Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A döntési helyzetekről

2008.10.28

Életünk döntési helyzetek sorozatából áll. Amint reggel kikeltél az ágyból, el kell döntened, hogy melyik zoknidat vedd fel és mit reggelizz. De azt is te választod meg, hogy kinek, hol, milyen körülmények között és mit dolgozol, kivel és hol laksz, megházasodsz-e vagy sem, vállalsz-e gyereket és mennyit, melyik óvodába, iskolába adod, mire és hogyan tanítod őket. Lázadsz, meghunyászkodsz vagy elfogadsz, kiállsz egy-egy helyzetben magadért vagy sem, elszórod a pénzed vagy takarékoskodsz, megbocsátasz vagy haragot tartasz… Ugye ismerős? Mindenki tudná folytatni, ha jól sejtem.

A döntési helyzetek közül rengeteg a jelenléktelen, de épp elég olyan szituáció adódik, amikor komoly, sorsfordító alternatívák közül kell választanunk. Aki nem ért egyet velem, szóljon: tehernek érezzük az újabb és újabb döntési helyzeteket. Én is sokszor érzem így. Mert dönteni felelősség. Ha jobbra mész és nem tetszik, nem hibáztathatsz senkit, te mentél arra. Ha balra mész, lehet, hogy folyton azon eszed majd a kefét, hogy mi lett volna jobbra, egyenesen, vagy épp rézsút balra… Előfordul, hogy látszólag két rossz közül kell választanod, esetleg több jó közül csak egyre bökhetsz rá. Egy szó mint száz, a döntési helyzetek gyakran nehezek, fájóak, nyögve nyelősek, mindezek miatt a hátunk közepére sem kívánnánk ezeket.

De nemrég rájöttem valamire. Mégpedig arra, hogy a döntési helyzetek láncolata pontosan annak a ténynek köszönhető, hogy szabadnak születtünk. Magunk választhatunk magunknak sorsot, munkát, társat, életformát, zoknit. Semmi sem kötelező, de mindent szabad. Ezt jelenti, hogy dönthetünk. Nincs kijelölt út, folyton kereszteződésekhez érsz, és mindig te döntheted el, merre szeretnél menni. Kaphattál volna ennél szebb ajándékot?

Ha mégis szorult helyzetben érzed magad egy döntésnél, akkor kétféleképpen választhatsz (ez is egy döntés): az eszeddel, logikai érvek szerint, vagy pedig a szíveddel, azaz az érzéseid, megérzéseid szerint. Egyik sem jobb vagy rosszabb, csak más-más utat kínálnak. Én azt javaslom, hallgass a szívedre. De ez csak akkor lehetséges, ha hallod a hangját. Ha már túlságosan elnyomtad magadban, időre és figyelemre van szükség, hogy újra meghalld. Amíg ez nem megy, kénytelen vagy az eszeddel választani. Ebben az esetben azt tanácsolom, hogy igyekezz felmérni a lehetséges alternatívák következményeit. Pontosan nem tudhatod, hogy mikor mi lesz, de ésszel dönteni csak úgy érdemes, ha tudod, hogy hova akarsz eljutni és melyik út visz oda.

Még valami hátra van. Az jutott eszembe, hogy lehet, hogy teljesen mindegy, mikor mit döntesz. Persze nem az, de távolabbról szemlélve talán mégis. Mindennek oka van. Azért vagyunk itt, hogy megtapasztaljuk a legkülönfélébb helyzeteket, amiket a földi élet nyújthat. Akármelyik utat választod, az egy út lesz, ami vezet valamerre. Lehet, hogy kerülőutakra, hepehupákra van szükséged, hogy gazdagabbá válj belül. Szokás mondogatni, hogy nem a cél a fontos, hanem az út. Nagy vonalakban ide akartam kilyukadni. Az utak azért vannak, hogy járjunk rajtuk és tapasztalatokat gyűjtsünk. Ezért nem érdemes rágörcsölni egy-egy helyzetre. Egyik út sem jobb vagy rosszabb, csak más. Ha a szívedre hallgatsz, akkor pedig minden rendben lesz. Összhangba kerülsz magaddal és így a világgal, a mindenséggel is. Figyeld csak, mit suttog, nála jobban senki nem tudja a választ.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.