Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Divatos szivárványok

2008.09.10

A homoszexualitás divatos téma lett és szerintem divat is lett. Az utóbbi kábé tíz évben fokozottan felszínre került, beépült az emberek tudatába és foglalkoztat bennünket. Érthető is, hiszen korábban valószínűleg jóval kisebb tábora volt és egyértelműen tabutémának számított. A melegség szégyen volt, ezért titkolnivaló. Úgy kellett csinálni, mintha nem lenne, ergo hazudni kifelé és befelé, hiszen igenis volt, szerintem mindig is volt. Akár elnyomják, akár felszínre kerül.

És bármennyire is helytelenítem, hogy természetes dolgokat szégyennek állít be a társadalom, és bármennyire is nem értek egyet az elfojtással, akkoriban szerintem kevesebb meleg volt és éppen a szégyen miatt. Mert „született” homoszexuális jóval kevesebb van, mint amennyien annak mutatják magukat. Hogy az ő homoszexualitásuknak mi lehet az oka, azt nálam jóval okosabb emberek sem tudták eddig megállapítani. Génhiba, mutáció, egyéb biológiai rendellenesség, vagy spirituális megközelítésből nézve gubanc az előző életekkel, vagy valamiért ennek a megtapasztalásának a szükségessége.

Mindenesetre amíg szégyennek számított, addig azon kevesek, akik „csípőből” homokosak, azok nagyon hátrányos helyzetbe kerültek. Ám nem lett belőle divat. Minden emberben van bizonyos fokú vonzalom a saját neme iránt. Egyszerűen ilyennek alkotott bennünket a természet. Hallottam olyan nőt nyilatkozni, aki egy másik hölggyel élt kapcsolatban, holott korábban hetero élete volt. Azt mondta, hogy nem a nőbe szeretett bele, hanem az emberbe és ő nem leszbikus. Ezt azért tartom mellébeszélésnek, mert a szerelemben ott van a testi vonzalom is, mint fontos tényező. Akármennyire szeret is az ember valakit, ha testileg nem vonzódik hozzá, akkor az szerintem nem szerelem. És van olyan is, hogy biszexualitás. Nem új keletű fogalom ez sem, csupán arról van szó, hogy az emberben a homo-hetero mérleg mennyire billen el valamelyik irányba vagy lebeg középtájon. Szóval mindenkiben van valamennyi, akiben picit több, abból kihozhatja akár a divat is. Hogy sikerül-e, az többek között szerintem attól függ, hogy egy adott ember milyen családba, milyen környezetbe születik, hogy mennyire befolyásolható és mennyire ad a külső megítélésre. Hogy milyen lelki beállítódású, és hogy az érzelmileg legképlékenyebb korában, valamint a nemi öntudatra ébredés időszakában milyen benyomások érik.

A korábbi szégyenből mára szinte dicsőség lett. Mondhatni egyik végletből hipp-hopp a másikba estünk. Jelen értékítéletünk szerint őrült bátor az, aki nyíltan vállalja, főleg mint nem olyan régen az a bizonyos államtitkárunk. De ha nem is áll ki valaki a porondra bejelenteni, trendi nyíltan kimutatni is. Kifejezetten menő lett lányok körében a kézenfogva járás, egyéb személyes gesztusok. De sokkal szembeötlőbbek a meleg fiúkák, akik a lehető legfeltűnőbben igyekeznek öltözködni és viselkedni, női mintákat magukra erőltetve. Van, akinél első ránézésre is visszatetsző, azonban azt hiszem, ez is olyan dolog lehet, amibe könnyű belerázódni. Némi gyakorlás után már külön odafigyelés nélkül is megy a dolog, akárcsak például az autóvezetés.

Alátámasztja ezt azoknak a bizonyos számítógépes szerepjátékoknak a hatása is. Magam még nem találkoztam vele, egy ismerősöm mesélt róla. Azt mondta, könnyű azonosulni a kijelölt szereppel és az ember átbillen a realitásból a felvett szerepébe. Olyannyira, hogy a gép kikapcsolása után a saját életében is viszi tovább a szerepet, hiszen a játék közben azonosult vele. Tehát nemcsak hogy mindannyiunkban van némi homoszexuális hajlam, hanem könnyen magunkra tudunk venni szerepeket, így akár a melegekét is.

Azonban ha ez valóban csak szerepjáték, előfordul, hogy időnként kilóg a lóláb és a játékos elárulja magát. Pár éve láttam a tévében egy illetőt, aki férfiből nővé operáltatta magát, mivel elmondása szerint ő csak testileg volt férfi, lelke minden ízében nő. Beszélgettek a műsorvezetővel ruhákról és sminkekről és igazán meggyőzőnek hatott, ahogyan ecsetelte a „hölgy”, hogy bár most délelőtt van, azért jelent meg esti sminkben, mert a műsor késő este kerül adásba. Ám volt egy óvatlan pillanat, amikor lebukott. Már nem emlékszem pontosan, mi került szóba, de a műsorvezető véletlenül rátapintott egy témára, ami a kisasszonyt érzékenyen érintette és egyetlen pillanatra kijött belőle a férfiállat. Egyszerűen olyan indulattal és agresszióval horkant fel a kérdésre, ami cseppet sem volt nőies és ami a fő, tudatos sem. Hát ilyen is tud lenni az ember.

És mivel mai világunkban mindenki szabad és nincs helye diszkriminációnak és divatos az elnyomott kisebbség áldozati szerepét játszani, hát divat lett a homoszexualitás is. Én nem ítélem el őket. Azokat sem, akik csak felvett homók, és még el is hiszik magukról, hogy azok. Elfogadom, de nem tartom helyes tendenciának. Az államtitkár úr nagymértékben hozzájárult a mímelt homoszexualitás kultuszához és ez nem szerencsés. Egy társadalom nemigen lesz életképes, ha kreált divatmelegek lepik el. Szélesebb látókörben nézve pedig semmiképp nem jó, ha mindenki keres magának valami ürügyet, hogy ő miért elnyomott és miért is olyan rossz neki.

Ezért kellene néha-néha kicsit mindenkinek magába néznie és nem másokat hibáztatna a saját bajaiért, főleg ha azokat a bajokat maga kreálta magának. Ha annak örülnénk, ami van. Ha meleg vagyok, örüljek annak, hogy meleg lehetek. Magánügy, ettől még nem kell szivárványos felvonulásokon feltűnősködni és szándékosan ingerelni másokat. Ennyi az egész.

Szerintem a mai melegek nincsenek elnyomva vagy lenézve. Ennyi erővel tüntethetnének a mozgáskorlátozottak, vagy azok, akiket nem vettek fel az egyetemre, vagy akik ártatlanül ültek börtönben, vagy akik harminc év alatt sosem nyertek a lottón. Ürügyet nem nehéz találni. Miről is szól egy meleg felvonulás? Szerintem a cirkuszról és provokációról. Ne csodálkozzanak hát, ha nem ítélik meg őket túl pozitívan. Az pedig mégiscsak túlzás, hogy a szigeten a melegsátor terjesztette az igét, hogy egyedül a homokosság természetes és jobb lenne, ha a heterók megtérnének homokosnak.

Megértem, hogy szeretnék, hogy házasodhassanak, például hogy kórházban látogathassák egymást. Bár akkor inkább azt kéne elérniük, hogy ne csak családtagokat engedjenek be a kórházakba. (Ezt sosem értettem, bizonyos esetekben miért nem mehet be az ember a barátjához, szomszédjához, kedveséhez.) Ha házasodhatnának, azzal tovább legitimalizálódna a dolog. Nyilván inkább ezt szeretnék elérni, pedig nem hiszem, hogy ezen múlna a boldogság. Ha valaki elfogadja magát és jól érzi magát a saját bőrében, van akit szeret és aki szereti, akkor nem hiszem, hogy számít az, hogy hogyan ítéli meg a külvilág, elfogadja-e az ő kapcsolatát.

Bántani persze senkit nem kellene sem emiatt, sem más ürügy okán. Mert a másik oldalról az a véleményem, hogy akik nagyon keményen, agresszívan támadják akár a melegeket, akár egyes népcsoportokat, vagy bárkit, azok csak a bennük rejlő - valószínűleg önmagukkal szembeni - gyűlöletet próbálják kiélni.

Egy dolgot azonban nem értek. Ha egy meleg pasi nőiesen viselkedik, és egy másik meleg férfit ez izgat, akkor az milyen homo, ha egyszer a nőies viselkedés vonzza?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.