tévé az életünkben, mert képtelenek vagyunk passzívan üldögélni a hívogató örömcselekvések helyett. Úgyhogy ha netalántán nem ebbe a csoportba tartozna, hanem szalag mellett dolgozik és dudaszóra megy vécére, vagy egy irodában üldögél és iratokat tologat, netalán túlhajtott fizikai melós, akkor gondolom, nemigen éli meg az alkotás élményét a munkája során. Esténként halál fáradt, vagy ingerekre éhezik, mert majd meg öli a monotonitás unalma, esetleg is-is. Érthető hát, ha semmi másra nem vágyik, mint hogy ledobja magát a tévé elé.

Ez esetben arra buzdítom – még ha első olvasatra marhaságnak tűnik is – hogy a doboz helyett néha keressen aktív elfoglaltságot magának. Első körben például fantasztikus lenne, ha tévézés helyett is egyszer-egyszer a gyermekeivel, párjával, rokonaival, barátaival foglalkozna. Meglepő, de legtöbbször sokkal izgalmasabb „műsor” őket meghallgatni, mint mondjuk a Barátok közt. Aztán, később, lassacskán, ha mondjuk nem olyan nagyon fáradt egy vasárnap délután, keressen ilyen-olyan cselekvő elfoglaltságot magának. Nem akarok tippeket adni, mert ahány ember, annyi féle, úgyhogy annyiszor ezer féle tevékenységben leljük örömünket. Adjon rá esélyt magának, hogy megtapasztalhassa, mi is az. Saját érdeklődési körének alapjaival mindenki tisztában van, ezen el lehet indulni. Ha nyitottá válik rá, az élet tálcán fogja kínálni a továbbiakat.

Egyszer jelentkeztem egy gombaismerő tanfolyamra. Egy barátnőm beszélt rá, engem nem is érdekelt. Ám ahogy elkezdtem rá járni, lassanként magával ragadott a téma. Soha nem gondoltam volna, hogy a gombák ennyire különlegesek és izgalmasak! Megtudtam, hogy vannak olyan fajai, amelyek alkoholt tartalmaznak és ezért nem fagynak el. Van májgomba, amiből nagy tapasztalatú háziasszonyokat megtévesztő resztelt májat lehet főzni. Van halízű gomba, amiből egyesek hamisítatlan halászlét készítenek. Vannak hallucinogén gombák, vannak ízük miatt ehetetlen gombák, és hat halálosan mérgező faj létezik Magyarországon. Nem folytatom a sort, bár nehéz abbahagyni. Megnyíltam a gombák titokzatos létére, természetjárás közben mindig figyelem őket és bár magamtól nem sokat tudok beazonosítani, hihetetlen izgalom egy-egy találkozás. Nem cserélném fel egy Helyszínelők epizódért, de még egy egész évadért sem!

Úgyhogy a legtisztább szívvel ajánlom mindenkinek, hogy keressék és ápolják emberi kapcsolataikat és legyen gondjuk a tevékeny szabadidő eltöltésre is. Meglátják, mennyi élménnyel lesznek gazdagabbak, mint a tévé előtt. És ha olykor-olykor semmihez sincs kedvük, csak bambulni, porolják le a távkapcsolót… és nézzenek meg egy színvonalas műsort.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.