Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A mindentudó csodaszer

2009.08.12

A szeretet minden, a létezés alapja. Szeretet nélkül nem létezhet semmi. Aki, ami létezik, azt a természet, a világmindenség, Isten – vagy ki hogyan nevezi – szeretete hozta létre, s az is élteti. Éppúgy, ahogyan egy gyermek megfoganása is két ember szeretetének köszönhető, és életben maradása is szülei gondoskodó szeretetén múlik. A szeretet a világot éltető energia.

Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy minden, ami a világban „jó”, az szeretetből van, s minden „rossz” annak hiányából, megrekedtségéből. Szeretettel kapcsolatos problémák azonban kizárólag az emberiségnél bukkannak fel. A természetben, a növény- és állatvilágban, az éjszakák-nappalok és évszakok ciklikusságában, a víz körforgásában, a bolygók keringésében, tehát mindenben-mindenben, ahol nincs ember, ott rend, harmónia, tökéletesség és szépség van. Mert szeretetből fakad. Ahol azonban az ember felbukkan, porszem kerül a gépezetbe, illetve mára már inkább egy hatalmas hegyomlás. De hát mi a gond az emberrel? Hiszen bennünk is van szeretet!

Persze, hogy van. Ám az ember tudattal, elmével lett megáldva. S ez a kincse elég volt ahhoz, hogy feltaláljon, forradalmasítson, ahhoz azonban kevésnek bizonyult, hogy ezek következményeit hosszú távra felmérhette volna. Mindezek „mellékhatásaként” pedig az élete megbonyolódott, a lelke manipulálhatóvá vált, s mára a tudata inkább gátolja, mint segíti. A szeretet szabad és természetes áramlásában a tudat szűrőként működhet, s ez okozza a galibát. Ha például valaki szerelmi csalódást szenved el, könnyen beleeshet abba a csapdába, hogy többet nem lesz szerelmes vagy soha nem bízik meg senkiben. És ezzel már el is vágta a lehetőségét a saját – és a még meg nem talált igaz társa – boldogságát. A tudatunkkal tesszük ezt, méghozzá nap mint nap.

Ha valakinek a szívében komoly akadályai vannak a szeretet szabad áramlásának, mondjuk családi, gyerekkori lelki nyomorgatások miatt, akkor nemcsak adni, kapni is képtelen lesz. Hiszen mint ahogyan a spiritualitás szintjén minden, a szeretet is az egyénből indul ki. Aki magát nem szeretni, az mást sem tud – ám a felé érkező szeretetet sem képes befogadni. Úgyhogy egy fröcsögő, gyűlölködő, elviselhetetlen, arrogáns ember inkább szánalomra méltó a szeretetlensége és szeretni való képtelensége miatt. A jogosnak tűnő visszavágás helyett érdemes kipróbálni, mi történik, ha szeretettel fordulunk ilyen emberek felé is.

Ám a szeretet csodákra képes, feloldhat minden félelmet, minden gyűlöletet, minden förtelmet. Hiszen ahogyan a harag, az ártó szándék ragályos lehet, éppúgy a szeretet is. Csak nem mindig látszik és nem azonnal nyilvánul meg. Kollektív szinten is minél több ember képes ledobni a régmúlt béklyóit, s bizalommal megnyitni szívét a szeretet felé, annál inkább mozdul majd el a világ a szeretet irányába – annál kevesebb lesz az elnyomó hatalom, a háború, az agresszió. De ne felejtsük el azt sem, hogy földi létünk „gyakorlópálya”, aki eljutott a szeretet és tudatosság legmagasabb fokára, azaz megvilágosodott, az már nem jön többet, mert megtanulta azt, amit itt lehetett. Ezért van a Földön látszólag ennyi borzalom. (Néha mégis jönnek, utat mutatni.)

Ha valaki utat enged magában a szeretetnek, az azt jelenti, hogy őt, a lényét járja át ez a legnemesebb érzés. A szeretet önmagában nem irányul valakire vagy valamire, egyszerűen csak gyökeret ver az ember szívében, ott van belül. Persze sugárzik kifelé is, nem tud nem megnyilvánulni. És minél nagyobbra nő, annál tágabb körben, annál kevesebb szelekcióval irányul a külvilág felé – s onnan őrá vissza. Akiben terebélyesedik a szeretet, az képtelen bántani bármit, ami a természet része – embertársait is beleértve. Megsirat egy kivágott fát, amely évszázadokon át adott hűs árnyékot, otthont sok-sok madárnak. Megsiratja a földhöz vágott kiscicákat, a saját életterükből kiszorított vadon élő állatokat, az olajjal elárasztott tengerek élővilágát, a félelemből legyilkolt krokodilokat, amelyek évmilliók óta ugyanebben a formában élnek a Földön. A bántalmazott gyerekeket, a megerőszakolt asszonyokat, az értelmetlen háborúkban elesetteket, a bőrszínük vagy vallásuk miatt megalázottakat.

Egy szeretettel teli ember igaz szerelemből választ magának társat, szeretetből választ barátokat, életformát, munkát. Szeretetből vállal gyerekeket, szeretetből végez házimunkát, szeretetből kérdezi meg másoktól, hogy hogy vannak. Ami kikerül a kezéből, abban másoknak öröme van, s neki magának is sok öröme volt benne. Tudjátok, mekkora a különbség egy kelletlenül és egy szeretetből elvégzett mosogatás között? Gondoltátok volna, hogy mekkora örömet tud okozni egy kupac zokni összehajtogatása, ha szeretetből teszi az ember? Ha valaki megtalálja ezt a magot a lelkében, s kivirágoztatja, az nemcsak önmagával, hanem a környezetével is csodát tesz. Akkor nemcsak egy kínlódás lesz az élete, amit valahogyan ki kell húzni, hanem egy műalkotás, egy szimfónia.

Isten ments a közhelyektől, de a szeretet olyan csoda, amelyből minél többet adunk, annál több lesz belőle. Valójában ez a világvallások lényege is. Az egyházzá alakulások sajnos sok esetben aztán eltorzítják ezt és éppen visszájára fordulnak, lásd keresztes hadjáratok, eretnekség, vallási háborúk. De a vallásalapítók törekvése, kiinduló eszméjük ezt fogja magába. Valaki régen például azt tanította, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Számomra sokáig badarságnak tűnt, mára az egyik legzseniálisabb gondolatnak tartom. Személyes meggyőződéstől, vallási hovatartozástól függetlenül bárki könnyedén beláthatja, mennyire igaz ez. A gyűlölet tudatlanságára a szeretet tisztasága az egyetlen, kizárólagos gyógyír. És azért nagyon fontos ezt a „betegséget” gyógyítani, mert csakis a szeretetben töltött élet adhat boldogságot, megnyugvást, harmóniát minden ember számára.

A hatalmi gépezetek – legyen szó egyházakról, diktatúrákról, fogyasztói társadalomról – mindig szigorral, leszabályozással, manipulációval, büntetéssel, üldöztetéssel, megfélemlítéssel igyekszenek fenntartani pozíciójukat. Halálosan félnek attól, hogy ha kicsúszik a kontroll a kezükből, vége a hatalmuknak. Pedig ez borzasztó szűk látókörre vall. Kollektív szinten is közös érdek minden ember boldogsága. Máshogy nem megy. Addig, amíg valahol nyomor van, a világ másik végén sem lehetnek az emberek maradéktalanul boldogok. Egyedül a mindent átfogó szeretet „válthatja meg” a világot. Addig is gyakoroljuk serényen, ezt kívánom mindannyiunknak tiszta szívből.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.