Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A sumákság frekvenciái

2009.12.16

Nagy port kavart a Sláger és a Danubius megszűnése és szerintem teljes joggal. Nem vagyok szakértője a témának, halványlila gőzöm sincs, hogy pontosan mi történt vagy inkább miért történt, úgyhogy itt nem lehetek okos. De véleményem persze van. S mivel azt veszem észre, hogy sok szószóló legyint, kendőzi a dolgot vagy épp tévútra tereli a megítélését, le kell írnom, mit gondolok.

Előrebocsátom, nem voltam rendszeres hallgatója egyik adónak sem, a kereskedelmi rádiókat úgy összességében jó messzire kerülöm. Nincsenek ínyemre a nyegle, idétlenkedő, műviesen hanglejtő műsorvezetők, az újra meg újra meg újra meg újra játszott ezer éves sikerszámok, amik már újkorukban is hallgathatatlanok voltak, és úgy nagyjából semmi más sem, amit ezek a csatornák – amelyből tizenkettő egy tucat – nyújtani tudnak. (Ó, mennyit játszadoztam már a gondolattal, hogy ha lenne egy rádióadóm, milyen műsorokat csinálnék!)

A tárgynál maradva, nem arról van szó tehát, hogy számomra bármelyik csatorna megszűnése akkora nagy tragédia volna, hanem önmagában az a tény, hogy ma Magyarországon ezt is lehet. Hogy egy tizenöt vagy húsz éves, sikeres, jól bevált, mindenki által ismert rádiócsatornát csak úgy le lehet mosni a színről. Jön valaki, aki vagy pénzénél, vagy hatalmánál – vagy mindkettőnél – fogva megteheti ezt és ennyi volt. Hogy van-e mögötte politika vagy sem, azt én nyilván nem tudhatom. Akik viszont azt mondják, hogy lejárt a frekvenciaszerződés, volt jobb ajánlat és ez így működik, azért azoknak nem adok igazat. Ennyi erővel bármelyik öt évben megszűnhetne a Kossuth Rádió, vagy az mr2, vagy bármelyik tévé-, rádiócsatorna. Ugye azért erre nemigen van precedens. "Csupán" a Napkelte meg a Szempont esett eddig áldozatul.

Én azt gondolom, hogy van egy érdekcsoport, akiknek sok pénzük és hatalmuk van, de még több pénzre és még több hatalomra vágynak – mert hát ilyen ez a két dolog, komoly függőséget okoz, minél több van belőle, annál több kell – ; és kiszemeltek maguknak két olyan frekvenciát, amit biztos mindenki hallgatni fog, mert már jól be van járatva. Ők megtehetik, és szerintem nagyjából ez a lényege az egésznek. ’Mi megtehetjük, mindenki más pontpontpontolja meg. Kapitalizmus van, öcsém!’ Az. Méghozzá jó vad.

Ezért döbbenek meg nagyon mélyen, amikor egyes közismert személyek azt nyilatkozzák, hogy hát Istenem, ez van, valami véget ért, valami új kezdődik, át kell engedni magunkat az változásnak. Ez igazán kedvesen és spirituálisan hangzik, csak tartok tőle, hogy történetesen pont ez az eset nem ilyen egyszerű és az ilyen disznóságokat nem szabad ennyivel elintézni. Nem szabad! Mert ha ilyen megtörténhet, akkor bármi megtörténhet. Mint ahogyan történik is. Mint ahogyan a hatalmasok mindig megtalálják a módját, hogyan raboljanak le mindent a végletekig és hogyan éljenek vissza a hatalmukkal teljesen jogtisztán.

És pontosan ezért fogom a fejem attól, hogy egyesek azon rágódnak, hogy jaj, mi lesz szegény Bocsiékkal, jaj, mi lesz szegény százötven háttéremberrel. Vita megy arról, hogy a műsorvezetőknek vagy a személyzetnek rosszabb-e a dolog. Könyörgöm, ebben az ügyben ez totálisan érdektelen! Itt kérek elnézést azoktól, akik emiatt a döntés miatt vesztették el a munkájukat, őszintén sajnálom őket. De nyissuk már ki a szemünket és vegyük észre, hogy lett két, lényegében teljesen ugyanolyan rádióadó, amiknek ugyanúgy szükségük van műsorvezetőkre és háttérszemélyzetre. Vannak, akik megtarthatták az állásukat, vannak, akik elveszítették, és vannak, akik most jutottak kenyérkereseti lehetőséghez. Amikor sok száz ember leépítésével vannak tele a hírek, senki oda se figyel, annyira megszokott dolog. Itt nem ez a gond. Hanem az, mint fentebb említettem, hogy egy inkorrekt, tisztességtelen, gátlástalan dolog történt, aminek nem szabadott volna egy jogállamban, egy demokráciában. Ilyenek az előző rendszerben, diktatúrában történhettek meg, nem most, amikor elvileg mindenki egyenlő és szabad.

Én a magam részéről borzasztóan gerinctelennek tartom azokat a közismert műsorvezetőket, bemondókat, médiaszemélyiségeket, akik az új csatornák működésében részt vesznek. Óvakodom attól, hogy mások felett ítélkezzem, de így gondolom. Olyan folyamatot támogatnak ezzel akár tudattalanul is, amelyeket nem szabadna megtűrnie egy társadalomnak. Sokszor leírtam már, most is megteszem: nagyon fontos tisztában lennünk azzal, hogy munkákkal milyen folyamatokat erősítünk, ki mellé, mi mellé állunk, mihez járulunk hozzá. Megélhetést mindig lehet találni tisztességes oldalon – nem éri meg áruba bocsátani a lelkünket. Sem egyéni, sem közösségi szinten.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.