Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vallások és C-vitamin

2008.11.28

Sokat gondolkodom a különböző vallásokon, tanokon és iskolákon. Rengeteg egyház, világnézet létezik ma és létezett mindenféle korban és kultúrában. De vajon hol lehet az igazság?

Azt gondolom, az igazság mindegyikben benne van. Ha a vallások magvát, legeslegmélyét nézzük, abban szinte teljesen megegyeznek. (Itt nem beszélek azokról a vallásokról, amelyeket kifordítottak és valamilyen hatalom eszközévé alakítottak, vagy amely már eleve születésétől az emberek manipulációját célozza meg.) Szóval mindegyik lényege valamiféle túlvilághit, azaz a halál utáni élet; illetve egy teremtőkép, vagyis valaki vagy valami, aki vagy ami a világ rendjét alakítja.

Ez pedig csodálatos. Hiszen ha az embereket megtanítják arra, hogy a halállal a lényeg nem ér véget, az varázserőt ad nekik. Persze nem arra gondolok, hogy akkor mostantól nyugodtan mászkáljunk a tetőn és vezessünk felelőtlenül, hanem arra, hogy a haláltól való rettegés nélkül élhetünk csak igazán teljes életet. El tudod képzelni, milyen felszabadító érzés lehet ez? Az igazi, nyitott szívű vallásosak ezzel a kinccsel rendelkeznek.

A valamiféle teremtőbe, mindenhatóba vetett hit pedig a másik kulcs a teljes élethez. Ugyanis ha képes vagy fenntartások nélkül hinni abban, hogy – egy mindenható által – a világban rend van, akkor el tudod fogadni a dolgokat a maguk valóságában. Akkor nem háborogsz minden úgynevezett rosszért, ami történik veled és körülötted, mert tisztában vagy azzal, hogy minden okkal történik és mindennek célja van. Azaz képessé válsz megélni az életet, értékelni minden csodáját, minden apró történését. Ha tisztelsz, szeretsz egy teremtőt, akkor magadat is tiszteled és szereted, hiszen te is az ő műve vagy. Röviden szólva: ha ezt őszintén át tudod érezni, akkor nem történhet veled semmi rossz, mert másképp értékeled a világot.

Mindez nem jelenti azt, hogy valóban van élet a halál után és hogy valóban van valamiféle láthatatlan rendezője a világnak. Ez csak azt jelenti, hogy érdemes hinni benne. Igazán, őszintén, teljesen. Sokan mondják: hiszem, ha látom. Az a helyzet, hogy csak akkor láthatod meg, ha hiszed. Pontosabban, ha nem zárkózol el előle egy az egyben, hanem nyitottá válsz ezekre a lehetőségekre. A csodák csak akkor mutatkoznak meg, ha hagyod őket. Itt vannak körülöttünk, de nem láthatod, ha behunyod a szemed.

Tehát a vallások esszenciája olyan kincseket ad az igaz hívő kezébe, amiről korábban álmodni sem mertem. Ez nem azt jelenti, hogy mindenféle dogmatikus manipuláció, vagy a szeretet, Isten, satöbbi nevében elkövetett gyilkolászás, visszaélés részemről rendben van. Sajnos minden vallás felhasználható hasonlóakra, minden hitet ki lehet fordítani, minden egyháznak hatalmában áll saját kénye-kedve szerint terelgetni a báránykáit. Természetesen nem ezekről beszéltem – bár igen hajszálnyi határ választja el egymástól a fentebb kifejtett felszabadító hitet a népbutító dogmarendszerektől – , hanem a vallások eredeti igazságáról.

Ezek pedig csupán a körítésben különböznek. A mesék, a csodák, az istenképek, a mitologikus történetek szimbólumok. Így próbálták meg a bölcsek közelebb hozni az emberekhez ezeket a magvakat. Olyan ez, mint a C-vitamin. Először is mindenkinek szíve joga, hogy kér-e egyáltalán belőle. Ha pedig úgy döntesz, hogy szeded, akkor számtalanul sok formában teheted meg. A különböző pasztillák mind más-más hordozóanyaggal juttatják a szervezetedbe, de választhatsz kapszulát, pezsgőtablettát, talán még injekciót is. Vagy rákapcsolhatsz a zöldségekre, gyümölcsökre. Teljesen mindegy, szabadon választhatsz saját elképzelésed szerint.

A lényeg, azaz a C-vitamin azonban mindegyikben ugyanaz.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.