Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A halálbüntetésről

2008.09.10

Nem szívesen vallom be, de a témáról sokáig nem tudtam véleményt alkotni. Vannak érvek mellette és ellene, mindegyiknek megvan a maga nagyon is jelentős létjogosultsága. Úgyhogy a halálbüntetés számomra egy darabig egyszerűen patthelyzet volt. Később aztán elkezdtem az élet nagy kérdéseivel, a világmindenség örök törvényeivel foglalkozni, amit talán be lehet sorolni a spiritualizmus címszó alá. (Nem mindig szeretem ezt ráragasztani, mert sokakat esetleg megtéveszt.) Ezek elvezettek a gyilkossággal kapcsolatosan olyan gondolatokhoz, amik végül megérlelték bennem a büntetés-végrehajtás eme formájáról a véleményemet.

Azt gondolom, hogy a szándékos emberölés olyan tett, amit csak a kevésbé tudatos emberek tudnak megtenni. Ahogy az ember a lelki fejlődése következtében egyre tudatosabbá válik, úgy fog egyre kevésbé úgynevezett rossz dolgokat elkövetni. Mert ha pontosan tisztában lesz azzal, hogy például egy gyilkosság mit jelent, nem lesz képes megtenni.

Ha viszont még nem tart ezen a fokon, akkor lehet, hogy megteszi, akármilyen büntetést is von maga után az adott társadalomban. Annak idején azt tanultam, hogy amikor egy bűnöző akcióra készül, egészen egyszerűen nem gondol arra, hogy lebukhat, elkaphatják és megbüntethetik. Akár alaposan kiterveli, akár hirtelen indulatból követi el, nem számol a lehetséges büntetés mértékével. Éppen ezért a büntetésnek nincsen jelentős elijesztő hatása, tehát nem alkalmas a bűnözés visszaszorítására, ahogyan a gyakorlati élet is mutatja. Sem az életfogytiglani börtönbüntetés, sem a halálbüntetés. Mert egyszerűen a büntetés mint olyan nem működik.

Sőt, talán éppen olaj a tűzre. Az elítéltek egymás bűnözési technikáit fejlesztik a börtönben, ráadásul kikerülve már okuk is lesz haragudni a társadalomra, bizonyos intézményekre. Bosszúvágy is kelhet bennük, ami, mint tudjuk, önmagát erősítő kör. Ne gondolja senki, hogy a halálbüntetés éppen ezeknek vetne véget. Ha egy összetartó bűnszövetkezet tagját vagy csak egy bármire képes rokon hozzátartozóját végzi ki a végrehajtó szerv, egészen biztosan borzasztó lavinákat indít el.

Tehát én a magam részéről semmilyen büntetésnek nem vagyok a híve. Van alternatívám, de azt hiszem, azt számomra nagyon nehéz lenne úgy kifejteni, hogy érthető is legyen. Egyszer talán egy másik írásomban nekirugaszkodom majd.

De a halálbüntetést nem csak a fent említettek miatt nem pártolom. Van egy sokkal egyszerűbb oka: azzal, hogy egy gyilkost kivégeznek, maga a hóhér is pontosan azzá válik, amit megtorolni vél. Pontosan ugyanazt teszi, mitől lenne különb nála? Akkor a hóhért is meg kellene ölni és az ő hóhérját is és akkor sosem lenne vége a sornak. Csak akkor, ha akad egy ember, aki nem képes megtenni. Mert más szinten van.

Ha valaki ölt, az még senkit nem jogosít fel további gyilkosságra. Mahatma Gandhi szerint „A szemet-szemért az egész világot vakká teheti.” Hát így van ez, egészen egyszerű. Jó lenne, ha legalább egyszer mindenki elgondolkodna ezen.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.