Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Állatbarátok

2009.04.27

Imádom az állatokat, összességében a természetet. Nemcsak imádom, hanem tisztelem is és borzasztó érzékeny vagyok e kérdésben. Nem fér a fejembe, hogyan képesek valakik állatokat bántani, természetet pusztítani vagy akár csak szemetelni.

Viszont az olyan embereket is nehezen értem, akik állítják magukról, hogy imádják a kis kedvenceiket, miközben egyméteres láncon, vagy panellakásban tartják, fülét-farkát levágatják, ivartalanítják, vagy kiműttetik a karmaikat, mert kellemetlen a gazdinak, hogy természetadta módon használják őket nem természetes környezetükben.

Az ivartalanítás külön megér számomra egy írást, mert borzasztó álszent dolog. Amikor a mi macskánknak kiscicái születnek, millió internetes fórumon meghirdetem, hogy szerető gazdit keresünk. Gyakran kiokító véleményeket kapok, miszerint most az egyszer elnézik nekem, hogy ez megesett, de ígérjem meg, hogy ezek után ivartalanítom a cicát. Hát, számukra rossz hírem van: nem ígérem meg.

Nemrégiben láttam egy hirdetést, egy alapítvány kürtölte szét a világban, hogy ők kifejezetten a cicák megmentéséért jöttek létre. Felkaptam rá a fejem, mert a macskákért külön rajongok. Szolgáltatásaik között felsorolják, hogy a gazdátlan cicákat szednek össze, „kipofozzák” őket és gazdit keresnek nekik. Ám a kipofozás fázisai között szerepelt az ivartalanítás is, mégpedig vastag betűkkel kiemelve és aláhúzva. Na ez az a pont, amit nem értek. Vagyis értem, de mégsem.

Segíteni akarnak, idáig rendben van. Úgy gondolják, hogy azzal jót tesznek, ha elejét veszik további gazdátlan cicák „termelődésének”, itt viszont már visszatetszőnek érzem a dolgot. Az ivartalanítás egy borzasztó durva, brutális beavatkozás egy állat szervezetébe. Egyszerűen fogják szerencsétlen párát és erőszakkal kioperálnak belőle egy jókora darabot, mindösszesen azért, hogy az embereknek ne legyen kellemetlenségük, ne kelljen venni a fáradtságot, hogy a kiscicáknak gazdit keressenek.

Nem tudom, azok, akik pártolják az ivartalanítást, belegondoltak-e már valaha, milyen sokkélmény lehet az egy állatnak. Engem személy szerint nem lehet meggyőzni arról, hogy ezzel bárki bármiféle jót tenne. Mármint az állattal persze, nem magával.

Nagyon hangsúlyozottan szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy kiscicák, kiskutyák születése, cseperedésük figyelemmel kísérése csodálatos dolog! Fantasztikus élmény! Senki ne gondolja, hogy gazdikat találni olyan elképesztően lehetetlen. Ma már, az internet korában elég pár helyen meghirdetni – még pénzbe sem kerül, csupán néhány percbe – és akár hónapokig tud csörögni az ember telefonja.

Igen, igaz, hogy nem lehet biztosan tudni, jó helyre kerülnek-e. De szerintem nagyon ritka az olyan ember, aki kifejezetten azért figyeli az ilyen hirdetéseket, mert imád állatokat nyúzni és így akar új áldozatokra szert tenni. Na meg ilyenkor óhatatlanul személyesen találkozunk az újdonsült gazdikkal, s azért abból sok minden kiderül. Ha például egy többgyerekes család érkezik a kölykökért, akik kertes házban laknak, azt hiszem, nincs miért aggódni.

Az élet rendje, hogy az állatok párzanak, s évről évre kölyköket hoznak a világra. A legtermészetesebb dolog. Ha valaki állatbarát és segíteni szeretne nekik, akkor nem az ivartalanítás a megoldás. Ha pedig mindenféleképpen szeretnénk megakadályozni a szaporodást, válasszunk kíméletesebb megoldásokat. Ma már az állatok számára is több lehetőség áll rendelkezésre, csak utána kell járni – esetleg mélyen a zsebbe nyúlni. A szeretet már csak ilyen. Na meg az emberi kényelem…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.